Mint a kaktusz

Az utóbbi napok esői ellenére a Nyugat-Dunántúl és az Alpokalja kivételével az egész országban aszály van, a legszárazabb régiókban mintegy 150 milliméternyi csapadék hiányzik. Az ősszel közel 300 ezer hektáron elvetett­ káposztarepcéből több tízezer hektárt ki kell szántani, de az őszi búzában is jelentős a kár. A növénynemesítők tudják a megoldást.

Földfrissítés Hajdúszovát közelében. Kedvezményes öntözővíz Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

A kontinens egyik legkorszerűbb, Közép-Európa legnagyobb fitotronja található a martonvásári MTA Agrártudományi Kutatóközpont egyik épületében. A számítógép vezérelte növényház mind az ötven kamrájának hőmérséklete, páratartalma, megvilágításának hossza és intenzitása, a levegő szén-dioxid-tartalma és a vízellátása egyedileg szabályozható. Az ötven-száz év múlva várható körülmények is szimulálhatók: pár Celsius-fokkal magasabb hőmérsékletet és kétszeres szén-dioxid-tartalmú levegőt is beállíthatnak, vagy csökkenthetik a növények által hasznosítható vizet – azaz aszályos helyzetet idézhetnek elő. Utóbbi állapotokat a természet maga produkálta az elmúlt hónapokban. Hiába esett a napokban némi csapadék, az országban továbbra is nagy az aszály. A káposztarepcén és az őszi búzán túl a kukorica növekedésével is gondok lesznek. A zöldségekből és gyümölcsökből is kevesebb lehet a szokásosnál, ami az árak megduplázódását vetíti előre.

Egy köbméternyi víz

A martonvásári fitotronos kísérletek során kiderült, hogy a légkör megnövelt szén-dioxid-tartalma termésfokozó hatású – egyes búzafajták hozama akár ötven százalékkal nőhet. Az aszályt szimuláló kísérletsorozatnál egyes fajták hatvan százalékkal kisebb termést hoztak, de legalább negyvenszázalékos volt a visszaesés. Amikor a jelenleginél kétszer magasabb szén-dioxid-koncentráció és a csapadékhiány együttes hatását elemezték, azt tapasztalták, hogy a nagyobb mennyiségű szén-dioxid mérsékelte az aszály terméscsökkentő hatását. Ebben az esetben a legjobb fajta mindössze öt százalékkal termett kevesebbet.

– A növénynemesítés alapvető célja, hogy a haszonnövevényeink többet, jobb minőségben teremjenek, illetve szélsőséges időjárási körülmények között is a lehető legkisebb veszteséggel fejlődjenek – tájékoztat Veisz Ottó, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet igazgatója. – A globális klímaváltozás hatására egyre világosabban látszik, hogy térségünkben a legfontosabb terméskorlátozó tényező a víz. Az Alföldön már most a szárazságtűrő fajták keresettek. A gazdáknak a Magyarországon született fajtákat ajánljuk, mert azok a nemesítés másfél évtizede alatt olyan feltételekkel találkoztak, amilyenek nagy valószínűséggel a vetés után várnak rájuk.

A mostanihoz hasonló tavasz volt 2017-ben, azzal az eltéréssel, hogy a szárazság akkor nem március–áprilisban jelentkezett, hanem májusban. Most az őszi kalászosok bokrosodásának idején van súlyos aszály, emiatt kevesebb kalász fejlődik, várhatóan kisebb lesz a termés. Az aszály okozta károkat a termesztéstechnológia javításával, illetve aszálytűrő fajok vetésével védhetjük ki. Veisz Ottó azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a szárazságtűrést nem egy, hanem több gén közösen határozza meg. Egyes fajták kisebb veszteséggel vészelik át a vízhiányt, mások jobban megsínylik a szárazságot.

Van, amelyik aszály idején egyre mélyebbre növeszti a talajban a gyökereit, a másik a csapadék érkezése esetén a felszín közelében fejleszti őket. Ezeket az információkat is felhasználják a nemesítés során. A cél nyilvánvalóan olyan gabonafajták létrehozása, amelyek túlélik a környezeti stresszhatásokat – hősokkot, szárazságot, aszályt –, nem pereg a szem, nem dől meg a növény, arathatók, és a növénybetegségekkel szemben is rezisztensek. A nemesítés hosszú folyamat, egy-egy új búzafajta létrehozása 10-15 évbe is beletelik. Azaz másfél évtizeddel korábban kell a várható időjárási körülményeket toleráló fajokat előállítani. Ebben kellő gyakorlata van a martonvásári központnak, hiszen az utóbbi negyedszázadban itt nemesített búzafajtákat az ország területének több mint felén termesztették éveken át.

Alapvető szempont, hogy egy köbméternyi víz felhasználásával a növény mennyi szemtermést produkál. Jelenleg 1-2,3 kilogrammnyi búzaszem állítható elő ennyi vízből optimális esetben, ami több mint ötvenszázalékos különbséget jelent a fajták között. Szárazság idején fontos szemponttá válik, hogy az adott növény miként gazdálkodik a vízzel, melyiknek jobb a vízhasznosító képessége. Laikusként az ember azt gondolja, hogy egy köbméternyi víz rengeteg, jóval kevesebből is megteremhetne egy kiló búzaszem. Veisz Ottó szerint ez nem így van, tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság nagy vízigényű ágazat. Bizonyos szintig csökkenthető a vízigény, de nem a végtelenségig. A búzától nem várhatjuk el, hogy úgy tűrje a szárazságot, mint a kaktusz. A megoldás az öntözés, de egyértelmű, hogy ha van egyáltalán kiépített öntözőrendszer, nem a gabonát, hanem először a zöldségeseket és gyümölcsösöket locsolják.

Földfrissítés Hajdúszovát közelében. Kedvezményes öntözővíz
Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

Mérsékelt sokk

– Mit tegyünk, ha hiányzik 150 milliméter csapadék? – kérdezzük Árendás Tamástól, a martonvásári intézet növénytermesztési osztályának tudományos főmunkatársától, aki szerint sokat segíthet, ha a növényünk jól táplált, mert akkor könnyebben átvészeli a stresszes körülményeket. A jóltápláltságon azt kell érteni, hogy megfelelő mennyiségű és összetételű trágyát kap folyamatosan a talaj. A vetés időzítése jelentősen befolyásolja a majdani termés mennyiségét, emellett szintén fontos, hogy a gazdálkodó ne egyetlen, hanem több, eltérő típusú fajtát vessen, mert ezzel is csökkenthető a veszteség. Ha a nagyobb termés reményében több magot vetünk, azzal erősítjük a csapadékhiány okozta csapást, mert a kevés vízért több növény küzd. Csökkenthető a veszteség a hatékony gyomirtással, hiszen ezek a növények is elszívják a vizet és a táplálékot.

Az utóbbi húsz év termésingadozásai nemcsak az időjárással indokolhatók, hanem a nem megfelelő tápanyag-ellátottsággal is. A talaj kimerülése nagyobb időléptékben a terméshozamok csökkenéséhez és az élelmiszer-minőség romlásához vezethet, továbbá ahhoz, hogy a növény kevésbé áll ellen a szélsőséges időjárásnak. Árendás Tamás szerint messze vagyunk a hosszú távú fenntarthatóságot biztosító gazdálkodástól. A talajban található nitrogénból nagyjából annyit veszünk ki, mint amennyit trágyázás formájában visszajuttatunk. Foszforból és káliumból azonban sokkal többet használnak fel a haszonnövények, azaz ezen elemekből napjainkban jellemzően fokozódik a hiány.

Nemesítés = élet

A talaj szervesanyag-tartalmának növelése ellenben pozitívan hat a humuszépítő folyamatokra, ami szorosan összekapcsolódik a vízzel és a tápanyagokkal való jobb ellátottsággal. Az elmúlt negyed évszázadban a hazai állatállomány létszáma látványosan visszaesett, ebből logikusan következik, hogy jóval kevesebb istállótrágya kerül a földekre, mint évtizedekkel ezelőtt. Húsz-harminc éve 24-25 millió tonna istállótrágya keletkezett, napjainkban a hatoda, mintegy négymillió tonna. Azaz a szerves anyagok, illetve a mikroelemek pótlásának egyik legfontosabb forrása drasztikusan csökkent. Ilyen körülmények között Árendás Tamás szerint felértékelődik az aratás után a földeken maradó szalma, kukoricaszár, amelyeket azért kell visszadolgozni a talajba – s nem elégetni –, hogy nőjön a szervesanyag-tartalom, ami az aszálytűrés szempontjából is nagyon fontos.

Mi lenne az emberiséggel nemesített növények nélkül? Veisz Ottó szerint éhen haltunk volna. Magyarországon száz évvel ezelőtt hektáronként 1,2 tonna gabona termett, most négy-öt tonna. Az emberiség létszáma azonban dinamikusabban gyarapodik, mint ahogy a terméshozamok bővülnek. A 2050-ig szóló tendenciák azt mutatják, hogy az évszázad közepén nem lesz elég élelmiszer a világon, ha továbbra is az eddigi ütemben nő a négy legfontosabb gabonafaj (búza, kukorica, rizs és szója) termésének világátlaga. Azok az országok lesznek előnyben, amelyek többet termelnek, mint amennyit a saját lakosságuk elfogyaszt. A búza hihetetlen tulajdonsága, hogy szinte minőségveszteség nélkül éveken át tárolható.

Magyarország kedvező helyzetben van, hiszen az átlagos években is a belső fogyasztásnál jóval több gabona terem – a többletből tartalékolhatunk a kedvezőtlenebb évekre, illetve exportálni is lehet. Kedvező időjárás esetén akár 18 millió ember gabonája is megteremhet nálunk. Ehhez eddig az idei időjárás messze nem volt optimális.