Eddig a lesújtó látlelet: ám mielőtt valaki apátiába esne, van egy jó hírem is, és ez nem csak a „valahogy mindig lesz” obligát népi bölcsessége. Ahogy a természetrombolás óhatatlanul sokszintű nyelvi-kulturális leépüléssel is jár, úgy – megfordítva – a nyelvi környezetvédelem is jótékonyan hat a kultúra színeinek védelmére!
A nyelv, az emberiség pótolhatatlan „csodafegyvere” a kultúra hordozó közege is! Mi több, ha egyén és közösség az ősi, spontán önvédelmi reflex elveszte után immár tudatosan lenne képes az egészséges nyelvi-kulturális környezet fontosságát megérteni, akkor egyúttal ismét fogékonnyá válna biológiai életterének problémái iránt is.
A nyelvi-kulturális környezetvédelem egyszerűbb is, mert nem ez ütközik elsődlegesen a gazdasági érdekkel. A pálmaültetvényesnek közvetlenül nem az őshonos nyelv és kultúra, hanem az annak otthont adó erdő áll az útjában. Az erózió megállításához azonban sem Amazóniába, sem Ausztráliába, de még Szibériába sem kell elrepülnünk. Kezdjük a szellemi takarítást és újjászületést otthon, saját falaink között s a helyi kisközösségekben!
Ma is számtalan Kárpát-medencei magyar nyelvi-kulturális kezdeményezést sorolhatnánk annak érzékeltetésére, hogy ez az építkezés lehetséges! Ezer és ezer magyar kisközösség példázza, sohasem szabad anyanyelvünk és anyanyelvi kultúránk gazdagságáról lemondani. Aki pedig ezt megérti, az rögtön fogékonyabb a kulturális és ökológiai sokszínűség igazi, hathatós védelmére. Felelősség ébred benne, hogy valamit unokáinknak is meg kellene őriznünk kék bolygónkból s annak szépséges anyanyelveiből.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!