A magyar zongoraművész szeretné Rózsa Miklós örökségét méltó helyre emelni

– Rózsa Miklós darabjainak hátteréhez igyekeztem a legjobb szakmai tudásom szerint nyúlni, sok mindent olvastam róla, tudom, hogy mit miért komponált, és azt is, hogy minden hangban mennyi fájdalom, öröm vagy éppen frusztráció van – mondta lapunknak Fejes Krisztina. A zongoraművésszel az itthon méltatlanul kezelt zeneszerző életéről, műveiről és arról is beszélgettünk, hogyan készült el a lemez, amelynek bemutatója június 1-jén lesz a Zeneakadémián.

Fejes Krisztina zongoraművész Fotó: Emmer László

– A háromszoros Oscar-díjas zeneszerző mintegy száz filmzenét írt, de a komolyzene iránt is elkötelezett volt. Mi fogta meg az életútjában?

– Elsősorban a magyar zene iránti elkötelezettsége és a magyarságtudata. Rózsa Miklós édesanyja Thomán István osztályában tanult, aki Liszt Ferenc növendéke volt. Rózsa vegyészmérnöknek készült, Lipcsében járt egyetemre és zeneakadémiai tanulmányokat is folytatott. Innen Párizsba ment, ahol a francia zeneszerzővel, Honeggerrel jó kapcsolatot ápolt, valamint a párizsi művészi szalonélet aktív résztvevője volt, a kor nagy művészeivel, mások mellett Ravellal is találkozott. Hosszú ideig nélkülözött, számkivetett volt, abból tartotta el magát, hogy bárokban improvizált.

A Korda testvérek invitálták Európából az Amerikai Egyesült Államokba, hogy írjon filmekhez zenét, így indult filmzenei karrierje. Később Hollywoodban a legnagyobb filmrendezőkkel, Hitchcockkal, George Cukorral dolgozott együtt. Az egyik legmeghatározóbb filmnek, a Ben-Hurnak ő komponálta a zenéjét, amiért Oscar-díjat kapott.

Élete vége felé egy alkalommal visszatért Magyarországra, a Filharmónia meghívására, de nem filmzenéjét, hanem két nagy zenekari, szimfonikus művét mutatták be, amit álló tapssal fogadott a budapesti közönség. E lemezzel a klasszikuszenei örökségét szeretném a zenei köztudatba, méltó helyre emelni.

–  Hogyan jellemezné a lemezre felkerült kompozíciókat?

– Rózsa Miklós darabjainak hátteréhez igyekeztem a legjobb szakmai tudásom szerint nyúlni, sok mindent olvastam róla, tudom, hogy mit miért komponált, és azt is, hogy minden hangban mennyi fájdalom, öröm vagy éppen frusztráció van.

A zongoraszonáta modernsége és miniatűr sorozatai a bartóki idiómából indul ki, népzenei ihletettségű hangzásvilággal. Zsánerdarabjai hol ritmikus-táncos karakterekkel, hol lírai hangulatokkal övezik rendkívül színes zongorairodalmát.

Fejes Krisztina igyekezett a legjobb szakmai tudása szerint nyúlni Rózsa Miklós darabjainak hátteréhez. Fotó: Emmer László

– Érdekes, hogy Rózsa Miklós azok közé a zeneszerzők közé tartozott, akinek klasszikuszenei életművét külföldön jóval többen ismerik, mint idehaza. Ez a lemezbemutató koncert egyfajta misszió is?

– Magyar zenei hagyományokat tisztelő és őrző művész vagyok, ezért is fogott meg annyira Rózsa Miklós idehaza méltánytalanul kezelt életműve. Azt gondolom, hogy egy hiánypótló lemez született, ami május 30-tól elérhető az online zenei platformokon, valamint fizikális formában is. Remélem, hogy nagyon sok emberhez el fog jutni. Külön öröm számomra, hogy Magyarországon elsőként rögzíthettem egy lemezre az összes klasszikus zongoraművét.

– A szólókarrierje mellett folyamatosan mentorálja a Fejes Egyesület növendékeit. Mit tart manapság a tehetséggondozás legnagyobb kihívásának?

– A mi pályafutásunk olyan, mint az élsport. Nem csak zongorázni kell nagyon tudni, kulcsfontosságú a kommunikáció, az önismeret és az adott helyzethez való alkalmazkodás. Rendíthetetlen hivatástudat és alázat szükséges, ami sokszor lemondásokkal jár.

Lényegében ez egy szolgálat, amit a Fejes Egyesületben is végzünk művésztársaimmal.

Rendkívül széles és telített a szakma, jelenünket az online világ uralja, mindenki ott tájékozódik, ezért a fiatal tehetségekkel úgy kell foglalkoznunk, hogy tíz év múlva is elmenjenek a koncertjeikre.