A Magvető Kiadó Sötétség délben – új fordítás az eredeti kéziratból címmel mutatja be Arthur Koestler világhírű regényét február 18-án, hétfőn 17 órakor a Magvető Caféban. Már a kiadó ajánlása is sejteti, hogy a kézirat sorsa legalább olyan regényes, mint a főhős, Nyikolaj Szalmanovics Rubasov élettörténete. És a Szív utca 16.-ban született Köstler Artúrt sem kímélte a sors. Sötétség délben című regényét 1939–1940-ben németül írta, a történetet azonban szerelme, Daphne Hardy angol fordításából ismerte meg a világ. Az eredeti szöveg a második világháború elején elveszett.
Hetvenöt évvel később, 2015 nyarán egy német doktorandusz, Matthias Weßel fantasztikus felfedezést tett: a svájci Europa kiadó dokumentumai között rábukkant a Rubaschow című regényre, amelyről nagy bizonyossággal állítható, hogy a Sötétség délben legvégső szerzői változata. A regény a totalitárius állam működését mutatja be az ítéletre váró forradalmáron és eszmetársain keresztül. ,,Vétkük közös nevezője – írja Koestler önéletírásában –, hogy az egyes ember érdekeivel szemben az emberiség érdekét helyezték előtérbe; hogy a hasznosság oltárán feláldozták a moralitást, s a cél érdekében közönyösen szemlélték az eszközöket.”
A nagy felfedezések sokszor apróságokon múlnak. Néha elegendő egy jó keresőkifejezés, és az évtizedeken át kutatott rejtély egy szempillantás alatt megoldódik. A kasseli egyetemen Matthias Weißel témája Arthur Koestler, akinek fordulatokban gazdag élete angol nyelvterületen jóval ismertebb, mint Németországban. Koestler magát ironikusan magyar születésű, frankofil angol írónak nevezte, ez a felsorolás azonban korántsem teljes, hiszen a monarchiabeli kétnyelvű zsidó család szülötte éppolyan otthonosan mozgott Pesten, mint Bécsben, a magyar nyelvben, mint a németben.
Budapesten született 1905-ben, tizennégy éves korában nagyiparos apja Bécsbe költöztette a családot, aztán az egyetem és a sodródás évei következtek, míg végül Jeruzsálem, Párizs után Koestler a weimari Berlinben kezdte meg újságírói pályafutását. Mindig az események sűrűjébe vágyott. A harmincas évek elején belépett a németországi kommunista pártba, és tapasztalatszerzés céljából a Szovjetunióba emigrált. Sorsa ezzel eldőlt: utazásokat tett a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, ahol a valós állapotok és a szovjet propaganda közötti ellentmondás miatt kiábrándult a kommunista mozgalomból. De a következő években, a spanyol polgárháború tudósítójaként is utolérte a valóság Koestlert: spanyol nacionalisták elfogták, halálra ítélték, csak a kiszabadítására szervezett nemzetközi kampánynak köszönhette megmenekülését.