Vannak emberek, akiknek titulusát, a szerepkörét nehéz meghatározni. Akár az eredendően rock szakíróként jegyzett Zoltán Jánosét. Ám Zéjé – ahogyan sokan nevezték – tevékenysége ezen jócskán túlmutatott. Könyveket írt, cikkeket jegyzett, koncerteket és lemezeket producelt, kiállítást szervezett, előadásokat tartott, relikviákat gyűjtött: egyszóval a rock önkéntes katonájaként állt a vártán. Mert harc ez a javából. Örök harc. A zeneiparban (ahogyan az utóbbi időben nevezik) ugyanis – legalábbis annak a mainstreamből kicsúszott szeletében –, nem kínálják tálcán a lehetőségeket. Ott meg kell küzdeni minden egyes kiadványért, fellépési lehetőségért, végső soron minden egyes forintért.
Egész élete a zenéről és annak környezetéről szólt. Hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon, minden létező eszközzel életben tartsa azt a legendát, azt a „csodát”, amely már tizenéves korában rabul ejtette, és azóta sem eresztette. Mert a beat, vagy rock and roll, többet jelentett, mint egyszerű szórakozási forma, esetleg önkifejezés. A szabadságot jelentette. Amit bizony szűken mértek a hatvanas-hetvenes években. És amiről – talán ő sem gondolta, hogy – utolsóként megjelent műve is szól: Mindhalálig rock and roll. Van ebben valami hátborzongató…
Tizenéves korában kezdett publikálni az első beat-rockzenével is foglalkozó havilapban, az Ifjúsági Magazinban, amellyel megalapozta szakmai elismertségét. Külsős munkatárstól a főszerkesztőig végigjárta az újságírói szamárlétrát: a szaklapok közül írt a Pop Expressz, a Metal Hammer, a Poptükör, a Popvilág, a Dáridó, valamint a Polip magazinokba; később a Pesti Riport, valamint a Heti Riport zenei rovatvezetőjeként igyekezett a tágabb értelemben vett, „könnyűnek” nevezett zenét népszerűsíteni. Több mint tucatnyi zenei tárgyú könyvkiadványában Radics Béla, a Liversing, valamint a Scampoló zenekar, Nagy Feró és Szikora Róbert, Dolly, illetve Németh Lehel munkásságát dolgozza föl, de írásra, összegzésre késztették a maga korában páratlan népszerűséget kivívó táncdalfesztiválok is. Az utóbbi évtizedben láttak napvilágot a Republic, illetve a Kormorán élettörténetét rekonstruáló kötetei. Műsorvezetőként dolgozott a Rádió Rockban, de teret kapott a Demokrata hetilapban is.
