A történetben nincs semmi újdonság, viszont legalább nem a megszokott mederben haladnak az események. Olykor jelentéktelen dolgokon mereng hosszan a kamera, egyes akciójelenetek pedig úgy felpörögnek, hogy jóformán követhetetlen, hogy akkor most ki kit lőtt le. A Testvérlövészek hangulata sokszor melankolikus, ami kissé talán felidézi Audiard megszokott stílusát, de aztán gyorsan kapunk az arcunkba egy szép adagnyi vért, hogy felébredjünk. A rendező talán a komfortzónánkból próbál kizökkenteni, de a hektikus ritmusváltások, az esetlegesnek tűnő történetvezetés könnyen lelohaszthatja a türelmetlen nézőt. Aki viszont rá tud hangolódni, végül meglátja, hogy miért volt szükség a kiszámíthatatlanságra.
A Testvérlövészek egyszerre szól az emberi mohóságról és az újrakezdés kockázatáról, miközben a western és az antiwestern határán táncol, de mégsem tud teljesen átlendülni az utóbbiba. Fekete humorral gazdagon átszőtt „lesüllyedéstörténet”: a vadnyugat csupán háttérként szolgál a végső konklúzióhoz, miszerint a mindenki által hajszolt, idealisztikus amerikai álom valójában sosem létezett.
(Testvérlövészek, amerikai–francia–spanyol–román western, 121 perc. Rendező: Jacques Audiard. Bemutató: 2019. március 28. Forgalmazó: UIP-Duna Film)
