A sál és a borbély

Hasfelmetsző Jack története a világirodalom és a filmművészet egyik legfeldolgozottabb témája. Az utóbbi évtizedekben vagy húsz filmváltozat készült belőle.

Jari Louhelainen az egyetlen tárgyi bizonyítékot vizsgálja, amelyet Hasfelmetsző negyedik áldozatánál találtak Fotó: HO Forrás: Europress/AFP

Russell Edwards amatőr nyomozó tizennégy esztendei kutatás után, 2014-ben állt elő könyvével, amelyben megnevezte az East End-i mészárost, a lengyel borbélyt. Az író árverésen jutott hozzá a negyedik áldozat mellett talált, Kelet-Európában használt motívumokkal díszített sálhoz, amelyen vércseppek voltak. Tüzetesebb vizsgálat után Jari Louhelainen mikrobiológus-professzor ondómaradványokat mutatott ki rajta. Vajon miként maradhatott meg egy ilyen bizonyíték? A Scotland Yard egyik nyomozója évek múltán meglátta ezt a sálat, és arra gondolt, a feleségének ajándékozza. Az asszonyka nem vette jó néven a figyelmességet, borzongott az egésztől, és egy láda mélyére rejtette, néha-néha azért megmutatta az örökösöknek, hogy tudják, milyen különleges darab. Az utódok egyike aztán árverésen értékesítette a mára ugyancsak megviselt, színevesztett és elszakadt nyakbavalót. A tudományos bizonyítékok ellenére a szakértők épp a sál eredetiségében kételkednek.

Jari Louhelainen az egyetlen tárgyi bizonyítékot vizsgálja, amelyet Hasfelmetsző negyedik áldozatánál találtak
Fotó: Europress/AFP

Megvádolt festő

A tudományos kutatók feladata, hogy igazolják, kitől származnak a nyomok. A vérszennyeződés miatt fel kellett deríteni Catherine Eddowes, a negyedik áldozat még élő rokonait. Találtak is egyet, akinek DNS-e megegyezett a meggyilkolt nőével. A nehezebb felderítő munkát a spermanyomok adták. Kosminski nővérének egyik utódja végül adott DNS-mintát. Itt is egyezést találtak! Az öt évvel ezelőtti felfedezést most már más tudóscsoportok is igazolták.

A hajdani brit rendőrök orra előtt tehát ott volt a tettes, csak a bizonyítékok hiányoztak. Mendemondák sarjadtak a lehetséges Hasfelmetszőkről, ebben kiemelkedő szerep jutott Viktória királynő unokájának, Albert Viktornak. A népképzelet, mely szerint egy elegáns férfi ölhette meg az East End-i lányokat, illett a királyi család tagjára. A fiatalember rendszeresen látogatta a Whitechapel negyedet, szifiliszt kapott az egyik prostituálttól.

A betegség következtében megőrült, és gyilkolni kezdett. Egy magánklinikán rejtették el, ahol 28 éves korában meghalt. Aztán más szóbeszéd is járta, például az, hogy a királynő orvosa, William Gull a tettes. Az ő feladata volt, hogy mentse a királyi családot a mindent elsöprő botránytól, ezért kellett eltennie láb alól a prostituáltakat. A 2001-ben Stephen Knight regényéből készült A pokolból című amerikai film ezen a történeten alapszik. Neves művészek sem kerülhették el, hogy a nép a szájára vegye őket lehetséges elkövetőként. Lewis Carroll, az Alice Csodaországban szerzője állítólag több helyen nyilatkozott a brutális gyilkosságok részleteiről. Egyszer a hírügynökségnek írt levelét „Jack the Ripper”-ként, azaz Hasfelmetszőként írta alá. Sőt egyik életrajzírója szerint 1888-ban több gyilkosságot is elkövetett, amelyekről „vallomást tett” a könyveiben elrejtett anagrammákban. Talán e szóbeszédek alapját az adta, hogy Carroll egyedül élt, és híres volt a fiatal nőkhöz fűződő heves, majd érzelmes szakításokkal végződő kapcsolatairól. De megvádolták a rituális gyilkosságokkal Walter Sickertet, a XX. század elejének leghíresebb impresszionista brit festőjét is.

The Illustrated London News, 1888

Utazó gyilkos

És miért nem lehetett nő, aki elbánt az utcalányokkal? – ez a kérdés is foglalkoztatta a közvéleményt. Egy bába például minden gond nélkül mehetett hazafelé véres ruhában. Tökéletesen ismerhette a nő anatómiáját. De vajon mi motiválta? Lehetett az szerelemféltés, mert párja túl gyakran látogatta a könnyűvérű nőket. De a bosszú is dolgozhatott benne: neki nem született gyermeke, míg az örömlányok sorban szülték a fattyúkat. Egy ügyvéd, John Morris könyvet is szánt ennek a szóbeszédnek, meg is nevezte az adott korban élő valós személyt, Lizzie-t, John Williams sebész feleségét és asszisztensét. A feltételezések szerint az ötödik áldozathoz, Mary Kellyhez járt a férje. Miután megszabadult fő vetélytársától, megnyugodott, és nem követett el több gyilkosságot – legalábbis a könyv szerint.

Volt ennél lényegesen hihetőbb történet is. Különösen elgondolkodtató az a „történelmi adatokra” támaszkodó mű, amely a londoni bűncselekményeket világméretűvé nagyította. Az East End-i brutális emberölések mögött egy „utazó gyilkos” állhatott. 1863 és 1894 között a világ nagy amerikai, brit és német kikötővárosaiban tizenhét, a Hasfelmetszőéhez hasonló eset történt – állapította meg Trevor Marriott, aki színdarabot írt a témából. Állítása szerint az elkövető Ferdinand Feigenbaum német tengerész, aki többször járt Whitechapelben is. Egy, a Hasfelmetszőéhez kísértetiesen hasonlító gyilkosságért és csonkításért végezték ki 1896-ban New Yorkban.

Mi lesz most azokkal a regény- és forgatókönyvírókkal, akiket vonzott ez a feltáratlan bűncselekmény-sorozat? Hasfelmetsző Jack története a világirodalom és a filmművészet egyik legfeldolgozottabb témája. Az utóbbi évtizedekben vagy húsz filmváltozat készült belőle. Hogy mára tudományos hitelességgel kiderült az elkövető személye, vajon nyugodni hagyják-e ezt a felkavaró sorozatgyilkosságot? Aligha. Hiszen mi van akkor, ha Aaron Kosminski csak a negyedik gyilkosságért felelős, a többit más követte el? Sőt lehet, nem is egy személy, hanem más és más. Még „csapatmunkáról” is beszélhetünk. Hasfelmetsző Jack kedvelői megnyugodhatnak, lesz még folytatás.

Helyszínelők

A mitokondriális DNS-technika segítségével 131 esztendővel a bűncselekmény elkövetése után sikerült „lecsapniuk” Hasfelmetsző Jackre. A bűnügyek felderítése kapcsán a különböző technológiák terén is forradalom zajlik, de közöttük is vezet a DNS-azonosításé. Évekkel ezelőtt még hónapokat kellett várni egy vizsgálatra, arról nem is beszélve, milyen költséges volt. Manapság néhol a hatóságok már mozgatható DNS-azonosítóval érkeznek a bűnügy helyszínére. Gyorsteszttel két órán belül elvégzik a minta elemzését. A kapott eredményeket azonnal végigfuttatják az adatbázison. Az új eszköz tízezerszer gyorsabb elődjénél. Ilyen „csodafegyverei” már vannak az FBI-nak, az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodának és néhány nyugati rendőrségnek. A genetikailag egymáshoz nagyon közel álló személyek között – például ikrek esetében – a készülék hiba nélkül különbséget tesz, hogy melyik hagyta az adott helyen a DNS-ét.

Hihetetlen távlatokat nyit meg a DNS-technika a bűnüldözésben, ugyanis a gyanúsítottról robotkép készítésére is alkalmas lesz. A személy különböző fizikai adottságainak feltárására már most kész: milyen a szeme, a haja színe, de azt is meghatározza, hogy biogeográfiailag a Föld mely részéről származik, például európai, ázsiai, észak-afrikai vagy szubszaharai. Hasonló eszközök működnek már Hollandiában és Spanyolországban. Hamarosan megkapjuk a gyanúsított bőre színét is, továbbá hogy kopasz-e az illető, de még a rajta található bőrelváltozások helyét is. A kutatók szerint egyszerű DNS-vizsgálattal majd meg lehet állapítani az illető korát, a méreteit, az arcformáját, még a fülei elhelyezkedését is. A mitokondriális DNS-elemzések pedig csupán néhány rendkívül apró, régi, sérült nyomból már most képesek egész DNS-rendszerünket feltérképezni, így nyílt mód Hasfelmetsző Jack azonosítására.