Mindenki számít

Hisznek abban, hogy szolgálatukkal hozzájárulhatnak a magyarlakta szórványterületek könyvellátásához, és hogy a színvonalas irodalom – de csakis az – segít a magyar identitás megtartásában.

Hisznek abban, hogy szolgálatukkal hozzájárulhatnak a magyarlakta szórványterületek könyvellátásához, és hogy a színvonalas irodalom – de csakis az – segít a magyar identitás megtartásában. Ezért indították el a „Könyvet a szórványba!” mozgalmat. A sikulai almának köszönhetően.

Pocsay Gábor gyulai nyugdíjas orvos, református presbiter régóta gyűjti a Kárpát-medence gyümölcsfáit. Felkeltette az érdeklődését a sikulai alma, amely Arad megyéből, a Fehér-Körös mellől származik. Két évvel ezelőtt, miközben kirándulást szervezett a faluba, hírét vette, hogy a Sikulától hat kilométerre található Borosjenőn – az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület támogatásával – kis könyvtárat létesítenek.

A mintegy tízezer lakosú településen már csak kilencszáz magyar él, és a városi könyvtárban nincs magyar állomány. Bepakolt hát a kocsijába hat-hét doboz könyvet, és elindult Borosjenőre, ahol nagy örömmel fogadták a szépirodalmi műveket. Hazafelé azon gondolkozott, hány olyan kisebbségi sorban, szórványban élő magyar család lehet, ahol nincs elég olvasnivaló. Megszületett az ötlet: a gyulai református gyülekezet néhány fiatal tagjával létrehoztak egy honlapot, és ezzel elindították a „Könyvet a szórványba!” mozgalmat. Arra biztatják a turistákat, a kiutazókat vagy a hazalátogatókat, hogy egy-két doboz értékes könyvet tegyenek be a csomagtartójukba, és juttassák el oda, ahol várják őket.

A határon túli magyarság létszáma rohamosan csökken, és az anyanyelv ismerete is hanyatlik. Erdélyben sok gyerek születik vegyes házasságban. Többen otthon is románul beszélnek, néha még akkor is, ha az anya vagy mindkét szülő magyar. Az öntudatra találás egyik módja, a nemzeti kultúra magas szintű elsajátítása a családban, az óvodában kezdődik. A mozgalom tagjai elsősorban oda szállítanak könyveket, ahol a szórványban élők egyáltalán nem vagy csak nehézségek árán tudnak hozzájutni magyar nyelvű művekhez. Leginkább színvonalas ifjúsági és mesekönyvekre, gyerekeknek szóló DVD-re és CD-re lenne szükség. Mi, magyarok könnyű helyzetben vagyunk: a legnagyobb íróink is írtak kiváló meséket.

– Azok számára, akik azon gondolkodnak, hogy milyen könyveket vigyenek ki, a honlapunkra készítettem ajánlólistát – mondja a református presbiter. – Vettem a bátorságot, és leírtam, hogy kit tartok jó írónak, s mely tévéket és rádiókat színvonalasnak.

A határon túliak a konyvetaszorvanyba.hu honlapon űrlap kitöltésével jeleníthetik meg az igényeiket. Aki vállalja, hogy elviszi a könyveket, szintén ott nézheti meg, hogy az útvonal mentén ki kér könyvet. A honlapot kezelő gyulai fiatalok mindenben segítenek, tanácsot adnak. A kiszállítás áldozatvállalást jelent, az előkészítés e-mailezéssel, telefonálással jár. Előfordulhat, hogy a kitérő akár fél napba is kerül. Mindezt senki nem fizeti meg.

Viszont mindkét félnek haszna is származhat a találkozásból, már több esetben barátságok is köttettek. A honlapon fellelhető gyűjtőpontokra – ahol azokat a könyveket tárolják, amelyeknek még nincs kiszállítójuk – igényes és minőségi műveket várnak. Néhányan úgy gondolták, hogy ily módon szabadulnak meg a fölösleges könyveiktől, és azokat adják tovább, de a megajándékozott akkor örül, ha az ajándék szép és jó. Nem hiányos vagy viharvert.

A tagok szinte valamennyi utódállamba szállítottak már adományt. Tavaly több mint tízezer könyvet juttattak el családokhoz. Gyimesfelsőlokon, illetve Lészpeden és Pusztinán elhivatott tanárok nyújtottak segítséget, hogy a Székelyföld keleti peremén és Moldvában is mesekönyvhöz jussanak a csángó gyermekek. Az árvaházaktól kezdve a középiskolákon át az egyetemekig intézményekkel, tanárokkal, orvosokkal, Szerbiában a Gyermekmisszió nevű szervezettel is felvették a kapcsolatot.

A közelmúltban Korzenszky­ ­Richárd ­nyugalmazott tihanyi apáttól kaptak biztató levelet és tanácsokat. Nagyon jó együttműködés alakult ki Kárpátalján a görögkatolikus, Felvidéken a református lelkészekkel. Tavaly a Homoród völgye falvaiba Márkos Ervin unitárius lelkész, tanár, versmondó kalauzolta az adományozókat. Nemrég a gyulai református gyülekezetből baráti társaság kirándult Csángóföldre, ők is vittek néhány doboz könyvet. Egy kis aradi magyar színtársulat jelezte, hogy tavasszal Dél-Erdélyben tájolnak. Ott már nagyon kevés magyar él, de őket sem szabad cserbenhagyni.

– Mindig biztatom a kinti értelmiségieket, hogy hozzanak létre egy szerény könyvtárat, akkor több kézbe kerülhetnek a könyvek – magyarázza Pocsay Gábor. – Legutóbb Gömörben, a cigány misszió­ban dolgozó lelkésznő alapított kis könyvtárat.

A gyulaiak mozgalmát anyagilag senki nem támogatja, csak egyszer kaptak negyvenezer forintot egy állami intézménytől, ezért a gyülekezetükben is szeretnének gyűjtést rendezni.

– Márai Sándor a kedvenc íróm, a naplóit többször is olvastam – meséli a református presbiter. – Minden napját úgy kezdte, hogy a Bibliát, Arany Jánost és Vörösmartyt olvasta. Őket tartotta a legnagyobbaknak. Emigránsként az izolációban nem maradt számára más, csak az anyanyelv. Az lett a hazája, ahogy a szórványban élő honfitársainknak is.

A távoli országokban élő magyarok közül még azokat is érdekli az anyaország, akik már nem beszélik a nyelvet. Számukra a honlapon nemsokára elindul egy angol nyelvű aloldal.

– Nagy álmunk vált valóra a mozgalommal, sok nehézséggel küzdünk, de rengeteg segítőnk is akadt – osztja meg tapasztalatait a református presbiter. Előfordul, hogy bizonyos helyeken csak negyven-ötven magyar él, de lehet, hogy csak egyetlen kérelmező család. Mindenki számít. Karácsfalván, Beregszászon, Révkomáromban, Homoróddarócon jelenleg is várják a könyveket.