Légi veszély a mélyből

A Duna alacsony vízállása idején, épületek alapozásakor 74 évvel a második világháború után is robbanószerkezetek kerülnek még elő. Túlzott óvatosságnak tűnhet az akár több ezer embert is érintő evakuálás, de alapos indokkal történik. Mekkora veszélyek leselkednek még ránk a föld alól?

Március 25-én a budapesti Vörösmarty téren az építkezésen került elő egy százkilós szovjet bomba. A területet százméteres sugarú körben lezárták és kiürítették Fotó: Assay Péter

Jobb közösségi tréninget kitalálni sem lehetett volna. A szomszédok, ismerősök egymást segítették, voltak, akik felajánlották, hogy befogadják az állatokat, az egyik cég a gyerekeknek kókuszbomba-riadót szervezett, a vendéglők kerthelyiségei már reggel kinyitottak, ételt, italt, játszóhelyet biztosítottak. A kiürítés hétkor kezdődött, fél ötre ígérték, hogy mindenki hazamehet. Egy idős házaspár azonban ijedtében elbarikádozta magát. Az ismerős gondozónő mászott át a kerítésen, hogy kirimánkodja őket a házból – idézi fel Szepesfalvy Anna, Budafok-Tétény alpolgármester asszonya.

E zökkenőmentesen megszervezett, jó hangulatban telt nap sok feszültséget, szorongást is tartogatott. A Duna fővárosi, XXII. és XXI. kerület közötti szakaszán tavaly ősszel az alacsony vízálláskor bukkant elő két egytonnás második világháborús amerikai bomba. Kiemelésüket és hatástalanításukat 2019. március 23-án, szombaton végezték el. Erre a napra Budafokon a Budapesti Rendőr-főkapitányság egy kilométer sugarú körben elrendelte a kiürítést. Az emberek nemcsak a robbanástól féltek, nemcsak attól, hogy romba dőlhet a házuk, hanem védtelenül hagyott lakásukért, értékeikért is aggódtak: mi lesz, ha tolvajok használják ki a helyzetet?

Különös élmény volt a kihalt város, mondja Szepesfalvy Anna. A rendőrség szigorúan őrizte, több százan járőröztek. Sokan megkérdezték – élnek még a háborús, de legalábbis az akció­filmes emlékek –, hogy nyitva vagy csukva hagyják-e az ablakot. A reggel hétkor kezdődött akció­ról a hét elején mindenki tájékoztatást kapott, a visszatérést délután fél ötre ígérték. Szombat volt, gyönyörű meleg idő, a többség kirándulni, telekre, vizitbe ment, az önkormányzat által kijelölt befogadóhelyet végül csak hetvenen vették igénybe, ideiglenesen harminc embert kellett kórházban elhelyezni.

Mindig van esély, még ha ez csak tíz százalék is, hogy rosszul sikerül a kiemelés, és robban a szerkezet. A tűzszerészek alaposan felmérték a két hatalmas bomba állapotát, de ilyen régi darabnál nincs, aki bizonyosat tudhat mondani. Végig nagyon fegyelmezetten folyt a munka, de amikor a hatástalanítás megkezdődött, mindenki visszafojtotta a lélegzetét – mondja Szepesfalvy Anna. Több gyújtószerkezetük volt, mindegyik másra érzékeny. Vigyázni kellett, hogy ne rázkódjanak, miközben az áradó Dunából kiemelik.

– Sokan kérdezték: nem lett volna mindez egyszerűbb, amikor még kicsi volt a víz, és a bombák kilátszottak? Ebből látszik, hogy nálunk a bombához is ért mindenki. Csakhogy a tűzszerészek hajójának három méter mély merülésre van szüksége, vagyis épp azt kellett megvárni, hogy elég magas legyen a víz. Ez a nap mindenkinek tanulságokkal szolgált. A laikusnak, hogy megtanulja tisztelni a szakértelmet, az itt élőknek pedig, hogy megérezzék, milyen kedves, figyelmes és türelmes emberek a lakótársaik – összegez az alpolgármester.

Két napra rá, március 25-én Budapest szívé­ben, a Vörösmarty téri építkezésen került elő egy százkilós szovjet bomba. A területet százméteres sugarú körben zárták le és ürítették ki. A szerkezetet a tűzszerészek kiemelték, hatástalanították és elszállították. Április 10-én pedig a MOM Bevásárlóközpontnál kell száz lakást és szállodákat kiüríteni robbanásveszély miatt. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, Kisdi Máté az ilyenkor szokásos menetrendet magyarázza. Az „előtalált” robbanótestet a tűzszerészek azonosítják, ők határozzák meg a kiürítési területet, magát a kiürítést a kivonuló rendőrök vezénylik le. A katasztrófavédelemé a koordinációs feladat, az önkéntesek, a szakszolgálatok összehangolása. A fővárosban évente három-négy robbanószerkezetet találnak, legtöbbször az építkezés hozza elő. Épületbontáskor födémben is találtak még aktív háborús robbanószerkezetet.

A néni negyven évig fölötte aludt, meséli Kisdi.

Az évi fővárosi négy-öt esetből három az év elejére már meg is volt. A folyamatos és nagyszabású építkezések miatt nem zárható ki, hogy idén rekorddöntés lesz – és nem csak Budapesten. Mi az oka, hogy 75 év után is aktív bombák jönnek elő?

– Hibás, fel nem robbant szerkezetek a második világháború alatti légi és szárazföldi hadműveletek, esetleg balesetek következtében kerülhettek a földbe – magyarázza Kovács Zoltán András történész, a magyarországi bombázások szakértője. – A világháborús amerikai és angol bombázások jól dokumentáltak, a légierő minden bevetést regisztrált és értékelt, az iratok a levéltárakban kutathatók. Így pontosan tudható az is, hogy a bevetések során az angol vagy amerikai légierő repülőgépeit nap nap után mennyi bombával és üzemanyaggal feltöltve indították útjukra, illetve mennyivel tértek vissza. A csapatok számára kiosztott bombák mennyiségét ugyanis folyamatosan nyilvántartották. A legtöbbet az amerikai légierő dobta le Magyarországra, amely 1944. április 3-án indította első légitámadását Budapest ellen. A nehézbombázók 1945 márciusáig 45 hadműveletet teljesítettek az ország légterében, az utolsót 26-án Szombathely ellen. Az olaszországi támaszpontokról induló amerikai légierő nappal, a brit Royal Air Force éjjel támadott.

Március 25-én a budapesti Vörösmarty téren az építkezésen került elő egy százkilós szovjet bomba. A területet százméteres sugarú körben lezárták és kiürítették
Fotó: Assay Péter

Magyarországon a két légierő bevetése között méretbeli különbség volt: a britek éjszaka érkeztek kevesebb repülővel, az amerikaiak nappal és nagy erőkkel. Nem a lakosságot, hanem az ipari létesítményeket, az olajtárolókat és -finomítókat, a repülőgyárakat, vasútvonalakat támadták, mert végső soron hittek abban, hogy ha a németeket és szövetségeseiket megfosztják stratégiai erőforrásaiktól – kevesebb pénzt és amerikai életet követelve –, hamarabb befejeződhet a háború. Összességében az amerikai 15. Légi Hadsereg 21 933, a brit legalább 1640 tonna bombát dobott le Magyarország fölött. Az 1946-os háborús kárfelmérésből nem derül, nem is derülhet ki, hogy a rombolást bombázás vagy szárazföldi hadműveletek okozták-e, de tudható, hogy a 3122 magyar település közül 1024-ben állapítottak meg háborús károkat. Vagyis minden harmadikat eltalálta bomba vagy aknavető.

Budapestet, mint olajipari, logisztikai és gyártási centrumot, a szövetséges légierők kiemelt célpontnak tekintették. A szovjetekre – brit és amerikai szövetségesükkel ellentétben – nem volt jellemző a hadászati légi hadviselés, vagyis a nagy magasságban mélységi, stratégiai célpontok elleni légi csapás. Alapvetően a frontok közelében a szárazföldi hadmozdulatok közvetlen támogatására (taktikai célból) alkalmazták a légi­erejüket. Mivel azonban végigvonultak az országon, gyakorlatilag mindenhol nyomot hagytak. A légitámadásoknak Magyarországon – legkevesebb – 19 500 áldozata volt.

A leggyakrabban alkalmazott 227 kilós (550 fontos) amerikai rombolóbombákat általában 6000 méterről vagy még magasabbról dobták le, ezért, ha nem robbantak fel, – jelentős mozgási energiájuk miatt – mélyen a földbe fúródhattak, vagy mélyebbre süllyedtek a Duna iszapjában, mondja a történész. A nappali támadások során a folyóba csak pontatlan bombavetés által kerülhettek ejtőlőszerek, kivétel a brit légierő, amely tudatosan „bombázta” a Dunát, hogy aknákkal akadályozza a vízi utánpótlás lehetőségét.

Az olajat ugyanis itt szállították Romániából a magyar és bécsi finomítókba. Ez az egyik oka, hogy a folyómederben sok bombát és aknát találtak, találnak ma is.

– Mechanikai (gyártási) hiba, illetve kezelési mulasztás következtében fordulhat elő, hogy számos bomba nem robbant fel. A bomba végén található pörgettyű indítja el az élesítést – magyarázza Kovács András Zoltán. – A pörgést (véletlen élesítést) egy biztosítószeg akadályozza meg. A személyzet egyik tagja a biztosítószeget a bombaoldás megkezdése előtt eltávolította. Amikor viszont egy Liberator találatot kapott, vagy műszaki hiba miatt nehezebben tudott a levegőben maradni, elsőként a súlyfeleslegtől igyekeztek megszabadulni, hogy a könnyebb géppel minél messzebbre jussanak. Előfordulhatott, hogy ilyenkor hanyagul vagy egyáltalán nem élesítették a bombákat, amelyek a vészleoldás során nem vagy hibásan működő élesítőszerkezettel csapódtak a földbe, és ott „csak” a mozgási energiájuk okozott károkat. Magyarország felett jelenlegi ismereteink szerint a második világháborúban 312 amerikai repülőgépet (ennek több mint fele négymotoros nehézbombázó) lőtt le a légvédelem.

A Krisztinaváros lebombázott házsorai (a Várból nézve) 1945-ben
Fotó: Fortepan

Kovács Zoltán András szerint a fővároson kívül Debrecen, Szolnok, Győr, Szombathely és Sopron lehet a legfertőzöttebb terület, ezen városok voltak a leginkább kitéve az amerikai légi csapásoknak, így ott a legnagyobb az esély, hogy második világháborús amerikai bombák kerülhetnek elő. Az angol és amerikai bombáknak nagy a lőszertartalmuk. Az idők során a robbanószer veszít eredeti hatásfokából, de a bomba külseje a korróziónak jól ellenáll, így lehet, hogy nem a gyártási erősségben, de felrobbanva nagy pusztítást végezhet. A fel nem robbant szerkezet beindulhat, ha rosszul fogják meg, ha mechanikai behatás éri, vagy a helyzete megváltozik, és a gyújtószerkezetet működésbe hozza.

Jellemzően építkezések során végzett földmunkák és mezőgazdasági munkálatok (ideértve a konyhakertek művelését is) során kerülnek elő a robbanótestek, de előfordul, hogy túrázók, gombászok, erdészek is találnak gyanús eszközöket. Mágneshorgászoknál is előfordult már váratlan kapás. Évtizedek óta évente 2000-2500 bejelentés érkezik a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tűzszerész ügyeletére. A csapatok a riasztásra soron kívül is képesek reagálni. Tavaly 2000 robbanótesttel kapcsolatos bejelentést kaptak, ebből 526 volt sürgős. Budapestről 248-at, a legtöbbet, 336-ot, Fejér megyéből.

Az év során robbanótesteket keresve 15 ezer 700 négyzetméternyi területet vizsgáltak át, 36 ezer 158 robbanótestet találtak, szállítottak el, illetve semmisítettek meg. A víz és a föld alatt lévő robbanótestek többsége a pontos illesztéseknek köszönhetően megőrzi a gyártáskor kialakított belső szerkezetét, tartalmaz robbanóanyagot, robbanásra képes. A robbanás, a veszély elkerülhető, ha a testeket nem bolygatják, ha nem tartózkodnak a közelében, és minél előbb bejelentik a helyi rendőri szervnek vagy jegyzőnek. A tájékoztató felhívja a figyelmet arra is, hogy aki elhagyott robbanótestet vagy annak látszó tárgyat talál, illetve ilyen tárgy hollétéről tudomást szerez, köteles haladéktalanul bejelenteni. Tilos megfogni, arrébb vinni, de ha megtörténik, óvatosan kell visszatenni a földre. A többi már a tűzszerészekre tartozik.