Az ünnepélyes díjátadót a Nemzeti Filmintézet és a Veszprém–Balaton 2023 – Európa kulturális fővárosa program által közösen szervezett első Magyar Mozgóképfesztivál záróakkordjaként tartották a balatonfüredi Grand Hotelben. A gálán Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos elmondta: a magyar filmgyártás 120. évfordulója előtt tisztelegtek a fesztivál megrendezésével. Szavai szerint a mozgókép mára népművészeti ággá vált, hiszen rengeteg mozgókép készül már akár telefonnal is, ezeknek az alkotásoknak pedig bemutatkozási lehetőséget kell teremteni. Ezt a célt szolgálja a Magyar Mozgóképfesztivál is, amellyel hagyományt szeretnének teremteni.

Fotó: MTI/Vasvári Tamás
A Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm a Ligetfalu településen fekvő táborrendszerrel foglalkozik, amelybe már a második világháború utolsó heteitől kezdve tömegesen hurcolták, deportálták a Pozsonyban és annak környékén élő magyar és német lakosság többezres tömegeit. A film az MTVA Magyar médiamecenatúra program támogatásával készült a Becsengetünk Produkció Kft. gyártásában. A filmet Géczy Dávid és Udvardy Zoltán rendezte, producere Skrabski Fruzsina volt.
Az 1945–1947 között működő internáló- és koncentrációs táborba szinte kizárólag magyar és német polgári lakosok kerültek, családostul. Az alkotásban megszólal a németeknek elkülönített tábor egyik magyar nemzetiségű túlélője. A dokumentumfilm feltárja a táborban kivégzett, közel száz magyar levente történetét is. Rávilágít arra az összefüggésre, hogy a ligetfalui kijelölt táborhely őrzésére Prágából Pozsonyba érkező szlovák ezred állománya több száz fős vérengzést rendezett útközben, a morvaországi Přerovban, ahol a Felvidékről korábban a front elől nyugat felé menekült, s most hazafelé tartó, magyar és német családokat szállító vonat haladt át.
– A díj jelentőségét abban látom, hogy ráirányította a figyelmet azokra a magyar és német civil lakosság ellen elkövetett tömegmészárlásokra, melyek Pozsonyligetfalun és a morvaországi Přerov mellett történtek 1945 június–júliusában – fejtette ki Udvardy Zoltán. Hozzáfűzte: a két, egymással szoros összefüggésben álló mészárlás nemcsak a magyar, hanem a világtörténelem egy méltatlanul elfeledett, tragikus tényét rejti magában. Világtörténelem azért, mert két évvel a történtek után, 1947 októberében, a nyomok eltüntetése végett a csehországi Olmütz közelében egy krematóriumban elégették a Přerovnál kivégzett áldozatok titokban kihantolt tömegsírjában fekvő, ismételjük meg, német és magyar családok lemészárlása után elföldelt női és gyermekholttesteket.