Ha ez a tudás megszűnik, ügyetlenek, bénák leszünk. Talán ennek a tünete a mai világban feltűnő gyakorlatiatlanság. A kör bezárult.
A kézírás összefügg a beszéddel, a kettő együtt a nyelvvel, de a tárgyi anyanyelvvel is. Ha a kézírást elveszítjük, annak nyelvi és egyéb társadalmi, gyakorlati következményei lehetnek.
A kézírásnak személyiségformáló ereje van: mind a motorikus képességek, mind a magabiztosság, de a megfontolt gondolkodás is elősegíthető a tanításával. Ezért érdemes felidézni a kézírást továbbra is fontosnak tartó törekvéseket. Először is a keleti, ázsiai kultúrákat, amelyekben a kalligráfia (művészi igényű szépírás) továbbra is él.
A kalligráfia tehát művészeti ág, a művészetről pedig tudjuk, hogy az ember legmagasabb rendű önkifejezése. Valamit tudhatnak az ázsiaiak. És valamit megéreztek ebből Magyarországon is. A sátoraljaújhelyi, széphalmi A Magyar Nyelv Múzeuma a kezdetektől igyekszik népszerűsíteni a kézzel írást olyan pályázatokkal, mint: Írj levelet Kazinczy Ferencnek! Ezzel szeretnének kedvet teremteni a kézzel íráshoz, a levélíráshoz. Nemes törekvés. Talán érdemes megfontolni, hogy legyenek, maradjanak olyan élethelyzetek, amikor kézzel írunk!
