A rakéta földet ér

A Solaris-jelenség míves instrumentális muzsika. Főbb jellemzői a légies-lebegős fuvolajáték (Kollár Attila), a misztikus billentyűfutamok (Erdész Róbert), valamint Bogdán Csaba invenciózus gitárszólamai.

Koncert 2004-ben Mexikóban. Nagyobb sikerek külföldön, mint itthon Forrás: Solaris-archívum

Nostradamus francia királyi orvos, csillagász és asztrológus hiába jósolta meg az ezredforduló előtti világvégét: a jó öreg Gellért-hegyünk végül mégsem landolt az alatta hömpölygő Dunában, sőt az általa vizionált, 27 esztendőn át tomboló harmadik világháború is elmaradni látszik. Hogy 39 esztendeje, épp februárban Cziglán István gitáros és Erdész Róbert billentyűs fejében milyen gondolatok kavarognak, nem tudni pontosan; annyi azonban bizonyos, hogy szép egyetértésben – Stanisław Lem sci-fi író tiszteletére – a korabeli Pesti Műsor programmagazin által megrendezendő zenei tehetségkutató versenyre megalapítják a Solaris együttest. Nagy bátorság volt. Ugyanis a keményrock-muzsika (P. Mobil, Piramis) épp zenitjét éli, mellette már a Fenyő Miklós-féle jampi Hungária is megkezdi rock and rollos szárnybontogatását; ebbe a sokszínűségbe robban be a progresszív zenét zászlajára tűző Solaris a maga instrumentális-pszichedelikus, gazdag harmóniavilágú dalaival.

A tehetségkutató döntőjének jutalma a HIT együttessel megjelent közös kislemez, ám a folytatás korántsem alakul ennyire simán. A hanglemezgyár először hallani sem akar az 1982-re elkészülő első Solaris-LP megjelentetéséről, aztán mégiscsak sikerül valahogy boltokba terelni a Marsbéli krónikákat. Az évtized közepére, a rockzene hanyatlásának idejére azonban a sorstársak mellett immár a Solarisról is – mint a magyar progresszív zene egyik jelentős tartópilléréről – múlt időben beszélhetünk.

Koncert 2004-ben Mexikóban. Nagyobb sikerek külföldön, mint itthon
Fotó: Solaris-archívum

A zenében jártasabb olvasó talán még emlékszik a szebb reményekre jogosító egykori Syrius együttesre, amely nagyobb sikert tudhatott magáénak Ausztráliában, mint idehaza. Nos, a történelem, úgy tűnik, megint csak ismétli önmagát. 1995-ben egy Los Angeles-i meghívásnak eleget téve frenetikus siker övezi a több mint harmincéves, veretes Solaris-szerzeményeket, amelyeket CD-n rögzítenek, de négy esztendő múltán Nostradamus – Próféciák könyve címmel a millennium tiszteletére megszületik vadonatúj konceptalbumuk is. Kár, hogy az egyik ősalapító, Cziglán István mindezt már nem érhette meg… Miként a lemezbemutató koncertet sem, amelyet 2004-ben a mexikói Monterrey nagyvárosban rendeztek.

Ebből szemezgetett a Moiras Records, amely Nostradamus Live címmel tavaly hagyományos vinyllemez formájában tette közzé a legfontosabb tételeket. A felvételek a Monterrey-i Teatro de la Ciudadban készültek, és egy ajándék számmal is megjutalmazzák az elszánt lemezvásárlót. Mégpedig a Wargames stúdióváltozatával, amely jól jellemzi és kiválóan tükrözi az egész Solaris-jelenség (és vele az egész album) titkát: míves instrumentális muzsika, amelynek főbb jellemzői a légies-lebegős fuvolajáték (Kollár Attila), a misztikus billentyűfutamok (Erdész Róbert), valamint Bogdán Csaba invenciózus gitárszólamai. Nem illik persze elfeledkezni a biztos alapokon nyugvó ritmusszekcióról sem (Pócs Tamás basszus, Gömör László dob), és nem utolsósorban a vendégvokalistákról (Gerdesits Ferenc, Ulmann Zsuzsa, Demeter György), akiknek hallatán – miután földet értünk az űrrakétával – egy csapásra az Andrássy út 22. szám alatt, a Magyar Állami Operaház nézőterén érezzük magunkat. Időtálló, értékteremtő, szórakoztató s egyben precízen kimunkált alkotás. Kár, hogy rövid. Még elhallgattam volna…

(Solaris: Nostradamus Live. LP, Moiras Records, 2018. Ára: 7731 forint)