A sál és a borbély

Hasfelmetsző Jack története a világirodalom és a filmművészet egyik legfeldolgozottabb témája. Az utóbbi évtizedekben vagy húsz filmváltozat készült belőle.

Jari Louhelainen az egyetlen tárgyi bizonyítékot vizsgálja, amelyet Hasfelmetsző negyedik áldozatánál találtak Fotó: HO Forrás: Europress/AFP

Ma már tudjuk, ki volt Hasfelmetsző Jack. A 131 éve elkövetett londoni sorozatgyilkosság tettese Aaron Kosminski, aki már 1888-ban is az egyik fő gyanúsított volt, de akkor a rendőrség nem tudott ellene cáfolhatatlan bizonyítékot felhozni. Az elmúlt évtizedekben mitikus magasságokba emelt bűncselekményt a DNS-technológia fejlődése oldotta meg.

A liverpooli egyetem oktatója, Jari Louhelainen és leedsi kollégája, David Miller tizenkét esztendei munka végére tehettek pontot. A Journal of Forensic Sciences, a bűnügyi tudományokkal foglalkozó folyóirat legutóbbi számában közölték, hogy megtalálták azt a személyt, aki 1888-ban a londoni East Enden, a Whitechapel negyedben meggyilkolt és megcsonkított öt prostituáltat. Mi tartott ilyen sokáig? A DNS-vizsgálathoz fel kellett kutatni a leszármazottakat, tőlük kellett engedélyt kérni az azonosításhoz. Az utóbbi évek tudományos eredménye a mitokondriális DNS-kutatás, amely lehetővé teszi a régi és töredékes anyagmaradványok vizsgálatát. Esztendőkig tartott, míg a már öt éve feltárt tettes kilétéhez vezető vizsgálatokat ellenőrizték, ne hagyjanak esélyt sem arra, hogy valaki megkérdőjelezze a végkövetkeztetést. Mára tökéletesen összeállt a kép: a tudományos kutatások szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy ki az egyesek szerint „az évszázad bűntényét” elkövető személy.

Ajándék a feleségnek

Aaron Kosminski, a lengyel zsidó bevándorló, az örömnegyed szomszédságában borbélyüzletet vitt. Az öt gyilkosság 1888. augusztus 31. és november 9. között történt. A tettes mindig hasonló módszerekkel ölt: először megfojtotta áldozatát, majd három esetben kimetszette azok méhét, és levágta a mellüket. Az orosz pogromok elől családjával Londonba menekült Kosminski 23 éves volt a tettek elkövetésének idején, idegbetegségtől szenvedett, gyakran voltak hallucinációi. Csak feltételezés, de talán az anyjával való rossz viszonyt vetítette ki az egész női nemre. Az akkor folyó vizsgálatoknak az egyik kiemelt gyanúsítottja volt, ám a hatóságok nem tudtak ellene perdöntő bizonyítékokat szolgáltatni, ezért elengedték. Két év múlva késsel támadt a nővérére, elmegyógyintézetbe zárták, ahonnan már nem jött ki, 54 évesen, 1919-ben meghalt.

Russell Edwards amatőr nyomozó tizennégy esztendei kutatás után, 2014-ben állt elő könyvével, amelyben megnevezte az East End-i mészárost, a lengyel borbélyt. Az író árverésen jutott hozzá a negyedik áldozat mellett talált, Kelet-Európában használt motívumokkal díszített sálhoz, amelyen vércseppek voltak. Tüzetesebb vizsgálat után Jari Louhelainen mikrobiológus-professzor ondómaradványokat mutatott ki rajta. Vajon miként maradhatott meg egy ilyen bizonyíték? A Scotland Yard egyik nyomozója évek múltán meglátta ezt a sálat, és arra gondolt, a feleségének ajándékozza. Az asszonyka nem vette jó néven a figyelmességet, borzongott az egésztől, és egy láda mélyére rejtette, néha-néha azért megmutatta az örökösöknek, hogy tudják, milyen különleges darab. Az utódok egyike aztán árverésen értékesítette a mára ugyancsak megviselt, színevesztett és elszakadt nyakbavalót. A tudományos bizonyítékok ellenére a szakértők épp a sál eredetiségében kételkednek.

Jari Louhelainen az egyetlen tárgyi bizonyítékot vizsgálja, amelyet Hasfelmetsző negyedik áldozatánál találtak
Fotó: Europress/AFP

Megvádolt festő

A tudományos kutatók feladata, hogy igazolják, kitől származnak a nyomok. A vérszennyeződés miatt fel kellett deríteni Catherine Eddowes, a negyedik áldozat még élő rokonait. Találtak is egyet, akinek DNS-e megegyezett a meggyilkolt nőével. A nehezebb felderítő munkát a spermanyomok adták. Kosminski nővérének egyik utódja végül adott DNS-mintát. Itt is egyezést találtak! Az öt évvel ezelőtti felfedezést most már más tudóscsoportok is igazolták.

A hajdani brit rendőrök orra előtt tehát ott volt a tettes, csak a bizonyítékok hiányoztak. Mendemondák sarjadtak a lehetséges Hasfelmetszőkről, ebben kiemelkedő szerep jutott Viktória királynő unokájának, Albert Viktornak. A népképzelet, mely szerint egy elegáns férfi ölhette meg az East End-i lányokat, illett a királyi család tagjára. A fiatalember rendszeresen látogatta a Whitechapel negyedet, szifiliszt kapott az egyik prostituálttól.

A betegség következtében megőrült, és gyilkolni kezdett. Egy magánklinikán rejtették el, ahol 28 éves korában meghalt. Aztán más szóbeszéd is járta, például az, hogy a királynő orvosa, William Gull a tettes. Az ő feladata volt, hogy mentse a királyi családot a mindent elsöprő botránytól, ezért kellett eltennie láb alól a prostituáltakat. A 2001-ben Stephen Knight regényéből készült A pokolból című amerikai film ezen a történeten alapszik. Neves művészek sem kerülhették el, hogy a nép a szájára vegye őket lehetséges elkövetőként. Lewis Carroll, az Alice Csodaországban szerzője állítólag több helyen nyilatkozott a brutális gyilkosságok részleteiről. Egyszer a hírügynökségnek írt levelét „Jack the Ripper”-ként, azaz Hasfelmetszőként írta alá. Sőt egyik életrajzírója szerint 1888-ban több gyilkosságot is elkövetett, amelyekről „vallomást tett” a könyveiben elrejtett anagrammákban. Talán e szóbeszédek alapját az adta, hogy Carroll egyedül élt, és híres volt a fiatal nőkhöz fűződő heves, majd érzelmes szakításokkal végződő kapcsolatairól. De megvádolták a rituális gyilkosságokkal Walter Sickertet, a XX. század elejének leghíresebb impresszionista brit festőjét is.

The Illustrated London News, 1888

Utazó gyilkos

És miért nem lehetett nő, aki elbánt az utcalányokkal? – ez a kérdés is foglalkoztatta a közvéleményt. Egy bába például minden gond nélkül mehetett hazafelé véres ruhában. Tökéletesen ismerhette a nő anatómiáját. De vajon mi motiválta? Lehetett az szerelemféltés, mert párja túl gyakran látogatta a könnyűvérű nőket. De a bosszú is dolgozhatott benne: neki nem született gyermeke, míg az örömlányok sorban szülték a fattyúkat. Egy ügyvéd, John Morris könyvet is szánt ennek a szóbeszédnek, meg is nevezte az adott korban élő valós személyt, Lizzie-t, John Williams sebész feleségét és asszisztensét. A feltételezések szerint az ötödik áldozathoz, Mary Kellyhez járt a férje. Miután megszabadult fő vetélytársától, megnyugodott, és nem követett el több gyilkosságot – legalábbis a könyv szerint.

Volt ennél lényegesen hihetőbb történet is. Különösen elgondolkodtató az a „történelmi adatokra” támaszkodó mű, amely a londoni bűncselekményeket világméretűvé nagyította. Az East End-i brutális emberölések mögött egy „utazó gyilkos” állhatott. 1863 és 1894 között a világ nagy amerikai, brit és német kikötővárosaiban tizenhét, a Hasfelmetszőéhez hasonló eset történt – állapította meg Trevor Marriott, aki színdarabot írt a témából. Állítása szerint az elkövető Ferdinand Feigenbaum német tengerész, aki többször járt Whitechapelben is. Egy, a Hasfelmetszőéhez kísértetiesen hasonlító gyilkosságért és csonkításért végezték ki 1896-ban New Yorkban.

Mi lesz most azokkal a regény- és forgatókönyvírókkal, akiket vonzott ez a feltáratlan bűncselekmény-sorozat? Hasfelmetsző Jack története a világirodalom és a filmművészet egyik legfeldolgozottabb témája. Az utóbbi évtizedekben vagy húsz filmváltozat készült belőle. Hogy mára tudományos hitelességgel kiderült az elkövető személye, vajon nyugodni hagyják-e ezt a felkavaró sorozatgyilkosságot? Aligha. Hiszen mi van akkor, ha Aaron Kosminski csak a negyedik gyilkosságért felelős, a többit más követte el? Sőt lehet, nem is egy személy, hanem más és más. Még „csapatmunkáról” is beszélhetünk. Hasfelmetsző Jack kedvelői megnyugodhatnak, lesz még folytatás.

Helyszínelők

A mitokondriális DNS-technika segítségével 131 esztendővel a bűncselekmény elkövetése után sikerült „lecsapniuk” Hasfelmetsző Jackre. A bűnügyek felderítése kapcsán a különböző technológiák terén is forradalom zajlik, de közöttük is vezet a DNS-azonosításé. Évekkel ezelőtt még hónapokat kellett várni egy vizsgálatra, arról nem is beszélve, milyen költséges volt. Manapság néhol a hatóságok már mozgatható DNS-azonosítóval érkeznek a bűnügy helyszínére. Gyorsteszttel két órán belül elvégzik a minta elemzését. A kapott eredményeket azonnal végigfuttatják az adatbázison. Az új eszköz tízezerszer gyorsabb elődjénél. Ilyen „csodafegyverei” már vannak az FBI-nak, az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodának és néhány nyugati rendőrségnek. A genetikailag egymáshoz nagyon közel álló személyek között – például ikrek esetében – a készülék hiba nélkül különbséget tesz, hogy melyik hagyta az adott helyen a DNS-ét.

Hihetetlen távlatokat nyit meg a DNS-technika a bűnüldözésben, ugyanis a gyanúsítottról robotkép készítésére is alkalmas lesz. A személy különböző fizikai adottságainak feltárására már most kész: milyen a szeme, a haja színe, de azt is meghatározza, hogy biogeográfiailag a Föld mely részéről származik, például európai, ázsiai, észak-afrikai vagy szubszaharai. Hasonló eszközök működnek már Hollandiában és Spanyolországban. Hamarosan megkapjuk a gyanúsított bőre színét is, továbbá hogy kopasz-e az illető, de még a rajta található bőrelváltozások helyét is. A kutatók szerint egyszerű DNS-vizsgálattal majd meg lehet állapítani az illető korát, a méreteit, az arcformáját, még a fülei elhelyezkedését is. A mitokondriális DNS-elemzések pedig csupán néhány rendkívül apró, régi, sérült nyomból már most képesek egész DNS-rendszerünket feltérképezni, így nyílt mód Hasfelmetsző Jack azonosítására.