Ritmuszavar

Nincs még egy olyan műfaj, amelyet annyiszor eltemettek, majd hoztak vissza a sírból, mint a western. Hálás zsáner, nemhiába feküdt a Coen fivéreknek és Tarantinónak is.

A fivérek más dolgokra vágynak: Charlie (Joaquin Phoenix) tovább kalandozna, Eli (John C. Reilly)letelepedne Forrás: UIP-Duna Film

Nincs még egy olyan műfaj, amelyet annyiszor eltemettek, majd hoztak vissza a sírból, mint a western. Hálás zsáner, nemhiába feküdt a Coen fivéreknek és Tarantinónak is, hiszen a szedett-vedett, olykor karikaturisztikusan macsó vagy éppen aljas figurák, párbajhősök, leszámolások és kötelező klisék felvonultatásával ha újat nem is lehet mondani, a nézők mégis a világon mindenhol megértik.

Az elmúlt évszázad tömegszórakoztatását meghatározták az úgynevezett spagettiwesternek. Szimbolikájukon olyan egyszerű kiigazodni, mint Clint Eastwood összetett arcjátékán, ráadásul még plágiummal sem vádolható az, aki a már ezerszer látott karaktereket és csavarokat vonultatja fel – hiszen ilyen a western: elpusztíthatatlan. Az elmúlt években rengetegen próbálkoztak klasszikus és a műfajt megújító szándékkal nyúlni a vadnyugathoz több-kevesebb sikerrel, születtek filmek az egészen vérgőzös alkotásoktól a gyerekmesén át a vígjátékig.

Az 1850-es években járunk. A fejvadász Sisters fivéreket (Joaquin Phoenix és John C. Reilly)­ megelőzi a hírnevük. Bárkit bárhol képesek felkutatni, és még túlerővel szemben is legyőzhetetlenek. Legújabb megbízásuk, egy vegyész (Riz Ahmed) felkutatása elsőre rutinfeladatnak tűnik, de végül sorsfordító küldetésnek bizonyul – ráadásul nemcsak a testvéreknek, hanem John Morris hadnagynak (Jake Gyllenhaal) is, aki szintén bekapcsolódik a hajszába. A négy főszereplő külön-külön is jó, együttesük viszont kifejezetten remek. Jacques Audiard rendező és állandó forgatókönyvíró társa, Thomas Bidegain klasszikus westernsémákkal játszik, de kicsit ki is forgatja azokat: a film tűzpárbajjal indít, majd tragikomikus kalandokba kergeti főhőseit, akik néha megállnak egy kicsit elmélkedni kételyeikről, miközben alkoholmámorban aggódnak a jövőjükön. A fivérek két jövőkép között őrlődnek: Eli letelepedne és megnősülne, míg a fiatalabb, Charlie folytatná a kalandozást.

A fivérek más dolgokra vágynak: Charlie (Joaquin Phoenix) tovább kalandozna, Eli (John C.
Reilly)letelepedne
Fotó: UIP-Duna Film

A francia Jacques Audiard első angol nyelvű rendezése a Testvérlövészek. A direktor korábban olyan, elégikus hangvételű, komoly társadalmi témákat boncolgató drámákról volt híres, mint A próféta, a Dheepan vagy a Rozsda és csont. Ezekkel a remek alkotásokkal már három cannes-i nagydíjat és két BAFTA-t is elhozott számtalan francia díj mellett, a művészfilmek ismert terepe után pedig most – érthetetlen módon – Hollywoodba szeretett volna belépőt váltani, mint oly sok európai rendező, akik egy csapásra sutba dobják egyedi hangvételüket, és tucatfilmeket kezdenek gyártani. A beilleszkedni vágyó menekült család, a lábait elvesztő nő és a bebörtönzött férfi csendes drámájából hatalmasat kellett ugrani az aranyláz idején egymásra lövöldöző cowboyok világába, ez pedig meglátszik a leérkezésen.

A történetben nincs semmi újdonság, viszont legalább nem a megszokott mederben haladnak az események. Olykor jelentéktelen dolgokon mereng hosszan a kamera, egyes akciójelenetek pedig úgy felpörögnek, hogy jóformán követhetetlen, hogy akkor most ki kit lőtt le. A Testvérlövészek hangulata sokszor melankolikus, ami kissé talán felidézi Audiard megszokott stílusát, de aztán gyorsan kapunk az arcunkba egy szép adagnyi vért, hogy felébredjünk. A rendező talán a komfortzónánkból próbál kizökkenteni, de a hektikus ritmusváltások, az esetlegesnek tűnő történetvezetés könnyen lelohaszthatja a türelmetlen nézőt. Aki viszont rá tud hangolódni, végül meglátja, hogy miért volt szükség a kiszámíthatatlanságra.

A Testvérlövészek egyszerre szól az emberi mohóságról és az újrakezdés kockázatáról, miközben a western és az antiwestern határán táncol, de mégsem tud teljesen átlendülni az utóbbiba. Fekete humorral gazdagon átszőtt „lesüllyedéstörténet”: a vadnyugat csupán háttérként szolgál a végső konklúzióhoz, miszerint a mindenki által hajszolt, idealisztikus amerikai álom valójában sosem létezett.

(Testvérlövészek, amerikai–francia–spanyol–román western, 121 perc. Rendező: Jacques ­Audiard. Bemutató: 2019. március 28. Forgalmazó: UIP-Duna Film)