Fukubukuro

Japán sok mindenben példát mutat, a metrón senki nem telefonál, a lakóközösség dönti el, hogy dohányzó vagy nem, és még a toilett is különleges.

Még kijjebb a lakóközösség dönti el, hogy dohányzó vagy nem, vagy pedig nem sétálva dohányzó a hely. Kedvesek, és nagyon büszkék a japán vendégszeretetre. Azért találtunk olyan éttermet, ahol kiírták, hogy nem külföldibarát. Megtartanak helyeket saját maguknak. Minket se engedtek be a félig üres étterembe, azt mondták, minden asztal foglalt. Ittatok már japán sört? (Igen!) Ugye milyen könnyű és finom? (Igen!) A japánok szervezetéből hiányzik egy enzim, amely lebontja az alkoholt, ezért nagyon hamar berúgnak. Este hatkor a metró tele van ittas irodistával, mert munka után megittak két sört… Rengeteget dolgoznak, széthajtják magukat. Óriási bennük a versenyszellem, a bizonyítási vágy. Az éjjel-nappali boltokban vehetnek inget és alsóneműt is, ha a sok túlóra miatt nem lenne idejük hazamenni átöltözni. A közfürdőben is fürödhetnek, ahová sokan járnak, mert az átlaglakások nagyon kicsik, és nincs mindenkinek fürdőszobája. A fura vécéjük – a rengeteg gombbal – kifogott rajtunk. Legalább tízről fogalmam sincs, mire való.

Volt közte ülésmelegítő, zene- és illatfunkció, még alulmosás is. Hallottatok a Japán Vécéegyesületről? (Ne má’!) A lakásban, amelyet egy családtól béreltünk, este a tíz négyzetméteres nappaliban leterítettük a futómatracokat, reggel pedig eltettük. A pici fürdőszobában és a teakonyhában ügyesen kerülgettük egymást. Mosógép nem volt, de nem is kell, mert minden sarkon van mosoda, olcsón. Volt egy játékunk. A boltban leemeltünk valamit a polcról, amiről fogalmuk se volt, micsoda. Előfordult, hogy jól jártunk, mert finom édességet vettünk, de egyszer kovászolt algát fogtunk ki. Az borzalmas volt. Találtunk átlátszó kólát is. A japánok a semmiből is ízeket varázsolnak.

A barackos vizük sima csapvízkinézetű és -állagú, de az íze! Mint az érett őszibaracké. Ami kicsit ijesztő, mert nem tudom, hogy hosszú távon milyen egészségügyi hatásai lehetnek… Elmentünk Narába is, ahol szabadon élnek a szarvasok és az őzikék. A kis városban – egykor a főváros volt – az állatok az úttesten sétálgatnak, szembejönnek a járdán, a turisták pedig etetik őket. Az őzikék is meghajolnak, mikor kekszet adsz nekik!

A második világháború után a szarvasokat megfosztották szent státuszuktól, ma nemzeti kincsként tartják számon őket. Nagyon tetszett nekünk a kapszulahotel is, ahol utolsó este a Narita reptéren aludtunk. A csend miatt dupla ajtón kell belépni az öltözőrészbe. Legalább ötven kétszintes kapszula volt. Ajtajuk nincs, a vászonrolót kell lehúzni. Ha zavar a szomszéd horkolása, beállíthatsz tengerzúgáshangot.

A cseresznyevirágzás március végén lesz, ha idén nem is, jövőre megyünk vissza! Na, mára ennyi. Oyasumi nasai / jó éjszakát!