Bill Murray minimalista játéka pályafutása egyik csúcspontja, ahol egyetlen tekintettel képes közvetíteni az egzisztenciális magányt. Scarlett Johansson visszafogott, mégis sugárzó jelenléte tökéletes ellenpontja Murray melankóliájának.
Mielőtt felkel a nap (Before Sunrise, 1995)
Richard Linklater filmje a lista egyik legtisztább formanyelvű darabja. Egy amerikai férfi és egy francia nő véletlenül találkozik a vonaton, majd egyetlen éjszakát töltenek el Bécsben, sétálva és beszélgetve. A film a pillanat mulandóságára és az intellektuális vonzalom erejére épít.
Ethan Hawke és Julie Delpy játéka annyira természetes, hogy a néző gyakran dokumentarista jellegűnek érzi a párbeszédeket. Kettejük kémiája tette lehetővé, hogy a történet később trilógiává bővüljön.
Időről időre (About Time, 2013)
Richard Curtis filmje első ránézésre sci-fi elemeket használ – a főhős, Tim (Domhnall Gleeson) képes utazni az időben –, ám valójában az élet apró örömeinek értékeléséről szól. A történet Tim és Mary (Rachel McAdams) kapcsolatán keresztül mutatja be, hogy a tökéletes pillanatok nem a manipulációból, hanem a jelen megéléséből fakadnak.
Domhnall Gleeson esetlen bája rendkívül megnyerő, Rachel McAdams pedig ismét bizonyítja, hogy ő a modern romantikus drámák egyik legmeghatározóbb arca. Bill Nighy az apa szerepében pedig a film érzelmi horgonyát adja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!