Bár Stenszky Gyula neve a stáblistákon gyakran a háttérbe húzódott, munkássága a magyar kultúrtörténet megkerülhetetlen részévé vált. Ő volt a „szem” a Másfélmillió lépés Magyarországon című, mára kultuszfilmmé nemesedett sorozat mögött, amely nem csupán egy túraútvonalat mutatott be, hanem egy egész ország önképét formálta át.
Amikor 1979-ben Rockenbauer Pállal és egy maroknyi stábbal útnak indultak az Országos Kéktúrán, Stenszky Gyula olyat tett, ami akkoriban technikailag és fizikailag is szinte lehetetlennek tűnt. A nehéz, 16 mm-es kamerákkal a vállán több száz kilométert gyalogolt, mégis képes volt megőrizni azt a képi nyugalmat, amely a sorozat védjegyévé vált.
Stenszky stílusa évtizedekkel előzte meg a mai „slow TV” irányzatot. Képei nem siettek sehová; nála a lényeg a részletekben rejlett. Filmein a természet sosem volt díszlet; egyenrangú szereplőként jelent meg. Felvételei átvették a túrázó lépteinek lüktetését, így a néző nemcsak látta, de érezte is az utat. Kerülte a mesterkélt beállításokat, helyette a hajnali párát és az útmenti falvak lakóinak barázdált arcát kereste.
Bár karrierje során számos természetfilmet és riportot készített a Magyar Televízió munkatársaként, a Másfélmillió lépés maradt a főműve. A sorozat hatására magyarok tömegei húztak bakancsot, és fedezték fel saját hazájukat – ez a társadalmi hatás pedig elképzelhetetlen lett volna Stenszky alázatos és precíz képi világa nélkül.
Nem csupán a tájat rögzítette, hanem a csendet is. Képes volt láthatóvá tenni azt az áhítatot, amit az ember az erdő közepén érez
– emlékezett vissza rá egyik pályatársa.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!