Téglajegy

A közadakozásból emelt temesvári Magyar Ház története mostanában ért legújabb és talán a legutolsó mérföldkövéhez. Egy magáncég, amelyben a város leggazdagabb testvérpárjának, a Cristescu fivéreknek is részvényei vannak, szállodává alakítaná az ingatlant. Sokan úgy vélik, a magyar közösség ez ellen már nem tehet semmit.

A temesvári magyarság egykori központja napjainkban. Évtizedek óta folyik a harc a birtoklásáért Fotó: Picasa Forrás: Facebook

Főként, hogy ennek döntő hányada átvándorolt a település leggazdagabb embereihez, a Cristescu testvérekhez. Marius és Emil, a két fivér Bega Tehnomet Rt.-je 2017 februárjában vált többségi tulajdonossá a Drăgan család TIMPRESS médiacégében. A részvényeknek ezúttal a 81 százalékát szerezték meg, ami jelentős előrelépést jelentett ahhoz képest, hogy korábban csak a 23 százalékot mondhatták a magukénak.

A médiabirodalom egy részét már 2016 októberében megvették az időközben elhunyt Drăgan milliárdos feleségétől, akinek több millió eurót fizettek érte, és elérték, hogy a temesvári írott sajtótermékek zöme az ellenőrzésük alá kerüljön.

Ekkor váltak a Magyar Ház mögötti terület tulajdonosává is, a Drăganéktól átvett Renașterea Bănățeană napilapnak ugyanis itt állt a szerkesztőségi épülete, amelyre a Magyar Ház Rt. egyébként nem tartott és ma sem tart igényt. Ezen a telken szeretnék felhúzni a testvérek azt a parkolóházat, amelynek szomszédságában, az utcafronton kialakítanák a szállodát. Az ügyet istápoló helyi önkormányzat az elképzelést közérdekűnek minősítette, s érdeklődéssel várja az adófizető civilek véleményét, hozzászólásait.

A temesvári magyarság egykori központja napjainkban. Évtizedek óta folyik a harc a birtoklásáért
Fotó: Facebook

Drăgan Magyar Házat bitorló TIMPRESS Rt.-je s a 14 ezer példányban megjelenő napilapja Cristescuékat kizárólag a jól értékesíthető reklámfelületek, valamint a hírlap saját nyomdája miatt érdekelte. Utóbbi sem mellékes üzleti fogás, hiszen választások idején valóságos pénzcsináló gépezetté válik. Tudniillik nem csupán a város hivatalos értesítőjét, hanem a szavazócédulákat és a voksoláshoz szükséges egyéb formanyomtatványokat is ennél a cégnél nyomtatják a hatóságok.

Bár bejegyzett profilja szerint a Bega Tehnomet Rt. fémelemeket gyárt az építőipar részére, a fivéreknek más jellegű befektetéseik is vannak, többek között ingatlanok adásvételével, felújításával is foglalkoznak. Ők a tulajdonosai a megyeszékhely egyik legelitebb és legnagyobb szállójának, a Timișoara Hotelnek is, így mondhatnók, tapasztalt vendéglátósként lendülnek neki a Magyar Ház szállodává alakításának.

Ami az épület magyar hátterét és vonatkozásait illeti, az a legfontosabb, hogy a Trianonban elcsatolt magyar területek magyar közösségeinek ez volt az első kultúrpalotájuk. A bánsági magyarok ugyanis már 1922 februárjában, nem sokkal a békediktátum után felismerték, hogy újjá kell szervezniük életüket. Létrehozták a Magyar Párt temesvári szervezeteit, a Temesvári Magyar Dalárda 1922 tavaszi közgyűlésén pedig Szabolcska Mihály költő jelenlétében és helyeslésével megfogalmazták a Magyar Ház megalapításának gondolatát.

Később gyűjtést is indítottak az új otthon felépítéséért, téglajegyeket lehetett vásárolni. A kezdeményezés tömegeket mozgatott meg, hirtelen mindenki fontosnak érezte veszni látszó magyarságát, ezért jószívűen adakozott. A lelkesítő akciókba a Magyar Párt temesvári és Temes-Torontál megyei alakulatai is bekapcsolódtak, élükön Ambrózy Andor báróval. Székely László műépítész is elfogadta a felkérést, sőt a tiszteletdíjról is lemondott a közösségi ügy érdekében.

Ezekben az esztendőkben még sok magyar élt a bánsági városban és környékén.

A vonatkozó népszámlálási adatok szerint 1920-ban a településen 86 ezren laktak, ebből 32 ezren németnek vallották magukat, 27 ezren magyarnak, 16 ezren románnak és nyolcezren zsidónak.

A Magyar Ház Rt. ilyen adottságok mellett, 1927. február 16-án alakult meg, a munkálatoknak a cégbejegyzést követően, 1929-ben láttak neki. A gazdasági válság azonban ellehetetlenítette, hogy a remélt bevételek meglegyenek, és a részvénytársaság jogi személyiségének elismertetése is akadályokba ütközött. A vállalkozás vezetői végül úgy döntöttek, kölcsönt vesznek fel, 2,5 ezer angol fontot. A korszerű épületet ennek köszönhetően adhatták át már 1930-ban. Benne népiroda, többféle műkedvelő egyesület, dalárda, gazdakör, cserkészotthon, leányklub, könyvtár, a Temesvári Magyar Nőegylet, a Magyar Párt, a Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület és az Arany János Társaság kapott helyet. Az emeleten zenekari árokkal, súgólyukkal, modern színpadvilágítással és öltözőkkel ellátott 240 férőhelyes színháztermet alakítottak ki, mellette fűthető lépcsőházat, a harmadik emeleten próbatermeket, a szuterénben házmesterlakást, mosókonyhát és konyhát, amelyet ételfelvonóval és kamrával egészítettek ki. Amennyiben nem tör ki a világháború, az udvaron ezer férőhelyes hangversenytermet is felhúztak volna, alatta hatalmas vendéglővel, a magyar sportegylet irodáival.

A kultúrpalotát 1952-ig használta a temesvári magyarság és a Magyar Népi Szövetség, helyüket a Román Kommunista Párt és a Kommunista Ifjúsági Szervezet foglalta el. 1967-ben a Sajtó Házának nevezték ki az épületet, ami azt is jelentette, hogy a magyar szerkesztőség is dolgozhatott benne.

A Magyar Ház román nyelvű cégbejegyzése, 1929

Az 1989. évi forradalom után, 1994-ben a Magyar Ház Rt. azzal vette fel az elejtett fonalat, hogy május 5-re összehívta az egykori téglatulajdonosok leszármazottainak rendkívüli közgyűlését. Ez azt követően történt, hogy május 9-én a magyar újság dolgozóit bírósági végzésben szólította fel az új tulajdonos, hagyják el a Magyar Házban található irodáikat. Az épületet ekkor már Iosif Constantin Drăgan bitorolta. Cége, a TIMPRESS nem csupán az ingatlan teljes felszerelésére tette rá a kezét, hanem az egész házra, miután azt egy trükkel a saját nevére telekkönyveztette.

Az összes utólagos bonyodalom, a jelenlegi is ebből adódott. A törvénytelen tulajdonjog-átvételt ugyanis nem sikerült semmisnek nyilváníttatni, hiába vitték fel a magyarok kétszer is Brüsszelbe az ügyet. Mi több, 1997-ben sürgősségi kormányrendelet is született arról, hogy a Magyar Házat vissza kell szolgáltatni a temesvári magyar közösségnek. Ez viszont nem történhetett meg, mivel az újjáalakult Magyar Ház Rt.-t nem ismerték el az 1929-ben alapított részvénytársaság jogutódjának, a bíróság pedig törvényesnek mondta ki az 1967. évi államosítást.

A helyzetet tetőzi, hogy 1998-ban a Gyulafehérvári Táblabíróság azt is kimondta, hogy a Magyar Ház Rt.-nek nem lehet perlési joga.

Az RMDSZ jelenlegi megyei vezetője, Marossy Zoltán úgy véli, a Magyar Ház végleg elveszett. Az ügyet képviselő jogász, Molnár András ellenben lát még reményt arra, hogy megtalálják a megoldást. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke is akcióterv kidolgozására szólította fel a magyar közösség szellemi irányítóit, a Temesvári Rádió magyar szerkesztősége pedig közvitára bocsátotta a témát.

A hír legérzékenyebben a Heti Új Szó főszerkesztőjét, Graur Jánost érintette, aki az elmúlt évtizedekben tárgyalásról tárgyalásra járt a Magyar Ház megtartásáért. A perköltségek fedezésére, követve az egykori mintát, jelképes téglajegyeket bocsátott áruba, ám a valódi nagy összefogás, az ellenséges erőket legyőzni képes támogatás elmaradt.

Mindez olyan határ menti, többnemzetiségű városban történik napjainkban, amely 2021-ben büszkén fogja viselni az Európa Kulturális Fővárosa címet, és amelyben a magyarok szám-

aránya ma már alig 5,2 százalék. Ez azonban még mindig 16 ezer főt jelent.

Magyar Göttingen

Temesvár ma Románia harmadik legnagyobb városa, s Bukarest után az ipari és a pénzügyi befektetések tekintetében is a legfontosabb. Kereskedelmi csomópontként már a római időkben prosperált, majd a középkori Magyarország is felismerte a benne rejlő lehetőségeket, így Károly Róbert néhány évre ide helyezte királysága székhelyét. A Habsburgok katonai adminisztrációjukat rendezték be itt az 1700-as években, hiszen a település tranzitzónának, stratégiai bázisnak számított Közép-Európa és a Balkán, illetve a Kelet között. Temesvár a kiegyezés után látványos fejlődésen ment át, kulturálisan is megerősödött. A vonatkozó történelmi források magyar Göttingenként emlegetik. A kommunizmusban eklektikus gyárkomplexummá züllött, ezt a szerepét máig megőrizte, ám kapott mellé néhány újabb funkciót is, plázák és bevásárlóközpontok tucatját. A bankszféra és a kereskedelem ma nagyon fontos központjának tekinti Temesvárt. Ennek tulajdoníthatóan lakossága az elmúlt száz évben a százszorosára nőtt, és jelenleg is folyamatosan gyarapszik, mivel a hely bőségesen kínál munkahelyeket az ország elmaradottabb szegleteiben élőknek. Nem csupán a Kárpátokon túlról, de a Székelyföldről és a Partiumból is telepednek át ide fiatalok.