– Az elkövetkező napokban választhatják ki az intézmények, miből tanuljanak majd a diákjaik a következő iskolai évben. Miért volt szükség egy új tankönyvcsaládra?
– Minden nagy művészet az élet, a lét nagy kérdéseire keresi a választ, a dolgok rejtett értelmét, az örök érvényűt, a láthatatlan valóságot kutatja, sajátos módon az Isten országát keresi, így az Istenhez való eljutást szolgálja. Ezért az irodalmi művek és szerzők tárgyalásakor fontos szempont volt, hogy mit emelünk ki egy életműből, milyen arcát mutatjuk meg egy-egy alkotónak.
Keresztény szemléletű, ingyenes tankönyveink értéket és minőséget közvetítenek, ezért bízom benne, hogy az egyházi iskolákon kívül más intézmények szaktanárai is örömmel használják majd a Szent István Társulat gondozásában megjelent kiadványokat.
A 9–10. évfolyamos tankönyvek egyes fejezeteibe a Katolikus Pedagógiai Intézet oldalán bele is lehet olvasni. Tankönyvsorozatunk megfelel a 2020-as Nemzeti alaptanterv követelményeinek, illetve a magyar nyelv és irodalom tantárgy kerettantervi előírásainak. A tartalom a szerzőgárdát dicséri: szinte mindnyájan tudományos fokozattal rendelkeznek, miközben zömmel középiskolai tanárok, neves lektoraink pedig az adott korszak kutatói is egyben. Közreműködésükkel szeptemberre elkészülnek a 11–12. évfolyamos irodalomtankönyvek is a hozzájuk tartozó szöveg- és feladatgyűjteményekkel.
– Az irodalom közös kulturális kincsünk. Hogyan lehet gondoskodni ennek átörökítéséről, ha a könyv egyre inkább akadály a fiatal nemzedék körében?
– A kerettanterv a kiemelt célok között kezeli az olvasóvá nevelést – mindannyian érzékeljük, hogy tenni kell valamit ezen a területen. Tapasztaljuk és a kutatások is azt mutatják, hogy kamaszkorban az olvasási kedv alábbhagy, a 12-13 év körüli fiúk jó esetben a szakkönyvek felé fordulnak, de legkevésbé a szépirodalom felé. A 10. évfolyam a mélypont, ott még sok olvasót veszítünk, reméljük, csak átmenetileg. Tankönyvsorozatunk alapkoncepciója az irodalom ön- és világmegértésünkben játszott szerepének felismertetése, ezáltal pedig az olvasás megszerettetése. Erre irányítja rá a figyelmet már a borító is. A fejezetek nyitóképe írásjelek – véset, papirusz és sztélé, majd a kronológiában előre haladva kézirat, gépirat – megjelenítésével érzékelteti, mit is jelentett korszakonként az írás és az olvasás. Meggyőződésem, hogy az információ korában szorosra kell fogni a tananyagot, ugyanakkor több lehetőséget kell biztosítani a diákok véleményalkotásának, az érvelés és a kommunikáció fejlesztésének, az egyéni és csoportos munkáknak.
Az irodalomkönyvekben sem akartuk túlbeszélni a témát, fontos azonban, hogy a szépirodalmi szöveg jelen legyen az órákon, hogy ne mondhassa a diák: nem volt meg a könyvtárban, ezért nem fértem hozzá az olvasmányhoz.
