Utazás a csodás Arnoldiába

Öt éve hunyt el Gross Arnold, a magyar rézkarc műfajának megújítója, Kossuth-díjas művész, aki tavaly novemberben töltötte volna be kilencvenedik életévét. Ez alkalommal a Gross Arnold Galéria és a Jászi Galéria az eddigi legátfogóbb életmű-kiállítással jelentkezett a belvárosi Széphárom Közösségi Térben, valamint nagymonográfia is született a művész munkáiból többéves kutatómunka után, Révész Emese művészettörténész tanulmányaival.

Naiv univerzuma különösebb értelmezés nélkül mindenki számára befogadható és szerethető Fotó: BachPekaryMate Forrás: Bach Máté

Naiv, gyermeki képzeletvilág az Arnoldia, Gross Arnold játékos grafikai életműve, amelynek darabjaiból komplett univerzum nyílt a belvárosi Széphárom Közösségi Térben karácsony előtt. Feledy Balázs gondola­tait idézve kevés az olyan művész, akit annyira szeretnek, mint Gross Arnoldot, de végképp kevés olyan alkotó van, aki a szeretetről kíván művet létrehozni. Maga Gross vallotta: alkotói célja, hogy örömet szerezzen, boldog legyen, aki a képeit nézi. A Gross Arnold 90

– A művészet kertje címmel rendezett tárlat egyszerre vezet be a pink karácsonyfa-installáció körül épülő mesebazárba, a játékbirodalomba és a Gross életét meghatározó kertekbe, terekbe, városokba, amelyek a rá jellemző gazdag motívumtárral szürreális képzeteket teremtenek.

A szeretet ünnepe előtti nyitás a kurátorok tudatos választása a gyermeki érzelmektől átitatott életmű reprezentálására. Szentkuthy Miklós szavai szerint „nem holmi olcsó aktualizálás íratja le velünk a döntő meghatározást Gross Arnold életművéről, mikor ezt mondjuk: ez az egész életmű tulajdonképpen egy nagy (ezer mikro-miniatűrjében nagy) karácsonyfa­opus. A karácsonyfán csüngnek-csengnek és hintáznak havas vagy repkényes házak, házikók, gombák, diók, autók, buborékholdvilágok, babák, harangok, bájos vagy furcsa-torz állatok: a gyűjtemény valami babett-balett világvitrinnek mondható.”

A gazdagon válogatott tematikus munkák mellett kuriózumokkal is találkozunk: egy térben még nem látott nagy méretű olajképekkel, diorámákkal, vagyis a Gross-féle fantáziavilág térbeli kiterjesztéseivel, a festmények apró figuráival, tárgyakkal történt kiegészítéseivel, babaházakra emlékeztető miniatűr dobozterekkel.

Központi helyre került A barátkozások országútján 1969-es nagy méretű olajfestménye, amely Gross számos, hatvanas évekre jellemző motívumtárából építkezik. Két klasszikus műremeket idéz meg ez az alkotás szerkesztettségében és témaválasztásában is: Jan van Eyck Genti oltárának középső tábláját, a Bárány imádását, valamint Hieronymus Bosch Gyönyörök kertjét. Mindkét mű reprodukciója szobájának falát díszítette. Gross saját világának meghatározó mozzanatait rendezte az egyetemes művészet mérvadó képi szimbólumai köré a festményen.

Utazásainak állomásai, szeretett színterei a tárlat jobb oldali folyosójáról köszönnek vissza: a nyüzsgő Budapest látványa mellett láthatóak Róma, Firenze, Amszterdam és Brüsszel ismert utcái és közterei, gazdag vízióival kiegészítve. A kék álmok városa 1958-ból a pesti oldalról tekint át Budára, háttérben a Várral, a zsúfolt nagyvárosi miliő és az emberléptékű kisvárosiasság ellenpontjait keresve. Ugyancsak a nagyvárosi tömeg e kettőssége érezhető az 1972-es Brüsszel vasárnap című rézkarcon vagy a Római spanyol lépcső megjelenítésén.

Naiv univerzuma különösebb értelmezés nélkül mindenki számára befogadható és szerethető
Fotó: Bach Máté

A tárlat ritkasága, hogy kevés és ritkán látható olajfestményei közül is megjelenik néhány, így a Beszélgetések a barátságról nagy méretű olajfestménye és az egykor a Buda Penta Hotel részére készült két installációja, amelyek még nem voltak egy térben bemutatva.

Olykor hónapokon át, nagyító használatával, rendkívül aprólékos munkában készültek el rézkarcai, a kereskedelmi célra készített karcait utólag, akvarellel színezte. A kiállítás képein nyomon követhető új technikájának kidolgozása is: a vonalas rézkarcot utólag színfoltokkal nyomta felül, a rézlemezt rézkarcfestékkel színezve be. Így tette egyedivé a nyomtatott képet, hiszen a lemez minden példányát egyedileg festékezte, és színezése nem követte szigorúan a rajzvonalakat, hanem nagyobb egységekre osztotta a képet. Mintegy százötven rézkarcot és számos reprodukciót, toll-, tus- és ceruzarajzot készített, s noha legtöbben a rézkarcairól ismerjük a művészt, a jelen tárlat galériája a korai évek akvarell­jeit, festészeti eljárásait is megmutatja.

Naiv univerzuma különösebb értelmezés nélkül mindenki számára befogadható és szerethető, mindenkit befogadó terület. A Gross Arnold 90 – A művészet kertje egyszerre hordozza a művészettörténeti igény alaposságát és közben játékra, felfedező útra hív Arnoldiába.