Színcápa

Könnyű megtalálni a családi házat Budaörsön, minden információt kiírtak a kapura. A bejárati ajtó mellett kis láda áll, amelybe a gyerekek bedobhatják kívánságaikat, panaszaikat, kérdéseiket. A hideg ellenére sok szülő kíváncsi a bemutatóra. Tanulni másképp is lehet! Beszélgessünk! címmel tájékoztató előadásra hívta az érdeklődőket Ruzsonyi Ágnes, a KettőPontNulla tanulócsoportok kitalálója és vezetője. A név azt jelzi, van másik lehetőség.

A közösségi tér lassan megtelik, körülöttünk a polcokon gyerekkönyvek és rengeteg társasjáték, a csoportszobákban különféle oktatói eszközök és játékok. Ruzsonyi Ágnes pedagógus, felsős csoportmentor több évtizede foglalkozik gyerekekkel. Öt gyermek édesanyja. Tizenkét éves ikergyermekeinek otthon tanította meg a negyedikes anyagot. A tanulócsoport ötlete 20-25 éves múltra tekint vissza, tehát a pedagógiai háttér nem új keletű. A legfontosabb jellemző a gyermekközpontú szemlélet, a kooperatív és élményközpontú tanulás. A tanárok nem azt akarják, hogy a diákok bemagolják a leckét, hanem hogy megértsék az ok-okozati összefüggéseket és a folyamatokat.

Ruzsonyi Ágnes 2017 nyarán indította el a KettőPontNulla Tanulócsoportot, ahová a gyerekeknek fél kilencig kell beérkezniük. Kilenc óráig beszélgetnek, mindenki elmondhatja, mit szeretne, mi történt vele. Csak aztán látnak munkához, ha a diákok számára fontos dolgokat átbeszélték. Dél körül az alsósok legtöbbször már kint vannak az udvaron.

– A gyerekek különböző képességekkel érkeznek, ami nálunk nem probléma, mindenki a saját tempójában halad – mondja a pedagógus. – Kis létszám mellett nem jelent gondot külön feladatokat adni. Jelenleg elsőtől nyolcadik osztályig vannak csoportjaink, 10 és 14 közötti létszámmal. A közeljövőben gimnáziumi osztályt is szeretnénk indítani.

Fotó: Mirkó István

A tanulócsoportokban a tanítókat mentornak hívják, akik a házirendet a gyerekekkel közösen fogalmazták meg. A mobiltelefon tiltólistán van, kivéve a digitális napokon. A gyerekek nem kapnak „klasszikus” házi feladatot, projektmunkát készítenek, vagy az egyéni fejlődésükhöz szükséges gyakorlatokat viszik haza. Rendszeresen készülnek tesztek, amelyek visszajelzést adnak a mentoroknak és a szülőknek. A határidőket be kell tartani, otthon is kell tanulni, de az a nagyoknál sem több napi fél óránál.

– Tanulást és gondolkodást hatékonyabbá tevő módszereket használunk – magyarázza Ruzsonyi Ágnes. – Például lapbookot és gondolattérképet. A lapbook olyan, mint egy plakát, csak kisebb és behajtható, belülre pedig mindenféle információ írható, ragasztható. A gondolattérkép egy téma vizuális megjelenítésére alkalmas. Miközben a gyerekek elkészítik, meg is tanulják azt.

Ha úgy látják, hogy a diákok óra közben elfáradtak, akkor kimehetnek szaladgálni. Míg a nagy kört papíron nem tudják megrajzolni, addig nem kezdenek el beszorítani apró betűket vonalak közé. Az elsősök és másodikosok hetente kétszer játékosan ismerkednek az angol nyelvvel. A felsősöknek három nyelv- és egy beszédórájuk van. Az állami iskolákban megszokott testnevelésóra nincsen. A kis tornaszobában minden csoportnak heti egy jógafoglalkozást, illetve önvédelmi órákat tartanak. Délután a fakultációk közül

– sakk, dráma-színjátszás, lovaglás, úszás, spanyol nyelv, csillagászat, gasztrokurzus – lehet választani.

A tanulócsoportban nincsen közétkeztetés, minden gyerek otthonról hozza az ebédjét. A diákok részt vesznek karitatív megmozdulásokban is. Tavaly festményeket készítettek, amelyeket elárvereztek, a karácsonykor bemutatott diákelőadás bevételét az egyik alapítványnak ajánlották fel. A budaörsi tanulócsoport azoknak a gyerekeknek való, akiknek nincsenek komolyabb tanulási nehézségeik. Nem vesznek fel olyan diákokat, akikkel nehéz fenntartani a békés légkört, vagy akiknek a családjában markánsan eltérő nevelési elvekkel találkoznak.

– Az egyik legfontosabb célunk, hogy a diákok aktívan vegyenek részt az életük alakításában – zárja tájékoztató előadását Ruzsonyi Ágnes.

Fotó: Mirkó István

Elit Kids Tanulócsoport a neve az érdi iskolának. A kerítésen semmi nem jelzi, hogy diákok tanulnak a magánházban, ahová folyamatosan érkeznek a gyerekek. Amikor elkezdődik a „beszélgetőkör”, mi a tanulócsoport vezetőjével félrevonulunk az emeleti szobába.

– Eredetileg magánóvodát szerettem volna alapítani, az nem sikerült, viszont útközben mindent megtudtam az iskolákról, a pedagógiai módszerekről, az előnyeikről és hátrányaikról – kezdi a beszélgetést Baranyi-Buri Natália. – A lányom élsportoló, az első két évet állami oktatásban töltötte. Nyolctól kettőig volt az iskolában, utána otthon három órát tanultunk, aztán irány az edzés, hétvégén a meccsek. Ez egy felnőttnek is sok. Már akkor arra gondoltam, egy tanulócsoport sokat javítana életminőségünkön.

Tavaly ősszel tíz fővel indult a csoport, jelenleg tizenhárman vannak. Az első négy osztály együtt tanul, a tanító néni differenciáltan tanítja a gyerekeket. A Nemzeti alaptanterv mentén haladnak, de más eszközrendszerrel és módszertannal. A tantárgyakat napokra bontották le: hétfőn matek, kedden nyelvtan és írás, szerdán olvasás, csütörtökön mozgás és környezetismeret, pénteki napokon pedig projektmunkákat végeznek, ami azt jelenti, hogy témákhoz, ünnepekhez kapcsolódva dolgozzák fel az anyagot.

Kifelé menet benézek a mozgásórára, ahol éppen színcápát játszanak. Középen áll a fogó, körülötte a tenger. A gyerekeknek az egyik oldalról át kell szaladniuk a másikra. „Színcápa, színcápa, milyen színt kérsz?” – kiabálják, miközben nevetgélve, sikítozva ide-oda ugrálnak.

A Tanulás másképp – Let’s go! Tanulócsoportot négy lelkes és elhivatott pedagógus hívta életre 2016-ban, hogy saját elképzelésük szerint oktathassanak. Tavaly a nyolc főre bővült tanári kar 52 gyermekkel kezdte meg a tanévet a Margit-szigeten, ahol az egyik csónakház felső szintjét bérlik. Speciális tantárgyuk a sakk-logika program.

– Mi csak azt tudtuk Zsoltiról, hogy értelmes, azt nem, hogy speciális iskola szükséges számára – meséli az édesanyja. – Beírattuk a közeli iskolába, ahol sokat betegeskedett, depressziós tüneteket produkált, amit anyaként szörnyű volt látni. Nem voltak barátai, az órákon unatkozott, senki nem segítette.

A kisfiú magától tanult meg írni, olvasni, ezért első osztályban a szülei azt kérték, hogy kapjon pluszfeladatokat, de nem teljesítették a kérésüket. Az iskolapszichológus elküldte a családot a nevelési tanácsadóba, ahol kiderült, a fiú a felső három százalékba tartozik: nagyon magas az intelligenciahányadosa.

– A hagyományos iskola ezzel nem tudott és nem is akart mit kezdeni – jegyzi meg az anyuka. – Hetente egyszer speciális tehetséggondozásra küldtek minket, ahonnan a fiam feltöltődve és boldogan jött haza. Szembetűnő volt a változás.

Fotó: Mirkó István

A szülők úgy vélték, hogy az állami rendszerben a gyerek nem találja a helyét, ezért alternatív iskolát kerestek számára.

– Több szülő attól fél, hogy a tanulócsoportokban nem tanulnak a gyerekek. Tanulnak, csak másképp – fogalmaz az édesanya. – Nincs anarchia vagy fejetlenség, követik a tantervet. Első osztályban széthajtották őket a feladatokkal, itt meg szépen, nyugodtan haladnak. Mindig a gyerekek szükségleteit tartják szem előtt, amiért nagyon hálás vagyok. Nekünk áldás ebbe az iskolába járni.

Kaposváron hét szülő kereste meg a több évtizede pedagógusként dolgozó Ágoston Katát és a Mondj Igent a Gyermekkorra Egyesületet, hogy együtt hozzanak létre magántanulói csoportot. Három évvel ezelőtt közösen alapították meg a Másik Iskolát. A gyermek magántanulói státuszát a 2011-es köznevelési törvény előírásai alapján a szülők kezdeményezhetik, az ő feladatuk és kötelességük, hogy megoldják a vizsgákra való felkészítést.

A Másik Iskola diákjai az anyaiskolákban is tanulnak, hogy ott mennyi időt töltenek el, az attól függ, hogy a szülő és az iskola hogyan egyeztek meg. A tanáraikkal átveszik a következő hét anyagát, amelyet később a Másik Iskola mikrocsoportjában feldolgoznak. A vegyes életkorú csoportban jelenleg hét gyerek tanul, közülük a legidősebb fiú hetedikes. A tanító néni személyét is a szülők konszenzusos döntése határozta meg. Ők találtak rá a megfelelő pedagógusra, aki hajlandó volt kilépni a közoktatásból. A tanulócsoportokban általában képzett tanárok tanítanak, olyanok, akiknek van affinitásuk az alternatív pedagógia iránt. Mivel nagy hangsúlyt fektetnek a differenciáltságra, fontos, hogy a tanítók jól tudják kezelni a vegyes életkorú csoportokat.

A felkért pedagógusok nem könnyen mondanak le a biztonságos státuszról. A váltásnak természetesen anyagi vonzata is van, hiszen nem köz-, hanem egyesületi alkalmazottak lesznek. Amikor kiderül, hogy nincs sem pedagóguséletpálya-modell, sem két hónap fizetett nyári szünet, többen inkább visszalépnek. A tanulócsoportok önköltségesek, nem kapnak állami normatívát, a szülőknek kell fenntartaniuk őket. Kaposváron 12 hónapra havi hatvanezer forintot, Budapesten előfordul, hogy ennek a kétszeresét fizetik ki. A tanulócsoportok elleni ellenérvek között leggyakrabban az hangzik el – mondja Ágoston Kata –, hogy még nincs kiforrva a rendszer, túl nagy a szabadság, a diákok biztos azt csinálnak, amit akarnak.

A szülők azért is aggódnak, hogy a kis létszám miatt hogyan alakul a gyerekek közösségi nevelése. Néha elbizonytalanodnak, hogy jól választottak-e, nem marad-e ki vagy le valamiről a gyerek. Kezdetben könnyen elfogadják, hogy nincs lecke és hagyományos számonkérés, később már keveslik a szöveges értékelést, felmerül bennük, hogy jó lenne számszerűsíteni az eredményeket. Nehezen tudnak elvonatkoztatni a hagyományos rendszertől, amelyben felnőttek.