Donortoborzó

Miután megnőtt az Európába bevándorlók száma, a transzplantációknál nehézségek merülhetnek fel keresleti és kínálati oldalról egyaránt.

Vér- és őssejtdonorokat keres az afrikai országokból, a Közel-Keletről, valamint Törökországból a német Vöröskereszt. Mindezt azért tette közzé a helyi egészségügyi szervezet a honlapján, mert egy afrikai fiú – akit német kórházban kezelnek – ritka vérképzőszervi betegségben szenved, és sürgős őssejtátültetésre lenne szüksége.

A gondot nála is – mint minden esetben – az okozza, hogy a halálos szövődmények elkerülése érdekében szinte teljes immungenetikai egyezésre kell törekedni a donor és a beteg között. Ezek alapján a megfelelő vérképzőőssejt-adományozó megtalálása nem könnyű. Miután megnőtt az Európába bevándorlók száma, a transzplantációknál nehézségek merülhetnek fel keresleti és kínálati oldalról egyaránt. Ezért az Európai Unió is finanszírozza azt a Blutstar NRW elnevezésű kutatást, amelynek keretében a különböző etnikai csoportok vér- és őssejtjellemzőit tanulmányozzák, és ha szükséges, akkor a Vöröskereszten keresztül keresnek adományozókat a rászoruló bevándorlóknak vagy akár a helyi lakosoknak. Az ügy súlyát jelzi, hogy a kutatásokban részt vesz többek között az Észak-Rajna–vesztfáliai Vöröskeresztközpont, illetve a düsseldorfi és az esseni egyetem is.

Számtalan kérdés merül fel e hirdetés elolvasása után: mennyiben megkülönböztetés ez? Etnikai kérdésről vagy csupán orvosi protokollról van szó? Netán a népcsoportok „tisztításáról”?

A Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézet igazgatójának, a transzfúziológiai grémium elnökének, Tordai Attilának a segítségével kerestük minderre a választ.

– Ugyan a német Vöröskereszt oldalán szerepel a hirdetésben, hogy véradókat is keresnek, ám a transzfúziónál jóval kisebb jelentőségű, hogy milyen etnikumú a donor, illetve a beteg, nincs drámai különbség. Vértranszfúzió akkor indokolt, ha jelentősen csökken a vörösvérsejtek mennyisége a szervezetben. Ilyenkor a rövid távú megoldás a transzfúzió, más néven vérátömlesztés.

A szövődmények elkerülése érdekében a két fő vércsoport szerinti megfelelőséget (kompatibilitás) kell biztosítani: az egyik az AB0, a másik pedig az Rh rövidítésű. Bárhol járunk a világban, mindenütt ezt vizsgálják. A hangsúly a megfelelőségen van, amellyel megelőzhető a donor vérsejtek azonnali károsodása a befogadó szerveze­té­ben – mondja Tordai Attila, aki szerint a helyzet azért nem ennyire egyszerű. Mivel a transzfúzió hosszabb előkészítést igénylő beavatkozás, egy baleset helyszínén ritkán végzik, ott „csupán” az életveszély elhárítása a feladat például folyadékpótlással. Transzfúziót a későbbiekben kórházi körülmények között végeznek a vércsoport-kompatibilitás körültekintő ellenőrzése után.

Az AB0 vörösvérsejt-antigének elleni természetes ellenanyagok figyelembevétele az elsődleges szempont, így például egy A vércsoportú személy nem kaphat B vagy AB vércsoportú vért, ugyanakkor az egyező A csoportú mellett sürgős helyzetben 0 vércsoportút is kaphat. A hazai és nemzetközi gyakorlat szerint a vérkészítmény beadása előtt közvetlenül újabb biztonsági ellenőrzés végzése is kötelező. – Nagyon ritkán akadhatnak kivételek. Apróbb eltérések természetesen vannak egy fehér bőrű ember és egy más rasszhoz tartozó vérsejtjei között, az AB0-rendszerben is lehetnek populációs különbségek. Például a B csoport a kaukázusiak között ritkább, 10-15 százalékos gyakoriságú, keleti populációkban (például indiai, kínai, arab) viszont elérheti a harminc százalékot is.

Van arra is példa, hogy fő vércsoporti egyezés esetén sem valósul meg a kompatibilitás, például egyéb vércsoportok elleni antitestek jelenlété­ben. Egyedi, vörösvérsejtfelszíni fehérjeeltérések is befolyásolhatják a vércsoport-megfelelőséget. Ebben az esetben nem csupán etnikai, hanem ember és ember közti különbségek is előfordulhatnak – sorolta az okokat a szakember, aki szerint e lehetőségek előre nem jelezhetők, csupán célzott vizsgálatokkal. Mint fogalmazott, jó eséllyel megnő az egyezés, ha a donor és a fogadó, azaz a recipiens ugyanabból a populációból származik.

Szakértőnk szerint az őssejtdonorság, azaz a csontvelő-transzplantáció ennél már komolyabb kérdést vet fel, hiszen ott immungenetikai egyezés szükséges, ellenkező esetben megindul a súlyos, életet veszélyeztető kilökődés. A transzfúzióban és az őssejt­átültetésben az a közös, hogy mindkettő megkezdése előtt egyedi, célzott vizsgálatokat kell végezni, noha a vérátömlesztésnél „csupán” a rövid távú vörösvérsejtpótlás a cél, míg az őssejtátültetés súlyos betegség kóroki terápiáját célozza.

– A német Vöröskereszt joggal írta a hirdetésé­ben azt, hogy azonos népcsoportból származó donorokat keresnek. A német donortoborzó rendszerben a magyarhoz hasonlóan az adományozókat a véradó rendszeren keresztül keresik meg. Ha valaki vért ad, felkérik, hogy vállalja az önkéntes őssejtdonorságot is. Ez utóbbira nem azonnal kerül sor, csak ha vállalja, illetve ha az ő egyedi immungenetikai tulajdonságaival egyező betegnél merül fel a vérképzőőssejt-átültetés lehetősége. A németországi őssejtdonor-regiszter az egyik legnagyobb létszámú a világon több mint nyolcmilliós adatbázissal, míg nálunk nem éri el a tízezret ez a szám. Sőt a magyar betegeknek a hazai donorokon kívül legtöbbször a német regiszterből érkezik a segítség – oszlatta el a kételyeket az igazgató, hangsúlyozva, hogy semmilyen kényes, illetve kétes dolgot, legfőképpen „nációtisztítást” nem kell a dolgok mögé gondolni.