Mindenki számít

Hisznek abban, hogy szolgálatukkal hozzájárulhatnak a magyarlakta szórványterületek könyvellátásához, és hogy a színvonalas irodalom – de csakis az – segít a magyar identitás megtartásában.

– Azok számára, akik azon gondolkodnak, hogy milyen könyveket vigyenek ki, a honlapunkra készítettem ajánlólistát – mondja a református presbiter. – Vettem a bátorságot, és leírtam, hogy kit tartok jó írónak, s mely tévéket és rádiókat színvonalasnak.

A határon túliak a konyvetaszorvanyba.hu honlapon űrlap kitöltésével jeleníthetik meg az igényeiket. Aki vállalja, hogy elviszi a könyveket, szintén ott nézheti meg, hogy az útvonal mentén ki kér könyvet. A honlapot kezelő gyulai fiatalok mindenben segítenek, tanácsot adnak. A kiszállítás áldozatvállalást jelent, az előkészítés e-mailezéssel, telefonálással jár. Előfordulhat, hogy a kitérő akár fél napba is kerül. Mindezt senki nem fizeti meg.

Viszont mindkét félnek haszna is származhat a találkozásból, már több esetben barátságok is köttettek. A honlapon fellelhető gyűjtőpontokra – ahol azokat a könyveket tárolják, amelyeknek még nincs kiszállítójuk – igényes és minőségi műveket várnak. Néhányan úgy gondolták, hogy ily módon szabadulnak meg a fölösleges könyveiktől, és azokat adják tovább, de a megajándékozott akkor örül, ha az ajándék szép és jó. Nem hiányos vagy viharvert.

A tagok szinte valamennyi utódállamba szállítottak már adományt. Tavaly több mint tízezer könyvet juttattak el családokhoz. Gyimesfelsőlokon, illetve Lészpeden és Pusztinán elhivatott tanárok nyújtottak segítséget, hogy a Székelyföld keleti peremén és Moldvában is mesekönyvhöz jussanak a csángó gyermekek. Az árvaházaktól kezdve a középiskolákon át az egyetemekig intézményekkel, tanárokkal, orvosokkal, Szerbiában a Gyermekmisszió nevű szervezettel is felvették a kapcsolatot.

A közelmúltban Korzenszky­ ­Richárd ­nyugalmazott tihanyi apáttól kaptak biztató levelet és tanácsokat. Nagyon jó együttműködés alakult ki Kárpátalján a görögkatolikus, Felvidéken a református lelkészekkel. Tavaly a Homoród völgye falvaiba Márkos Ervin unitárius lelkész, tanár, versmondó kalauzolta az adományozókat. Nemrég a gyulai református gyülekezetből baráti társaság kirándult Csángóföldre, ők is vittek néhány doboz könyvet. Egy kis aradi magyar színtársulat jelezte, hogy tavasszal Dél-Erdélyben tájolnak. Ott már nagyon kevés magyar él, de őket sem szabad cserbenhagyni.

– Mindig biztatom a kinti értelmiségieket, hogy hozzanak létre egy szerény könyvtárat, akkor több kézbe kerülhetnek a könyvek – magyarázza Pocsay Gábor. – Legutóbb Gömörben, a cigány misszió­ban dolgozó lelkésznő alapított kis könyvtárat.

A gyulaiak mozgalmát anyagilag senki nem támogatja, csak egyszer kaptak negyvenezer forintot egy állami intézménytől, ezért a gyülekezetükben is szeretnének gyűjtést rendezni.

– Márai Sándor a kedvenc íróm, a naplóit többször is olvastam – meséli a református presbiter. – Minden napját úgy kezdte, hogy a Bibliát, Arany Jánost és Vörösmartyt olvasta. Őket tartotta a legnagyobbaknak. Emigránsként az izolációban nem maradt számára más, csak az anyanyelv. Az lett a hazája, ahogy a szórványban élő honfitársainknak is.

A távoli országokban élő magyarok közül még azokat is érdekli az anyaország, akik már nem beszélik a nyelvet. Számukra a honlapon nemsokára elindul egy angol nyelvű aloldal.

– Nagy álmunk vált valóra a mozgalommal, sok nehézséggel küzdünk, de rengeteg segítőnk is akadt – osztja meg tapasztalatait a református presbiter. Előfordul, hogy bizonyos helyeken csak negyven-ötven magyar él, de lehet, hogy csak egyetlen kérelmező család. Mindenki számít. Karácsfalván, Beregszászon, Révkomáromban, Homoróddarócon jelenleg is várják a könyveket.