Autógumi

A használt autógumi ugyanis könnyedén és esztétikusan beépíthető a környezetbe, a terméket a magyarok mind anyagában, mind formájában vonzónak találják.

A használt gumiabroncsot a magyarok mind anyagában, mind formájában vonzónak találják. Vannak, akik az erdőben építenek belőle várat, melyet a természet előbb jótékonyan befon az indáival, majd a hosszú évek alatt elnyel. A régészek pedig majd mint a XX. század vége, XXI. század eleje ikonikus kulturális termékét azonosítják, és múzeumba viszik.

E népszerű megoldás mellett még számtalan más funkció kigondolható, a használt autógumi ugyanis könnyedén és esztétikusan beépíthető a környezetbe. Így lehet belőle homokozó a kertben – főleg a méretes traktor- és kamionabroncsokból –, labilis, de az életre nevelő hinta, esetleg több kis virágágyás, amelyek nemcsak szépek, de praktikusak is, mert a környező fű nem tud beléjük jutni. Találkozhatunk nagyobb volumenű építményekkel is, ilyen a lovardakorlát vagy inkább szegély, hiszen mérete miatt jelzésértékű, de sokfelé látunk gumiból összeállított játszótérkerítést (óvodákban is), ami valóban okos gondolat. Nem üti meg magát a gyermek, ha szaladgál vagy verekszik. És senki nem lopja el vagy barbárkodja szét, mert a használt autóabroncs senkinek nem kell.

Mióta divatba jött a téli-nyári gumi kombináció, minden magyarnak egy autóhoz nyolc kereke is van. A statisztika szerint egy kereket négy évig használunk, ez nyilván függ attól, ki mennyit gurul, de a gumi anyaga még az állás során is pusztul, így az álló autón is csere szükséges. A téli-nyári váltás régi autósoknak feloldhatatlan rejtély, mert jól emlékeznek rá, hogy a Trabant hidegben, melegben ugyanazzal a gumival futott, pedig akkor még jég is volt, meg hó is. De végül is elfogadják. Tehát nem elég, hogy sokkal több az autó, de még mindegyiken nyolc gumi is van.

A szakirodalom szerint a gumiabroncs elkészítése nagy környezeti terheléssel jár, úgymint: a keverék készítésénél porszerű anyagok, gőzök jutnak a levegőbe, a hűtéskor nagyfokú szennyvízkibocsátás történik, a gumirétegek egymáshoz tapadásakor az oldószerek a levegőbe jutnak, a gyártás során nagyfokú a zajártalom, továbbá a gumi nem biodegradálható, vagyis nem bomlik le a természetben.

Kis zöld horror.

Van tovább is. A keletkező hulladék abroncsoknak csak az 50 százalékát kell anyagában újrahasznosítani. (Amúgy a gumistól pénzt kérnek, hogy elvigyék a régi gumikat. Ezért épülnek az erdei gumivárak.) Az abroncsból kis szemcseméretű por vagy granulátum készül, ennek finomra őrölt változata töltőanyagként nem túl igényes gumitermékekbe kis mennyiségben visszadolgozható, a többiből drága kötőanyagok (poliuretán) hozzáadásával járófelületeket lehet előállítani. A hulladék gumiból készült műfüves focipályákról például azt beszélik, hogy kimondottan egészségtelenek, a darált gumi mint útalap hazai hasznosításáról nem hallunk, a többség tehát megy az égetőbe. Vagy az alternatív művészek műhelyébe. Őket elsősorban a bicikligumi ihleti meg, abból születik a gumiöv és a gumi karkötő.

Mindenkinek gondtalan gurulást kívánunk!