„Amikor Magyarországon járok, úgy érzem, mintha hazatérnék”

Gene Simmons, a legendás Kiss amerikai rockzenekar énekese és basszusgitárosa e hónapban lesz hetvenéves. Aranylemezek szempontjából mindmáig csúcstartók az amerikai zenetörténelemben, Gene Simmons a Kiss-szel pedig majdnem fél évszázada járja a világot s énekli el a mindenki által jól ismert rockklasszikusokat — a Rock and roll all nite-ot, a Love gunt vagy az I was made for loving yout. Ráadásul Simmons édesanyja, Klein Flóra, egy kis Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluból, Jándról származott. A lényegében magyar anyanyelvű Simmons nyelvtudásáról a rövid telefonos interjúnkon is meggyőződhettünk. A Kiss hároméves turnéval búcsúzik el rajongóitól, és, mint megtudtuk, ebből Magyarországot sem hagyják ki.

A Démon. Gene Simmons mindmáig legendás koncertjelmezében áll színpadra Fotó: Ethan Miller Forrás: Reuters

– Jó estét, Simmons úr!

– Jó estét. Hogyha akarja, beszélgethetünk magyarul vagy angolul, vagy magyarul és angolul.

– Magyarul is örömmel hallom.

– Akkor legyen magyarul. Ha elakadok, akkor átváltok angolra.

– Rendben. Hogyan érzi magát egy csaknem hetvenéves rocksztár?

– Remekül, hiszen újra turnézunk, és még legalább két évig járni fogjuk a világot. De utána többé sose turnézik a Kiss, nem véletlenül kereszteltük el Az út vége világturnénak (End of the Road World Tour). Viszont a Kiss folytatja, csak nem koncertezünk.

– Hogyan folytatják?

– Például Las Vegasban van egy golfpályánk, de Kiss-limuzinunk és hajóút-vállalkozásunk is, az ötezer egyéb termékünkről nem is beszélve. Például rólam is van jó pár akciófigura meg egyéb játék.

– A kétezres évek elején már volt egy búcsúturnéjuk, mégis visszatértek.

– Ha a Rolling Stonesban vagy a U2-ban játszanék, akkor pólóban és tornacipőben mehetnék fel a színpadra, ahol végig egy helyben állnék, és a koncert végéig nyugodtan pengethetném a gitáromat. De mi már a megalakulásunkkor úgy döntöttünk, hogy a legkeményebben dolgozó rockbanda leszünk. Ki akartunk tűnni, de őszinték akartunk lenni. A koncertbakancsom például magas sarkú. Azt hiszem, ezzel sokat elárultam.

– Tehát nehéz mozogni a legendás fellépőruhában?

– Ha megkérdeznéd a barátnődet, hogyan érzi magát a magassarkújában, azt mondaná, hogy fáj a lába, meg a hátára is panaszkodna. Az én bakancsom sarka húsz centiméter magas, és a súlya körülbelül annyi, mint egy bowlinggolyóé. A „páncélom” is legalább tizenöt kilós, tehát ha összeszámolom, majdnem 25 kilónyi felszerelést viselek egy koncerten. Ráadásul tüzet köpök vagy néha repülök is a színpadon. Ez elég fárasztó. Most jó kondiban vagyok, a Kiss hangzása is magára talált, de mi nem tehetjük azt, amit B. B. King, aki csak halálakor, 89 évesen tette le a gitárt. Viszont ez a világ egyik legnagyobb turnéja lesz, de nem ez a lényege. Az a fő, hogy a rajongóink jól érezzék magukat, és mi ebből erőt merítsünk.

A Démon. Gene Simmons mindmáig legendás koncertjelmezében áll színpadra
Fotó: Reuters

– Még nincs fixálva minden turnéállomás. Magyarországtól is elbúcsúzik az együttes?

– Tervezzük. Nem tudjuk pontosan, mikor, de ki nem hagynánk Magyarországot a sorból. Először Amerikában turnézunk, utána Ausztráliába megyünk, majd Japán következik, és csak utána landolunk Európában. Különben jól emlékszem az első ottani koncertünkre, a Kisstadionban volt. Amikor koncert közben megszólaltam magyarul a színpadon, a közönség egyszerűen lefagyott, nem hitték el, amit hallanak.

– Legutóbb még az Az a szép című dal első versszakát is elénekelte a színpadról. Tud még magyar dalokat?

– Kiskoromban rengeteget tudtam, amikor kicsi voltam, édesanyám mindennap magyar dalokat énekelt nekem. Az egyik kedvencem az volt, amelyik úgy kezdődik, hogy Van nekem az égen egy kis csillagom…

– Magyarul beszélgettek otthon?

– Édesanyám velem magyarul, majd angolul és héberül is beszélt. Izraelben születtem, tehát minden nyelven beszélgettünk. Németül is tudott, de azon nemigen akart megszólalni. Tizennégy éves korában elvitték egy koncentrációs táborba. De erről soha nem beszélt nekem, mert nem akart elszomorítani.

– Nyolcévesen került Amerikába, majd az egyik legismertebb rocksztárrá küzdötte fel magát. Mi kellett ehhez?

– Az a jó Amerikában, hogy ide jöhetsz akár Ausztriából is egy kiejthetetlen névvel, amely ráadásul hosszú is, de attól még a világ body builder bajnokává, majd Kalifornia kormányzójává küzdheted fel magad. Kalifornia ráadásul több pénzt produkál, mint Anglia és Olaszország gazdasága együttvéve. Ha az említett Arnold Schwarzenegger Ausztriában marad, mindezt talán nem érhette volna el. A világ legtöbb helyén ugyanis van egy plafon, ameddig felérhetsz, de azon túl már nem juthatsz. Amerikában ez másképpen van. Persze vannak árnyoldalai is, de itt nincsen határ.

– Magyarországgal van bármilyen egyéb kapcsolata?

– Néha járok Magyarországon üzleti ügyekben, és mindig úgy érzem, mintha hazatérnék. Amikor ott járok, általában magyarul próbálok beszélni. Szeretem a palacsintát, a gulyáslevest, hisz fiatalkoromban otthon majdnem minden nap palacsintát ettem. Ez egy csodálatos ország, nagyon gazdag történelemmel, és hát ne felejtsük el azt a fontos tényt sem, hogy Magyarország volt az egyetlen állam a kommunista blokkban, amelyik fellázadt az oroszok ellen 1956-ban. Ezért megérdemli a tiszteletet.

– Egyszer azt nyilatkozta, hogy nem szereti a politikai korrektséget. Mi zavarja benne?

– Leginkább az, hogy gátlástalanul lehet hazudni. Az igazságot szeretem. Ma már szinte senkiről nem mondhatsz semmit, mert megsértheted vele az illetőt. Nem lehetsz komikus, nem viccelődhetsz, mindenki hiperérzékeny lett. Pedig ha nem nevethetsz az életen, magadon vagy bárki máson, akkor mit ér az egész?

– Csaknem fél évszázada koncertezik a Kiss. Mit változtatott meg a banda a rockzene világában? Mi az örökségük?

– Elmondom pár szóban: tűzijátékok, robbanások, füst és köd. Ön szerint ezt ki találta ki? A Kiss színre lépése előtt kiállhattál egy szál akusztikus gitárral a közönség elé, show nélkül. Ma ezt már nem teheted meg, még akkor sem ha Paul McCartney vagy. Kell a tűzijáték, a hanghatások, tehát kell a show. Ez a mi örökségünk. Mindig úgy gondoltuk, hogy a rajongóknak többet kell adni egy koncerten. Kezdetben csak négy srác voltunk, akik egy olyan bandát akartak alapítani, amilyent soha nem láttak a színpadon. Untuk, hogy elmegyünk egy jó koncertre, és a zenészek csak állnak a mikrofonállvány előtt, énekelnek, de különben nem történik semmi. Ez nem elég.