Filmben már nyert Pozsonyligetfalu

Átadták a Magyar Mozgóképszemle elismeréseit a Magyar Filmakadémia tagjainak a titkos szavazása alapján. A legjobb rövid dokumentumfilm díját a Népirtás Pozsonyligetfalun című alkotás nyerte el. A film egyik rendezője, Udvardy Zoltán elmondta: a nekik nyilatkozó szlovák történész végül azt kérte, őt vágják ki a kész munkából.

Forrás: mediaklikk

Az ünnepélyes díjátadót a Nemzeti Filmintézet és a Veszprém–Balaton 2023 – Európa kulturális fővárosa program által közösen szervezett első Magyar Mozgóképfesztivál záróakkordjaként tartották a balatonfüredi Grand Hotelben. A gálán Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos elmondta: a magyar filmgyártás 120. évfordulója előtt tisztelegtek a fesztivál megrendezésével. Szavai szerint a mozgókép mára népművészeti ággá vált, hiszen rengeteg mozgókép készül már akár telefonnal is, ezeknek az alkotásoknak pedig bemutatkozási lehetőséget kell teremteni. Ezt a célt szolgálja a Magyar Mozgóképfesztivál is, amellyel hagyományt szeretnének teremteni.

Géczy Dávid és Udvardy Zoltán
Fotó: MTI/Vasvári Tamás

A Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm a Ligetfalu településen fekvő táborrendszerrel foglalkozik, amelybe már a második világháború utolsó heteitől kezdve tömegesen hurcolták, deportálták a Pozsonyban és annak környékén élő magyar és német lakosság többezres tömegeit. A film az MTVA Magyar médiamecenatúra program támogatásával készült a Becsengetünk Produkció Kft. gyártásában. A filmet Géczy Dávid és Udvardy Zoltán rendezte, producere ­Skrabski Fruzsina volt.

Az 1945–1947 között működő internáló- és koncentrációs táborba szinte kizárólag magyar és német polgári lakosok kerültek, családostul. Az alkotásban megszólal a németeknek elkülönített tábor egyik magyar nemzetiségű túlélője. A dokumentumfilm feltárja a táborban kivégzett, közel száz magyar levente történetét is. Rávilágít arra az összefüggésre, hogy a ligetfalui kijelölt táborhely őrzésére Prágából Pozsonyba érkező szlovák ezred állománya több száz fős vérengzést rendezett útközben, a morvaországi Přerovban, ahol a Felvidékről korábban a front elől nyugat felé menekült, s most hazafelé tartó, magyar és német családokat szállító vonat haladt át.

– A díj jelentőségét abban látom, hogy ráirányította a figyelmet azokra a magyar és német civil lakosság ellen elkövetett tömegmészárlásokra, melyek Pozsonyligetfalun és a morvaországi Přerov mellett történtek 1945 június–júliusában – fejtette ki Udvardy Zoltán. Hozzáfűzte: a két, egymással szoros összefüggésben álló mészárlás nemcsak a magyar, hanem a világtörténelem egy méltatlanul elfeledett, tragikus tényét rejti magában. Világtörténelem azért, mert két évvel a történtek után, 1947 októberében, a nyomok eltüntetése végett a csehországi Olmütz közelében egy krematóriumban elégették a Přerovnál kivégzett áldozatok titokban kihantolt tömegsírjában fekvő, ismételjük meg, német és magyar családok lemészárlása után elföldelt női és gyermekholttesteket.

– Ez pedig azt jelenti, hogy két évvel a második világháború után ismét füstöltek a krematóriumok, „emberfüst vágtatott az égre” Európa kellős közepén – hangsúlyozta a rendező. – A film egyik fontos feladata az is, hogy felhívja a figyelmet: nem tudjuk ma úgy megközelíteni az egykori koronázóvárost, hogy ne haladjunk át kivégzett magyar és német áldozatok, a város és környékének egykori lakosai, s közel száz magyar fiatal tömegsírja felett. A Pozsonyba Budapestről Ligetfalu/Petrzalka irányából bevezető autóút ugyanis áthalad az egyik tömegsír fölött. Ezekre a tömegsírokra épültek a mai, városszéli lakótelep egyes házai is.

Udvardy Zoltán felhívta a figyelmet: a Bs–6 számú erődnél már áll egy kisebb emlékmű, mely a Google keresőjében a Bs–6 Pozsony vagy Bs–6 Bratislava beírásával könnyen megtalálható.

– A kutya ugat, a karaván halad: ennyi mondható el arról, hogy valami azonosítatlan társaság, amelyről a filmünket szintén fődíjjal jutalmazó szlovák zsűri így fogalmazott: magukat történészeknek nevező csoport, Szlovákiá­ban, majd diplomáciai úton immár Magyarországon is nyomást gyakorol, próbálja filmünket ellehetetleníteni. Nem tudok és nem akarok olyan csoportokkal küzdeni, amelyeknek nincs arca és neve. Olyan cikkekkel sem, amelyek hadilábon állnak a történelmi tényekkel s a valósággal – jelentette ki az alkotó. – E nyomásgyakorlás része lehet az is, hogy az egyetlen, filmünknek nyilatkozó szlovák történész a film vetítésének a kezdetén azt kérte, őt vágjuk ki az alkotásból. S hogy én is dodonaian fogalmazzak, mint az ellenünk egyoldalú harcot indító fura csoport, nem ez volt az egyetlen jele a filmünket kísérő, érezhető ellenérzéseknek, s nem csak e történész tűnt el a film készítése folyamán. ­Például egy 1945 óta meglévő, ám a forgatás napjára különös módon elkallódott temetői nyilvántartás tette próbára stábunk ­kreativitását.

A nyertesek

A díjazott alkotók, alkotások felsorolásakor kiviláglik: a Magyar Filmakadémia tagjai titkos szavazásukkor nem részesítették előnyben a normális értékeket valló, patrióta szellemiségű alkotásokat, alkotókat az abnormalitás és nemzetköziség mellett kardoskodók rovására.

A Magyar Filmakadémia Márta István elnökölte zsűrije Krasznahorkai Balázs Hasadék című filmjének ítélte a legjobb játékfilmnek járó díjat. A legjobb tévéfilm Dombrovszky Linda Pilátus című alkotása lett, a legjobb tévésorozatnak A martfűi rémet tartotta a zsűri. A legjobb kisjátékfilmnek járó díjat Bozsogi János vehette át az Ezerkilencszáztizenkilenc című ­alkotásáért. A legjobb animációsfilm-kategóriát Cakó Ferenc nyerte a Világzabáló és visszacsináló című munkájával. Az egész estés dokumentumfilm győztese A mi Kodályunk című film, melynek rendezője Petrovics Eszter. A legjobb elsőfilmes rendezőnek járó díjat Varsics Péter vihette haza az Így vagy tökéletes című romantikus vígjátékáért. A legjobb rendezőnek járó elismerést Dombrovszky Lindának ítélte a zsűri a Pilátus című alkotásáért. A legjobb női főszereplőnek járó díjat Hámori Ildikó vehette át a Pilátusban nyújtott alakításáért, míg a legjobb férfi főszereplő díját Gáspár Tibor vihette haza A feltaláló címszerepéért. A legjobb mellékszereplő díját Cserhalmi György kapta a Rododendronban nyújtott alakításért.

A Post mortem kapta a legtöbb díjat: a legjobb operatőrnek Nagy Andrást találta a zsűri, a legjobb vágó Király István, a film vágója lett, díszlet/látvány kategóriában Hujber Balázst tartotta a zsűri a legjobbnak, a legjobb maszk győztese pedig Hámori Dániel lett az ebben a filmben nyújtott teljesítményéért.

A legjobb forgatókönyvírónak járó díjat Nagy Dénes vehette át az Ezüst Medve-díjas Természetes fény című filmért, a legjobb jelmezt Ágh Márton tervezte szintén ebben az alkotásban. A legjobb hang díját Madácsi Imre kapta a Pesti balhéért, a legjobb zeneszerzőnek járó elismerést pedig Selmeczi György kapta a Lángolj és világíts zenéjének megkomponálásáért. A közönségdíjat Béres László A taxis című kisjátékfilmje vitte haza.

A díjat Kelemen Zénó Munkácsy-díjas szobrászművész tervezte. „A díj alapvető gondolati ívét a Szamothrakéi Niké, a hellenisztikus rodoszi iskola mesterműve ihlette, mely az évszázadok alatt a győzelem legfőbb attribútuma lett. Elképzelésem szerint a torzót a lehető legjobban szerettem volna formailag elvonatkoztatni úgy, hogy minél inkább a jelszerűség felé mutasson és díjszerűvé váljon” – mondta Kelemen Zénó.