Népi demokratikus humorral

Méltatlanul elfeledett filmre hívnám fel szíves figyelmüket az e heti Karantén TV ajánlóban. Az Ünnepi vacsora című alkotást szombaton 15 óra 35 perctől vetíti a Duna Televízió. Révész György rendező Palotai Boris azonos címet viselő regényét vitte filmvászonra, méghozzá osztályon felüli szereposztással: Tolnay Klári, Básti Lajos, Ladányi Ferenc, Olthy Magda, Kállai Ferenc, Ruttkai Éva, Molnár Tibor, Szirtes Ádám, Makláry Zoltán, Fónay Mária, Kiss Manyi, Ascher Oszkár és még sokan mások (miként a korban szokás volt írni).

Igazi sztárszereposztással készültek az ötvenes évek minőségi mozgóképei Fotó: Duna TV

Az 1956-os esztendő történelmileg tragédiát hozott a magyar nemzetre, ellenben a filmbemutatókra tekintve cseppet sem tragikus a helyzet. Sztálin 1953-as halálát követően lassacskán kikoptak az 1957-ig Kovács András irányította dramaturgiai osztály sematikus munkái. (A később jeles rendezőként alkotó Kovács formanyelvileg, társadalomkritikailag egyaránt korszakos mozgóképekkel vezekelt főcenzori tevékenységéért.) A forradalom évé­ben olyan kiemelkedő filmek kerültek mozikba, mint Fábry Zoltán Hannibál tanár ura, Ranódy László Szakadéka és Bán Frigyes a Hajnóczy-összeesküvést feldolgozó, A császár parancsára című történelmi mozija.

No persze a cenzúra azon esztendőben is éber volt: Várkonyi Zoltán Keserű igazságát röpke három évtizedre parancsolták dobozba. Hasonlóképp járt Banovich Tamás Eltüsszentett birodalom címet viselő mesefilmje. A Keleti Márton rendezte Csodacsatárt újraforgatták, mivel a főszerepet alakító Puskás Öcsi disszidált (miként akkoriban mondták), jeleneteit Hidegkuti Nándorral vették fel, valamint a szintén disszidens forgatókönyvíró, Méray Tibor nevét törölték a stáblistáról. A vígjátékot amúgy november 8-án tervezték bemutatni.

Ha már vígjáték, ne feledkezzünk meg a Dollárpapáról (rendező: Gertler Viktor, író: Gábor Andor, forgatókönyv: Darvas Szilárd, Gádor Béla), a Mese a 12 találatról (rendezte: Makk Károly, forgatókönyvírók: Bacsó Péter, Békeffy István, Jeney Imre, Szász Péter), Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem! adaptációjáról (rendezője az a Mamcserov Frigyes, aki ellenállt az ügynöki beszervezésnek, s mégsem került tiltólistára, meglehetősen nagy számban alkothatott).

Igazi sztárszereposztással készültek az ötvenes évek minőségi mozgóképei
Fotó: Duna TV

A zárójelbe tett írói, rendezői névsor mellett hasonlóan impozáns a színészeké. Az 1956 után készült filmek elképesztő sztárparádét vonultattak fel, másrészt olyan hallatlan profizmussal készültek, hogy komoly ember legyen a talpán, akit érintetlenül hagyott a már nem direkt ideológiai befolyásolás. Noha ekkoriban változatlanul a régi rend, az „ántivilág”, ha tetszik, az „úri világ” rendezői vezényelték le a produkciókat, mivel még nem végeztek az 1948-tól működő Színház- és Filmművészeti Főiskola új szellemben nevelt alkotói.

Ilyen régi rendezőnek számított Bán Frigyes, akinek – a már említett mellett – ugyancsak a forradalom és szabadságharc évében mutatták be a Zsebek és emberek című moziját. Révész György szintén két alkotással szerepelt a premieresek sorában, lévén a Szájhős az Ünnepi vacsorával együtt került mozikba. Révész előző rendezése, a Rokonok bombasiker lett, míg a következő, az Éjfélkor mind a mai napig viták kereszttüzében áll mint az első, 1956-ról készített játékfilm. Valóban nem szerepelnek benne a forradalmi események, no de 1957-et írtunk, így inkább a külföldre menni vagy maradni kérdéskört boncolgatja Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa főszereplésével. Teszem hozzá, a rendező mindössze harmincéves volt ekkor.

Rátérek végre a szombaton látható alkotásra! Az alapmű 1955-ben látott napvilágot. Szerzője, Palotai Boris (Bacsó Péter édesanyja) egy, a korszak megismeréséhez forrásul szolgáló életmű alkotója. A filmezéshez 29 esztendősen került közel, amikor Fejős Pál rendező – aki a húszas években Bécsbe, majd Amerikába távozott, azonban két film erejéig (Tavaszi zápor, Ítél a Balaton) hazatért – kérte fel forgatókönyvírásra az akkor még költészettel kacérkodó írónőt, akinek a legnagyobb mozgóképi sikere a Romain Gary ötletéből írt, Zsurzs Éva rendezte tévéjáték, a Nő a barakkban, illetve a Gertler Viktor által vászonra vitt Én és a nagyapám volt. Mivel a Népszava száguldó riportereként kereste kenyerét, így baloldali gondolkodása nem meghökkentő. Népi demokratikus humor lengi át az Ünnepi vacsorát. Az önfejű Varsa főmérnök elvtárs bátyjáról kolumnás cikket közöl a Szabad Nép. Egy visszaemlékezés bemutatja, miért nem boldog az öcsi. A főmérnök felesége apjának egykori, mostanra államosított üzemében dolgozott, amelyet bátyja igazgatott. Aki szerinte vaskalapos, hát fel is mondott és költözött Tiszalökre erőművet építeni. Visszatérve a jelenbe, szolgálati Warszawa viszi haza költekező, úrhatnám feleségéhez, amikor a postás táviratot hoz. A főmérnököt Kossuth-díjjal tüntették ki. Eközben a bátyó estin próbálja elvégezni a Műegyetemet. A feleség pedig ünnepi vacsorát szervez a kitüntetés alkalmából. A vacsorán természetesen felszínre kerül minden ki nem beszélt keserűség. De ne tessenek aggódni, ha népi demokratikussal is, de tényleg humorral.