Néhány jelentős rémálom

A Magyar Nemzeti Galériában június 28. és október 20. között látható A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben című tárlat.

Az itt látott kísérletek eszköztára ma szembejön velünk akármilyen reklámban vagy videóklipben Fotó: Teknős Miklós

A szürrealizmus abban a vékonyka történeti határsávban lubickol boldogan és önfeledten, amelyben a művészek megkérdezték magukat, a világot vagy Istent (őt a legkevesebben), hogy mi ennek az egész művészetnek az értelme. Az izmusok előtt nem az értelme volt a kérdés, hanem a módszertana, az izmusok óta, a posztmodernben pedig senki nem kérdez semmit, mert a lelkes és fölkészült kurátorok, művészettörténészek és intézményvezetők serege már elmondott mindent kisiskolási és nagyegyetemi szinten. A szürrealizmusról ma a földlakók jó része annyit legalább tud, hogy Dalí szürrealista volt, ami érdekes, mert a lángoló zsiráf érdekesebb, mint a virágcsendélet, a videóperformansz vagy a háromszázezer szürke négyzet ugyanazzal a színnel egymás tetejére festve.

A Magyar Nemzeti Galériában június 28. és október 20. között látható A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben című tárlat. A párizsi Pompidou Központtal közösen szervezett kiállításon többek között Salvador Dalí, Max Ernst, Joan Miró, René Magritte, Pablo Picasso és Alberto Giacometti műveit láthatjuk, de senki ne számítson grandiózus válogatásra a sztárfestőktől (Dalí és Picasso nevét az is ismeri, aki még ecsetet sem látott, a többiek pedig ot

Az itt látott kísérletek eszköztára ma szembejön velünk akármilyen reklámban vagy videóklipben
Fotó: Teknős Miklós

t vannak a világ minden általános iskolájának rajztermében).

A jó negyven perc alatt végignézegethető anyag valóban a szürrealista mozgalom történetét tárgyalja, igyekszik mindegyik művésztől minél jelentősebb képeket felvonultatni (természetesen és szerencsére Dalítól látjuk a legtöbbet, köztük három olyat is, amiért minden Dalí-rajongónak kötelező a tárlat: Álom, melyet egy gránátalma körül röpködő méh váltott ki egy pillanattal ébredés előtt; A láthatatlan alvó nő, ló, oroszlán és a Részleges hallucináció – hat Lenin-fej jelenése a hangversenyzongorán), de a lényeg itt egy viharos, izgalmas és mindent megváltoztató korszaknak és gyakorlati kísérleteinek bemutatása a valóság elutasításától a valóság átalakításáig.

Túl azon a nyilvánvaló élvezeten, amit Dalí néhány jelentős rémálmának élőben való megtekintése okoz, a kiállítás azzal lepheti meg mindazokat, akik nem művészeti albumokkal kelnek és fekszenek, hogy az itt látott, 1929 táján megbotránkoztató és forradalmi képek, szobrok, montázsok, filmek, újságok, performanszok, kísérletek eszköztára ma szembejön velünk akármilyen reklámban vagy videóklipben. De szembejön persze azokon az árveréseken is, ahol egy-egy kultúrtörténeti vagy esztétikai kontextus csillagászati összegeket ér. Mindenkinek ajánlott, aki gondolkodott már olyan végső és életveszélyes kérdéseken, hogy mi a szép.