Igaz, e felelős, államilag összehangolt törődésnek is évszázados a múltja. Már az 1920-as alaptörvény államnyelvi rangra emelte az észt nyelvet, majd az 1934 novemberében elfogadott első nyelvtörvény részletesen szabályozta annak használati körét, biztosítva fejlesztését is. Mindeközben garantálta az országban élő kisebbségek nyelvi jogait.
A 2011-es, ma is érvényes észt nyelvtörvény összeurópai egybevetésben is kiemelkedő színvonalú jogszabályi hátteret ad az észt köznyelv megőrzéséhez és fejlesztéséhez, biztosítva emellett a nyelvjárások, helyi irodalmi nyelvek és a kisebbségi nyelvek zavartalan használatát és fejlesztését is. A Kárpát-medence magyarlakta területein sokan berzenkednek a nyelvtörvény szónak még említésétől is, hiszen a totalitárius francia nyelvtörvény, a felvidéki magyarságot korlátozó szlovák nyelvtörvény erősen negatív példák. Ám éppen az észt, a finn és részint a lengyel nyelvtörvény példája bizonyítja, hogy a nyelvtörvény sem ördögtől való. Ellenkezőleg: egy jó nyelvtörvény nemzeti nyelvi-kulturális sikertörténet alapja lehet!
Az észt nyelv évét tizenkét témahónapra osztották, és ebben az észt mint második vagy környezeti nyelv kérdése is hangsúlyosan szerepel. A tematika a nemzeti nyelvi hagyomány alapértékeitől az infotechnológia észt nyelvű alkalmazásaiig, a világ észtsége nemzeti-nyelvi önazonosságtudatának fejlesztéséig terjed. Észtország, mely a V4-eken is átfutó ókori borostyánkőút északi végpontjánál terül el, számos tapasztalattal szolgálhat a magyarság számára is.
Számomra ezek közt első helyen áll az észt nemzeti nyelvpolitika példája, amelynek alapvetéseire-eredményeire egy reménybeli Kárpát-medencei magyar nyelvpolitika kidolgozásánál is figyelnünk kell.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!