A magyar zongoraművész szeretné Rózsa Miklós örökségét méltó helyre emelni

– Rózsa Miklós darabjainak hátteréhez igyekeztem a legjobb szakmai tudásom szerint nyúlni, sok mindent olvastam róla, tudom, hogy mit miért komponált, és azt is, hogy minden hangban mennyi fájdalom, öröm vagy éppen frusztráció van – mondta lapunknak Fejes Krisztina. A zongoraművésszel az itthon méltatlanul kezelt zeneszerző életéről, műveiről és arról is beszélgettünk, hogyan készült el a lemez, amelynek bemutatója június 1-jén lesz a Zeneakadémián.

Fejes Krisztina zongoraművész Fotó: Emmer László

– Tizenöt éve járja a világ híres hangversenytermeit szabadúszó zongoraművészként. Melyik volt a legfelemelőbb koncertje?

Rózsa Miklós-lemezbemutató koncertet ad Fejes Krisztina zongoraművész a Zeneakadémián. Fotó: Emmer László

Rózsa Miklós összes klasszikus zongoraművét előadja Fejes Krisztina

– Több felemelő koncertre emlékszem, de elsősorban a zaragozai hangverseny jut eszembe, az Orquesta Reino de Aragón szimfonikus zenekarral játszottam Beethoven negyedik, G-dúr zongoraversenyét 2021-ben, amit a Halidon Music kiadó élő koncertfelvételként megjelentetett. Pandémia idején Európa meghatározó koncerttermében, a 2300 fős Auditorióban csak minden második széken lehetett helyet foglalni, de ennek ellenére felemelő élmény volt. Egészséges hispánmániám van, ami nagyon Ibéria felé visz, hiszen több évig Spanyolországban éltem, de a dél-amerikai, bogotai Teatro Colón fellépésem is fontos lépcsőfok volt koncerttapasztalataim között.

– A nemzetközi koncertezés mellett elkészített egy igazán különleges Rózsa Miklós-lemezt, amelyet június 1-jén mutat be a Zeneakadémián. Hogyan jött ez a lehetőség?

– 2022-ben megtisztelő felkérést kaptam a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójától, Somogyi-Tóth Dániel karmestertől. Rózsa Miklós az Elbűvölve című film betétdalából írt egy nagy ívű, egytételes zongoraversenyt, aminek a Kölcsey Központ adott helyet. Ekkor indult a szerző iránti komoly érdeklődésem, beleástam magam az életművébe és élettörténetébe. Kortársait említve, Bartók Bélához, Kodály Zoltánhoz, Dohnányi Ernőhöz képest méltatlanul keveset tudunk róla.

Úgy gondolom, hogy túl jó zeneszerző és kiváló klasszikus műveket írt ahhoz, hogy Magyarországon egyáltalán ne figyeljünk rá és ne ápoljuk a munkásságát.

A Hungaroton hanglemezkiadóval már régóta kapcsolatban voltam, amikor tavaly nyáron kértek tőlem egy műsortervezetet. Három zeneszerzőt – Beethovent, Liszt Ferencet és Rózsa Miklóst – jelöltem meg, akik közül a Hungaroton Rózsa Miklóst választotta, hiszen hiánypótló a magyar zenei piacon. Így 2024 nyarán elkezdődött a komoly műhelymunka, két-három hónapra elvonultam és megtanultam az összes zongorára komponált klasszikus művét. Emellett sokat segített a felkészülésben Kollarik Tamás és Takó Sándor Kettős élet című Rózsa életrajzi műve, amiből számos érdekességet megtudtam a szerző életéről.

– A háromszoros Oscar-díjas zeneszerző mintegy száz filmzenét írt, de a komolyzene iránt is elkötelezett volt. Mi fogta meg az életútjában?

– Elsősorban a magyar zene iránti elkötelezettsége és a magyarságtudata. Rózsa Miklós édesanyja Thomán István osztályában tanult, aki Liszt Ferenc növendéke volt. Rózsa vegyészmérnöknek készült, Lipcsében járt egyetemre és zeneakadémiai tanulmányokat is folytatott. Innen Párizsba ment, ahol a francia zeneszerzővel, Honeggerrel jó kapcsolatot ápolt, valamint a párizsi művészi szalonélet aktív résztvevője volt, a kor nagy művészeivel, mások mellett Ravellal is találkozott. Hosszú ideig nélkülözött, számkivetett volt, abból tartotta el magát, hogy bárokban improvizált.

A Korda testvérek invitálták Európából az Amerikai Egyesült Államokba, hogy írjon filmekhez zenét, így indult filmzenei karrierje. Később Hollywoodban a legnagyobb filmrendezőkkel, Hitchcockkal, George Cukorral dolgozott együtt. Az egyik legmeghatározóbb filmnek, a Ben-Hurnak ő komponálta a zenéjét, amiért Oscar-díjat kapott.

Élete vége felé egy alkalommal visszatért Magyarországra, a Filharmónia meghívására, de nem filmzenéjét, hanem két nagy zenekari, szimfonikus művét mutatták be, amit álló tapssal fogadott a budapesti közönség. E lemezzel a klasszikuszenei örökségét szeretném a zenei köztudatba, méltó helyre emelni.

–  Hogyan jellemezné a lemezre felkerült kompozíciókat?

– Rózsa Miklós darabjainak hátteréhez igyekeztem a legjobb szakmai tudásom szerint nyúlni, sok mindent olvastam róla, tudom, hogy mit miért komponált, és azt is, hogy minden hangban mennyi fájdalom, öröm vagy éppen frusztráció van.

A zongoraszonáta modernsége és miniatűr sorozatai a bartóki idiómából indul ki, népzenei ihletettségű hangzásvilággal. Zsánerdarabjai hol ritmikus-táncos karakterekkel, hol lírai hangulatokkal övezik rendkívül színes zongorairodalmát.

Fejes Krisztina igyekezett a legjobb szakmai tudása szerint nyúlni Rózsa Miklós darabjainak hátteréhez. Fotó: Emmer László

– Érdekes, hogy Rózsa Miklós azok közé a zeneszerzők közé tartozott, akinek klasszikuszenei életművét külföldön jóval többen ismerik, mint idehaza. Ez a lemezbemutató koncert egyfajta misszió is?

– Magyar zenei hagyományokat tisztelő és őrző művész vagyok, ezért is fogott meg annyira Rózsa Miklós idehaza méltánytalanul kezelt életműve. Azt gondolom, hogy egy hiánypótló lemez született, ami május 30-tól elérhető az online zenei platformokon, valamint fizikális formában is. Remélem, hogy nagyon sok emberhez el fog jutni. Külön öröm számomra, hogy Magyarországon elsőként rögzíthettem egy lemezre az összes klasszikus zongoraművét.

– A szólókarrierje mellett folyamatosan mentorálja a Fejes Egyesület növendékeit. Mit tart manapság a tehetséggondozás legnagyobb kihívásának?

– A mi pályafutásunk olyan, mint az élsport. Nem csak zongorázni kell nagyon tudni, kulcsfontosságú a kommunikáció, az önismeret és az adott helyzethez való alkalmazkodás. Rendíthetetlen hivatástudat és alázat szükséges, ami sokszor lemondásokkal jár.

Lényegében ez egy szolgálat, amit a Fejes Egyesületben is végzünk művésztársaimmal.

Rendkívül széles és telített a szakma, jelenünket az online világ uralja, mindenki ott tájékozódik, ezért a fiatal tehetségekkel úgy kell foglalkoznunk, hogy tíz év múlva is elmenjenek a koncertjeikre.