A népmese napja nem csupán megemlékezés Benedek Elek munkásságáról, hanem lehetőség arra is, hogy felfedezzük, mennyire aktuálisak a mesék ma is. A történetek segítik a gyerekek képzeletének kibontakozását, erősítik az erkölcsi érzéket, valamint hidat képeznek múlt és jelen között. A népmese napja, amelyet 2005 óta tartunk számon, a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére jött létre. Nemcsak a hagyományaink ünnepe, hanem arra is emlékeztet, hogy a mesék ereje örök, és bennük ott rejlik a bölcsesség, ami segít eligazodni az élet útvesztőiben.
A magyar népmese napja ünnep
A magyar népmese kincstárában rengeteg közismert történet található, amelyek generációk óta részei gyerekkorunknak: A kis gömböc, a falánk tökről szóló vidám és tanulságos mese. A kiskakas gyémánt félkrajcárja a furfangos kiskakas diadalát meséli el. Az égig érő paszuly a világfa motívumát bemutató, csodálatos kalandot mutatja be. Ezek a mesék nemcsak szórakoztatók, hanem erkölcsi iránymutatást is adnak: arra tanítanak, hogy a kitartás, a leleményesség és a jószívűség meghozza gyümölcsét.
A népmesékben mindig visszatérnek bizonyos motívumok, amelyek a hallgatóság számára ismerősen csengnek.
- A hős útja: a népmesék főszereplője legtöbbször szegény legény, pásztorfiú vagy királyfi, aki útnak indul, hogy szerencsét próbáljon.
- Próbák és akadályok: a hősnek varázstárgyak segítségével vagy saját bátorságával kell leküzdenie a gonosz erőket, szörnyeket vagy nehéz feladatokat.
- A jó és a rossz küzdelme: a történetek világos értékrendet közvetítenek – a becsület, hűség és kitartás mindig győzedelmeskedik a csalárdság és kapzsiság felett.
- Csodák és varázslatok: megjelennek tündérek, beszélő állatok, táltos lovak és más csodás segítők, akik támogatják a hőst az út során.
- A megérdemelt jutalom: a népmese végén a hős elnyeri a királylány kezét, fele királyságát vagy más boldogságot hozó jutalmat.
A nagy mesemondó, Benedek Elek író, újságíró, szerkesztő és országgyűlési képviselő a magyar gyermekirodalom és népmese-irodalom megteremtője volt, akinek munkássága máig ható. Benedek Elek 1859. szeptember 30-án született Kisbaconban, Székelyföldön. Már fiatalon érdeklődött a mesék és a népköltészet iránt, így tanulmányai után az irodalom és a közélet világában is fontos szerepet vállalt. Képviselőként a magyar oktatás ügyét szolgálta, íróként és szerkesztőként pedig a gyerekek szellemi nevelését tartotta egyik legfontosabb feladatának.
Nevét elsősorban a magyar népmesék összegyűjtése és feldolgozása tette halhatatlanná.
Benedek Elek hitt abban, hogy a mesék nem pusztán gyerekeknek szólnak, hanem minden korosztálynak erkölcsi és lelki útravalót adnak. Több száz mesét jegyzett le és adott közre, sokszor saját nyelvi fordulataival gazdagítva.
Legismertebb meséi közé tartozik a hűség és szeretet erejéről szóló történet, Az aranytulipán. A szeretet igazi értékéről szóló szívhez szóló tanmese, A só. A bátorság és leleményesség örök példája, a Többsincs királyfi.
Benedek Elek nemcsak meséket írt, alapító szerkesztője volt a Magyar mese- és mondavilág című monumentális gyűjteménynek, valamint több gyermeklapot is elindított, köztük az Elek apó meséi című sorozatot. Írói stílusa közvetlen, tiszta és egyszerű volt, amely közel hozta a meséket a gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt. Sokan nevezik őt a magyar gyermekirodalom megteremtőjének, hiszen munkássága nagy hatással volt a későbbi nemzedékek íróira, tanítókra és mesemondókra.
