Dóri 16 évesen magára zárta a szobája ajtaját, és négy hónap alatt jól megtanult japánul. Tíz évvel később vált valóra az álma: három hétre Japánba utazott a barátnőjével. A reptérről hazafelé aztán otthon is ömlik belőle a szó.
– Tudjátok, mi az a fukubukuro? – kérdezi. (Honnan tudnánk?) – Amikor a japánok év elején megrohamozzák a boltokat, hogy szerencsetáskákat vegyenek. Ez olyan, mint nálunk a zsákbamacska. Csak nagyobb. Fogalmuk nincs, hogy mi van benne, a ruhától kezdve a szusin át a műszaki cikkekig bármi lehet. Az emberek egymást tapossák, hátha fillérekért hozzájutnak valamilyen értékes holmihoz. Az üzletek kezdetben így akartak megszabadulni a kifutó termékeiktől, mára viszont országos őrületté vált. Néha nagyon jól jár, aki akkor vásárol. Rögtön posztolják is. Akinek meg kicsi lett a cipő, vagy nagy a ruha, eladja a neten. Nem fura, hogy nyilvános helyen tilos orrot fújni, mert gusztustalannak tartják? (De.) Inkább szipognak. (Fúj.) Mindig hajlonganak, de nem mindegy, milyen szögben, mind mást jelent. Nem sértődnek meg, ha a turisták nem viszonozzák. A metrónál a peronőrök is folyamatosan hajlonganak, és megköszönik, hogy figyelsz a tisztaságra. Aminek azért van egy kis passzív agresszív hangulata.
A metrón senki nem telefonál, hogy ne zavarjon másokat, csendben utaznak, vagy suttogva beszélgetnek. Viszont reggel fél nyolc és kilenc között fenntartanak egy kocsit, ahová kizárólag nők és gyerekek szállhatnak fel. Soha nem találnátok ki, hogy miért. Így védik a lányokat, mert sokszor molesztálják őket utazás közben. A japánokban rengeteg az elfojtott szexualitás. Tudtátok, hogy a japán pornófilmekben kitakarják a nemi szerveket? (Na, ezt nem tudtuk.) Tokió 12 milliós város, de nagyon tiszta, pedig alig található az utcán kuka. Addig viszik a táskájukban a szemetet, míg nem találnak egy szelektív gyűjtőt. Mindent szabályoznak. Növényekkel körbevett, kijelölt dohányzózónákba mehetnek rágyújtani. Kicsit kijjebb már vannak olyan utcák, ahol lehet cigizni, de nem mehetsz közben. Meg kell állni!
