Magyarellenes rágalmazó hadjárat Európában

A kormánypártba belépő Teleki Pál szerint a frankhamisítási ügy kapcsán nagyon sok a rosszakarat, és a valóságosnál sokkal mélyebben gyökerezőnek igyekeznek azt feltüntetni. Közzéteszik a sajtóban Windischgraetz Lajosék bűnügyében a vádiratot, hadd ismerje meg az egész világ a leplezetlen tényállást. Rákosi Jenő szerint érdemes volna kideríteni, mi az oka, hogy ha nálunk bármi történik, egész Európa visszhangzik tőle, míg ha máshol, nincsenek ilyen gyalázkodások. Karel Capek, a világhírű cseh író kijelenti: a magyarországi könyvek és lapok kitiltása a Felvidékről bürokratikus ostobaság.

Belép a kormányzó Egységes Pártba gróf Teleki Pál volt miniszterelnök, nemzetközi tekintélyű földrajztudós, nemzetgyűlési képviselő, s ez alkalomból interjút közöl vele a Pesti Hírlap február 6-án. A kérdésre, mi késztette arra, hogy feladja bizonyos távolságtartását a napi politikai történésektől, úgy válaszol: „Az, hogy ma azt látom: ebben az országban a frankügyből sokkal nagyobb dolgot csinálnak és azt sokkal mélyebben gyökerezőnek igyekeznek feltüntetni, mint amilyen a valóságban. Hogy a frankhamisítási affért ma már mint egy morbus nationalist (nemzeti betegséget ― a szerző.) tüntetik fel és olyan mérvű átalakításokat várnak tőle, amelyeket én nem tartok az ország érdekében valónak.” Szerinte az ügy kapcsán megnyilvánul a „nagyon sok rosszakarat és a zavarosban való halászásra való törekvés.” A volt kormányfő hozzáteszi: logikátlannak tartja, „hogy amikor egyesek fölismerik ennek az ügynek a jelentőségét, sőt sokan vannak, akik ezt még túlozzák is, ugyanakkor ugyanezek az urak és különösen azok, akik túlzottan ítélik meg a franküggyel járható külső következményeket, mindent megtesznek arra, hogy az egyetértést és a nyugalmat minél jobban megzavarják.” Úgy véli: a külföld irántuk való megbecsülése ma sem múlt el a konszolidáció terén elért sikereinkkel szemben.

Szerinte a józan embereknek az ítélete ezeket az eredményeket a javunkra fogja írni. Hitet tesz Bethlen István politikája mellett. Kijelenti: az Egységes Pártba való belépése azt jelenti, hogy őt tartja „ma egyedül alkalmas embernek arra, hogy ezt az országot a mostani bajokból kivezesse és tovább vigye a fejlődésnek azon az útján, amelynek a megnyitása főképpen neki köszönhető”.

Cáfolja a híresztelést, hogy külügyminiszteri posztot ajánlottak fel számára. „Belépő nyilatkozatomban megmondottam, hogy én nem mint politikus, hanem mint magyar ember lépek be az Egységes Pártba, nem mint képviselő, hanem mint választópolgár.” Az ország utóbbi években befutott fejlődési pályájáról úgy nyilatkozik: „Mielőtt idáig elérkeztünk, a háború nyomában járó politikai, szociális és gazdasági krízisnek a romjait kellett eltakarítanunk. És nagyon meg lehetünk elégedve, hogy elértük azt, hogy utánuk lehetségessé vált egy mindenre kiterjedő és konkrétumokban megalapozott kormányzati program megállapítása.” 

Teleki Pál 1922 -ben                           Forrás: Britishpoles.uk

Közzéteszik a frankhamisítási ügyben a vádiratot. A február 2-i Budapesti Hírlap ennek kapcsán közli:

Szokatlan dolog az, hogy vádirat kerül a nagyközönség elé, amikor a törvény kifejezetten tiltja a vádirat hírlapi közlését. De nagyon helyesen cselekedte azt a királyi ügyészség, hogy a mai egészen kivételesen furcsa viszonyok között eltért a rendes szabálytól, s maga adta közre a vádirat teljes szövegét, hadd ismerje meg az egész világ a leplezetlen tényállást, úgy, amint az a józan ítélőképességű emberek szeme előtt kibontakozik.

Mint beszámolnak róla, a 78 gépírásos oldal vádiratban Windischgraetz Lajost és 14 társát pénzhamisítás, míg nyolc további személyt hamis pénz forgalomba hozásának bűntettével vádolja az ügyészség. 

Rákosi Jenő a február 6-i Pesti Hírlapban a frankhamisítási ügyben hazánkra zúduló támadások kapcsán arról elmélkedik: „Érdemes volna egyszer kideríteni annak a jelenségnek az okait, hogy miért van az, ha Magyarországon bármi történik, frankhamisítás vagy efféle, egész Európa visszhangzik a mi dolgunktól és persze nem éppen barátságos hangnemben. 

Más országokban is történnek hasonló dolgok, azok is szenzációk, de az a fenyegető, rágalmazó, gyalázkodó hadjárat az európai sajtóban, csak mi ellenünk. [...] A mi galád szomszédaink, határaink körül mindenütt, mentül kegyetlenebbül bánnak elcsatolt magyarjainkkal, annál nagyobb lármát csapnak, mihelyst nálunk követődik el valami. És ha csak bolha is, nyomban végignyargaltatják elefánttá felfújva a világsajtóban. El lehet képzelni, micsoda pecsenye ezeknek a mi ellenségeinknek a frankhamisítás.”

A Magyarország emlékeztet február 4-én, hogy korábban Móricz Zsigmond arról nyilatkozott: „a magyar írást az utódállamok kormányrendeletei eltiltják az elszakított magyarságtól, megakadályozzák azt, hogy Csonka-Magyarország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia magyarjai ismét felvegyék egymással a kulturális kapcsolatot.” Az író szavai a trianoni határokon túl nagy visszhangot keltenek, s különösen az elszakított felvidéki magyar sajtó foglalkozik sokat a kérdéssel. A témában megszólal Karel Capek, a világhírű cseh író is, aki a következőt mondja: 

Nem tudtam arról, hogy Szlovenszkóból ki vannak tiltva a forradalom óta Magyarországon megjelent könyvek és hírlapok. A kitiltást a bürokrácia és az »Amtsschimmel« (Itt: szemellenzős hivatalnok ― a szerző.) ostobaságának tartom.

Hozzáteszi: „Meg tudom érteni, ha nem engedik be az irredenta röpiratokat, de – az Istenért – disztingváljanak.” A lap úgy kommentál: „Capek véleménye cseh irodalmi körökben sorsdöntő jelentőségű, mert ő volt az, aki az új cseh állam irodalmi alakjai közül elsőnek megszerezte a nemzetközi elismerést. A csehszlovák kormányköröknek is nehéz lesz kitérni az óhaj elől, amit Capek Károly itt idézett nyilatkozatában kifejez.” 

Móricz úgy vélekedik, hogy az ország törzsmagyarságának és az elszakított területek magyarságának egységesen kell továbbfejlődnie. „Erdélyben már szemmel láthatóan megindult egy önálló irodalmi élet, amelyik párhuzamosan fejlődik az itthonival. […] 

Livius Rebreanu úrnak, a Román Írók Egyesülete elnökének nyilatkozata jelent meg a Brassói Lapokban, amelyben román részről mondhatnám tiszteletteljes megbecsüléssel beszél külön magáról az erdélyi mai magyar irodalomról.” 

Kiemeli a román kultúrpolitikus szavaiból azt a részletet: „Egy földből szívták az élettápot, egy rózsából szívták az életillatát, egy levegőből, egy égből, egy folyóból táplálták írói vénájukat, írói ihletüket.” Továbbá a következőt: „Maradjon a magyar író magyarnak és a román románnak, s ne igyekezzen egyikük se befolyást gyakorolni a másikra.” 

Borítókép: Móricz Zsigmond a dolgozószobájában (Forrás: Felvidék.ma)