A hadbíróság nem tudta ugyanis bebizonyítani, hogy Mieczysław Woroniecki 1848 októberét követően önálló csapatparancsnok vagy ezredes lett volna. Vele mint a hősiesség és a testvéri közösségvállalás országosan ismert jelképével kellett végezni. Woroniecki volt ugyanis a szabadságharc folytatásának lehetőségét biztosító 1848. szeptember 2-ai perlaszi ütközet hőse, aki pesti önkéntes csapatát lováról leszállva személyesen vezette rohamra a szerb sáncok ellen. A magyarországi szerb felkelők és a szerbiai önkéntesek az itt elszenvedett vereség miatt nem tudtak Jelačić Pest felé masírozó horvát csapataihoz csatlakozni.
Bevilaqua Borsody Béla Magyar vármegyék állásfoglalása a lengyel függetlenség ügyében 1880-ban című tanulmánya azért érdemel figyelmet, mert bebizonyítja: a magyar vármegyék egy része nemcsak az 1830/31-es lengyel szabadságharc leverése után fordult az uralkodóhoz, hogy keljen a lengyelek segítségére, legyen a lengyel ügy képviselője, hanem 1880-ban is.
Kedvezett ennek a Bem-szobor felállításával kapcsolatban támadt országos lengyelbarát hangulat. Kiváltó oka azonban az 1877/78-as orosz–török háború lezárása és a Balkán sorsát elrendező berlini kongresszus arra vonatkozó határozata volt, hogy Ausztria–Magyarország szállja meg Bosznia–Hercegovinát, hogy elejét vegye Oroszország további balkáni térnyerésének, s korlátozza az oszmánok helyi jelenlétét, befolyását. A csinnadrattásra tervezett bevonulás Bosznia–Hercegovinába végül nagy véráldozatba került. A magyar politikusok eleve attól tartottak, hogy az akció tovább növeli a szlávság Monarchián belüli számarányát, s helyette inkább a lengyelkérdés napirenden tartását javasolták.
Az első világháború idején a magyar ország-gyűlésben kezdettől fogva napirenden szerepelt a lengyel kérdés, s ennek képviseletére parlamenti csoport alakult. Kitartó propagandája nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az Oroszország fölött győzelmet arató Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia 1916 őszén Varsóban – még ha bizonytalan jogállással és határokkal is – kikiáltotta az „önálló alkotmányos lengyel államot”. Az Egyesült Államok elnökét, Thomas Woodrow Wilsont ez a tény is arra ösztökélte, hogy 1918 elején meghirdetett 14 pontja között – a béke egyik garanciájaként – az önálló Lengyelország helyreállítása is szerepeljen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!