Ötödik mandátum

Ha választási győzelem talán nem is, de kedden az izraeli előre hozott választásokon Benjámín Netanjáhúnak a hatalmon maradás összejöhet. Egye inkább a pártpaletta jobb szélén talál koalíciós partnerekre, ez azonban nem akadályozza abban, hogy ő legyen a modern Izrael legtovább miniszterelnökséget betöltő politikusa.

Bárkit, csak ne Bibit! – ezt a jelmondatot tűzték zászlajukra azok a balközép erők, akik hallani se akarnak Izraelben arról, hogy április 9-e után Benjámín (a beceneve szerint Bibi) ­Netanjáhú folytathassa a miniszterelnökséget. A Netanjáhú-ellenes ellenzék két meghatározó részét tömöríti ez a formáció, jelöltjeik a „Kék és fehér” listán szerepelnek, amely másfél hónappal az izraeli választások előtt alakult meg a Hoszen Jiszrael (Rugalmasság Izraelnek) és a balközép Jes Atid (Van Jövő) párt együttműködési szövetségéből.

A két pártvezető – Beni Ganc, a volt izraeli vezérkari főnök, valamint az egykori tévés műsorvezető, Jair Lapid – abban bízik, hogy az új szövetséggel olyan sikert érnek el, hogy Netanjáhút végleg eltávolítják a hatalomból. Időközben még két volt vezérkari főnök csatlakozott a tömörüléshez, így teljesen jogos „tábornokok pártjaként” való emlegetésük. Ganc és Lapid – győzelmük esetére – meg is állapodtak a hatalomgyakorlás körülményeiről: az ötéves mandátumot megosztják, a pártvezetők fele-fele arányban töltik be a kormányfői tisztséget.

Választási győzelmükre van esély, de nem akkora mértékben, mint arra ők számítanak.

A leg­utóbbi közvélemény-kutatások alapján csak néhány mandátummal tudnak többet szerezni a 120 képviselőből álló törvényhozásban, a kneszetben, mint fő vetélytársuk, a jobboldali Likud, Netanjáhú pártja. Ez pedig a koalíciós játszmában kevésnek tűnik ahhoz, hogy kormányt tudjanak létrehozni. Ha eddig elmondhatták, hogy a legutóbbi volt az 1948-as államalapítás óta a zsidó állam legjobboldalibb kormánya, akkor a várható koalíciós kabinetről még inkább mondhatják. Netanjáhúnak még több kis pártot be kell vonnia a koalíciójába, akár az ultraortodox és jobboldali szélsőséges húrokat pengetőket is, hogy megőrizze többségét.

Ebben viszont nagyon jó. A szakértők az izraeli belpolitikát gyakran úgy ítélik meg, mint amely valós történésekkel járulhatna hozzá az amerikai Kártyavár sorozat epizódjaihoz. Netanjáhúról még ellenfelei is elismerik, hogy valóságos „politikai állat”, és ezt elismerő felhanggal teszik. Nagy pókerjátékos, és eddig több húzása bejött. Most is előremenekül, hogy az előre hozott választásokon a legjobb helyzetben várhassa azokat a fejleményeket, amelyek az ellene felhozott korrupciós vádakban bekövetkezhetnek. Tavaly év végén bejelentette, hogy feloszlatja a parlamentet, és új választásokat ír ki. Ha az eredeti időpontban tartják meg a törvényhozási voksolást, akkor fél évet kellett volna várni rá, ez politikailag nem nagy különbség.

A rendőrség vádemelési javaslattal adta át a legfőbb ügyésznek a három Netanjáhút érintő korrupciós ügyben jelentését.

Aviháj Mandelblit főügyészre szegeződött minden szem, ő döntött a beadvány további sorsáról. Három éve a miniszterelnök maga nevezte ki az egykori katonai ügyészt, aki a kabinet jogi osztályát is vezette. Amikor Mandelblit elköszönt a kormány mellett végzett feladatától, Netanjáhú olyan búcsúbeszédet mondott, amelyben a legnagyobb jogásznak nevezte. Most meg ő határoz kinevezője sorsáról. A kormányfő is végigvette az összes lehetőséget, amely szóba jöhetett, és meghozta a maga döntését. Nem bízott az ügyészben, hogy ejti majd a vádakat. Mert mint ő is jellemezte korábban: Mandelblit „a jogállamiság elkötelezett híve”, nem adhat senkinek sem egérutat. Így Netanjáhú elővágásra szánta el magát, tavaly év végén bejelentette, hogy feloszlatja a parlamentet, és új választásokat ír ki.

Jól sakkozott, ugyanis február 28-án a főügyész bejelentette, hogy támogatja a vádemelési eljárást. „Ön visszaélt hatalmával, előnybe helyezte személyes és családja érdekeit – más jellegű számításait követve” – szólt Mandelblit Netanjáhúhoz írt levele.

Mire számíthat az izraeli miniszterelnök? Ha sikerül a Likud körül kormánykoalíciót létrehoznia, akkor megkezdheti ötödik mandátumát. A jelenleg hatvankilenc éves Netanjáhú, ha júliusig kormányfő marad, megelőzi a zsidó állam atyját, Dávid Ben-Gúriónt, aki 1948 és 1963 közt tizenhárom évig és négy hónapig gyakorolta a legfőbb hatalmat. A jelenlegi kormányfő mögött áll az a milliónyi szavazat, amelyet a korrupciós vádak ismeretében adnak le rá. De ki tudja, mikor kerül sor a bírósági tárgyalásra… A múlt és jelen számos vezető politikusa közül sokan voltak, akik a vádak ellenére folytatni tudták a politikai pályájukat. Nyilván Netanjáhú is erre játszik, ahogy tudja, majd húzza az időt.

De mik is a korrupciós vádak? A rendőrségi nyomozás három ügyet vizsgált, amelyben megállapították a korrupció, hamisítás és hatalommal való visszaélés gyanúját. A vádpontok közt a legsúlyosabb az, hogy a médiaszabályozást korábban úgy alakította át, hogy az az ország legnagyobb kommunikációs magánvállalata, a Saul Elovics tulajdonában álló Bezeq csoportnak kedvezzen. Elovics ezáltal több százmillió sékelre tett szert. Ennek fejében Netanjáhú azt kérte, hogy a médiamogul sajtófelületein kedvező színben tüntessék fel a kormányfőt. Aztán itt volt Sara – Netanjáhú felesége – fiktív alkalmazása, és persze apró ajándékok, amelyeket a miniszterelnök kapott kétes személyektől, átszámítva úgy 80 millió forint értékben. Természetesen a kormányfő továbbra is ártatlanságát hangsúlyozza: „Nem lesz semmi, mivel nincs is semmi” – ez a bevált mondása. Az ellenzék, élén Beni Ganc tábornokkal, „XIV. Lajos, a Napkirály és udvartartása fényűzéséről” beszél.

Óriásplakát Jeruzsálemben. „Mister Biztonság” előremenekül
Fotó: Reuters

Netanjáhú azonban továbbra is boszorkányüldözést emleget. Ennek mozgatója szerinte a baloldal – a sajtó, a rendőrség és a jogásztársadalom segítségével. Az izraeli jobboldal vezetője a begyöpösödött „régi establishmentet”, a politikai intézményrendszer elhasznált tisztségviselőit látja minden ellene indított akció mögött. A fiatal zsidó állam politikai életében valóban meghatározó szerepet játszottak a baloldali, világi értelmiségiek, akik zömükben askenázi születésűek voltak. Évtizedekig olyan baloldali politikusok vezették az országot, mint Dávid Ben-Gúrión, Jicák Rabin, Simón Peresz.

Netenjáhú viszonyát ehhez az elithez meghatározza a családi háttere. Apja, Benzion történészprofesszor revizionista-cionista eszméket képviselt, a liberális körök ezért pályán kívülre helyezték, akadályozták szakmai és politikai előrejutását. Az ifjabb Netanjáhú ezért jól felvértezte magát a diplomák terén, Amerikában is tanult, onnan ered szinte hibátlan angolsága. Jonátán, a bátyja kommandóparancsnok volt, az 1976-os ugandai akcióban, az entebbei repülőtéren, amikor 101 túszt szabadítottak ki, az izraeli katonák közül ő volt az egyetlen áldozat, szívlövés érte. A világ egyik legsikeresebb kommandóakciójának hősi halált halt parancsnokaként bevonult a történelembe. Benjámín egyik életrajzírója ezt fontosnak tartotta megjegyezni a politikusról: „Úgy tekintett a hatalmon lévő cionista-szocialistákra, mint a bolsevikokra. A világlátásában nehéz felmérni, hogy ezt mennyiben határozta meg a családi hagyomány, de az biztos, hogy ez valamilyen formában létező jelenség nála.” Netanjáhú már korábban felismerte, hogy az izraeli társadalomban fokozatosan felülkerekedik a jobboldali eszmerendszer, és igaza lett.

Mániája, hogy azt az elismerést, amely több mint tízéves miniszterelnöki tevékenységéért járna neki, az ellenzéki sajtó húzza le a sárba. Tudja, miről beszél, hiszen Amerikában is médiaelméletet tanult. A választási kampányban megjelent a Likud plakátja, amelyen négy neves zsidó újságíró mosolyog. Alatta ez a felirat olvasható: „Nem ők döntenek!” Mostanában még azt is megpróbálják kikezdeni, ami miatt Netanjáhút „Mister Biztonságnak” hívják országszerte. Ez választói körében hatalmas népszerűséget hozott számára. Beni Ganc tábornok hajdanán szintén az ő választottja volt a vezérkari posztra. Csakúgy, mint Mandelblittel, – a jelek szerint – vele is megjárta.

Az izraeli haderők parancsnokát a 2014-es gázai háborúban kifejtett tevékenységéért ajnározták. Jobboldali körök most felhozták ellene azt a vádat, ahogy a gázai beavatkozásban, most is határozatlan. A válasz balról: Netanjáhú csupán a katonai kiképzésen szenvedett sérülést – nem pedig, mint azt állította, a haza védelmében –, utána diplomáciai szolgálatra vezényelték. A védelmi politikában ugyancsak hasonló elveket vall a két rivális: mindketten kiállnak amellett, hogy Irán jelenti a legnagyobb veszélyt Izrael biztonságára. A palesztin kérdés másodrangú, amúgy sem lehet adni az arabok szavára, lehetne bármilyen béketárgyalás, továbbra is megbízhatatlan tárgyalópartnerek lennének. Van azért egyetértés a korábbi főnök és beosztott között.

Torpedók

A német tengeralattjárók ügye valószínűleg a modern Izrael legnagyobb korrupciós botránya. Ebben semmilyen szálat sem találtak, amely a kormányfőhöz vezet. Az ügy a német Thyssenkrupp óriásvállalat mintegy kétmilliárd dollár értékben történő eladásait érinti. A nyomozók szerint az izraeli hadsereg nevében eljáró Michael Ganor jelentős csúszópénzben állapodott meg a német szállítóval azért, hogy a Thyssenkrupp nyerje el a tendert. Erről Ganor vádalku keretében nyilatkozott a rendőrségen. Felmerült Dávid Simron ügyvéd neve is, aki bizalmas viszonyban áll Netanjáhú kormányfővel.

Az izraeli sajtó olyan hálózatról beszél, amely a nagy külföldi hadiipari megrendelésekből húz hasznot. A katonai megrendeléseket mindig is körüllengte a korrupció szaga. A hat gyanúsított közt van a tengerészet volt vezetője, két nyugállományban lévő vezérezredes, egy nemzetbiztonsági tanácsi tag és több magas rangú állami tisztviselő. Ők többnyire a hadsereg technikai felszerelésének utánpótlásával foglalkoztak. Minden megvádolt tagad, semmilyen jogellenes cselekedetet nem követtek el. A német cég pedig a szerződés egyik klauzulájára hivatkozva nem szállította le a tengeralattjárókat. A felmerülő korrupciós összegek 65 ezer eurótól egészen 120 ezer euróig terjednek. És itt jön a meglepetés, ugyanis a Likud, Netanjáhú pártja a múlt hónap végén előállt azzal a történettel, hogy Beni Ganc tábornok – a választásokon a kormányfő ellenfele – is érintett a tengeralattjáró-ügyben. Eszerint a volt vezérkari főnök „jó szándékáért” 3,9 millió eurót kapott a német cégtől. „Az nem lehet, hogy van egy törvény Netanjáhúnak, egy meg a többieknek” – hívta fel a figyelmet a Likud illetékese. De hogyan döntsenek a választók?