A Blaski-pert másodfokon a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa tárgyalta 1959. március 19-én. A legfőbb ügyész képviseletében eljáró Borsi Zoltán vádbeszédében Mansfeld esetében „a legszigorúbb büntetés kiszabását” indítványozta. A korábban a Szabad Nép újságírójaként is tevékenykedő, ügyészi pályafutását 1953-ban mindössze 24 évesen megkezdő Borsi 1962-től egészen 1990. évi nyugdíjazásáig a Legfőbb Ügyészség Titkárságát vezette, miközben 1976-ban a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának címzetes egyetemi docense lett.
Fotó: Budapest Főváros Levéltára
A végrehajtott halálos ítéletekkel zárult megtorló perekben másodfokon vagy törvényességi óvás utáni eljárásban az ügyészek közül a legtöbb, 52 esetben javasolta a legsúlyosabb büntetés kiszabását vagy annak helybenhagyását. Az ítéleteket 43 esetben végre is hajtották. Az öttagú bírói tanács, elfogadva az ügyész indítványát, halálra ítélte Mansfeld Pétert, mivel „terhelt megnevelését már egy hosszabb időtartamú börtönbüntetéstől sem lehet várni”. Miután a bírói tanácsból kegyelmi tanáccsá átalakult testület nem javasolta kegyelemre, Mansfeld minden esélyét elvesztette a túlélésre. A széles körben elterjedt nézettel szemben nem kellett megvárni, hogy nagykorúvá váljon. Már egy 1945. május 1-jén hatályba lépett rendelet lehetővé tette a cselekménye elkövetésekor 16. életévét betöltött személy halálra ítélését és kivégzését. A kádári megtorlás cinikus gépezete ezt a különböző jogszabályok révén folyamatosan hatályban lévő rendelkezést 1957-ben törvényerejű rendeleteivel megerősítette.
A bírói tanács népbírái közül Györe József neve a legismertebb. Az 1952. novembertől 1953. júliusig a belügyminiszteri posztot betöltő, később Rákosi Mátyás első titkári posztról leváltása ellen aláírásgyűjtést kezdeményező Györe 1957–1958-ban „főállású” népbíróként működött. 1958-ban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál lett osztályvezető, ugyanabban az évben egy ciklusra országgyűlési képviselővé is megválasztották. 1963-ban vonult nyugdíjba. Társai közül Varga István, Keresztes Sándor és Szabó Sándor is a munkásmozgalom ismert alakjai voltak. Varga, aki Szálasi országlásának idején Rajk Lászlóval együtt raboskodott Sopronkőhidán, 1945-től négyéves megszakítást leszámítva 1976-ban bekövetkezett haláláig parlamenti képviselő volt. Az 1940–50-es években a Magyar–Szovjet Olajipari Gépgyár és a Duclos Bányagépgyár igazgatójaként is tevékenykedett, 1959-től 1968. évi nyugdíjazásáig a Fegyver- és Gázkészülékgyár igazgatójaként dolgozott. A megtorlás során kivégzettek pereiben másodfokú vagy törvényességi óvás utáni eljárásban a bírói tanács tagjaként Györe 24, Varga 46, Keresztes 28, Szabó 45 halálos ítélet meghozatalában vett részt, ezeket egy kivétellel végre is hajtották.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!