Vendég a háznál

Ecuador kitessékelte eddig menedéket adó londoni nagykövetségéről ­Julian Assange-ot – állítják a szabadságjogokat védelmezők. Egy köztörvényes bűnöző került közelebb ahhoz, hogy megkezdhesse várhatóan hosszú ­börtönbüntetését, amelyet majd azért kap, mert bizalmas iratok nyilvánosságra hozásával veszélyeztette emberek életét – véli a másik oldal.

Julian Assange-ot, a WikiLeaks alapítóját szállítják el rendőrségi felügyelet alatt az ecuadori nagykövetségről Londonban 2019. április 11-én Fotó: Henry Nicholls Forrás: Reuters

A 47 esztendős Julian Assange-ot szemmel láthatóan megviselte az Ecuador londoni nagykövetségén eltöltött majd hét év. A Russia Today orosz hírcsatorna felvételein látszik – ez az egyetlen forrás, amely képeket közölt a nagykövetséget brit rendőrök közt elhagyó WikiLeaks alapító-főszerkesztőjéről –, pszichikailag és fizikailag mennyire megtörték a diplomáciai képviseleten lehúzott esztendők. Vajon ki számított ilyen hosszú időre, amikor 2012 nyarán küldöncnek öltözve besétált a nagykövetség épületébe, amely a brit főváros egyik legelegánsabb részén fekszik, a Harrods áruház közelében, a Knights-bridge negyedben? Nyilván előtte egyeztették a lépést Ecuadorral, amely menedékjogot biztosított a a WikiLeaks igazgatójának. Hajdanán festett szőke médiasztárként lépett be a követség ajtaján, most pedig zavarodott tekintetű, inkább hajléktalanra emlékeztető, borzas hajú és gondozatlan szakállú férfi távozott onnan.

Sokba került

De mi elől kellett menedéket keresnie a 2006-ban általa alapított „kiszivárogtató enciklopédia”, a WikiLeaks igazgatójának és szóvivőjének, aki akkoriban a világmédia körülrajongott személyisége volt? Még korábbról volt egy svédországi ügye, amelyben két egykori munkatársnője szexuális erőszakkal vádolta meg Assange-ot. Stockholm ebben az ügyben kért rendőrségi meghallgatáshoz – tehát nem letartóztatáshoz – kiadatási engedélyt Nagy-Britanniától, ahol az ausztrál állampolgárságú férfi tartózkodott. Assange jelentkezett a rendőrségen, majd a bíróságról – óvadék ellenében, míg nem születik az ügyé-ben ítélet – szabadlábon távozott.

Ám a magát az oknyomozó újságírás etalonjának tartó szóvivő átlátott a szitán: szerinte, ha kiadják Stockholmnak, akkor a svédek rövid úton átjátsszák őt az Egyesült Államoknak, ahol még az erőszaktevésnél is súlyosabb vádakat fogalmazhatnak meg ellene, mégpedig árulásban való részvételt. Ennek Amerikában a maximális büntetése – azokban az államokban, ahol létezik ilyen ítélet – halál vagy életfogytiglani börtön. Ezt Assange el akarta kerülni, ezért keresett olyan nagykövetséget, amely befogadná. A baloldali kormányzatú Ecuador erre hajlandónak mutatkozott – utólag derült ki, hogy túlvállalták magukat.

Az előző elnök, Rafael Correa különösen hálás volt Assange-nak, ugyanis egyik ellenfele korrupciós ügyeit a WikiLeaks tárta fel. Két éve Correa közbenjárására kapta meg Assange az ecuadori állampolgárságot. A jelenlegi államfő, Lenín Moreno – aki ugyanannak a baloldali pártnak a jelöltje volt, mint Correa – viszont csak a gondokat látta a befogadásban. Az amerikai nyomás, hogy dobják ki Assange-ot a követségről, valószínűleg meghatványozódott az utóbbi időben. Az új elnöknek is voltak feltételei, amelyekről titokban egyeztettek Washingtonnal, ezekről bizonyosan nem kapunk tájékoztatást, esetleg majd annyit láthatunk, hogy az Egyesült Államok jó szándékkal viszonyul a kis dél-amerikai országhoz.

Hét éve a követség szerény méretű londoni épületében Assange egy szobát kapott, nem nagyobbat egy kényelmes börtöncellánál. A követségnek udvara nincs, így a kezdetekkor csak akkor szippanthatott bele a londoni levegőbe, amikor az erkélyről szónokolt egyre fogyatkozó számú egybegyűlt híveinek. A követség köré vont rendőri gyűrűt azért tartottak fenn, hogy Assange ne szökhessen meg, és ne találkozhasson sekivel, ám ez a brit adófizetőknek évente 6,5 millió fontjába került. Ehhez jönnek még az ecuadori kiadások: az ellátás, a személyzet fizetése, de ezek eltörpülnek azokhoz az elektromos védelmi eszközökhöz képest, amelyeket azért működtettek, hogy meggátolják a különböző titkosszolgálatok élénk érdeklődését a vendég iránt. A kémügynökségek tudni akartak Assange minden mozdulatáról, sőt kapcsolatba kívántak lépni vele. Ezek elhárítása az utóbbi években ötmillió dollárjába került Ecuadornak. Nem aprópénz egy szegény országnak. Drága vendégség volt ez, és ahelyett, hogy a nemzetközi baloldal ajnározná Ecuadort a vendégszeretetéért, most – a kitessékelés után – ugyanazon oldaltól a legnagyobb megvetéssel kell szembenéznie.

Julian Assange-ot, a WikiLeaks alapítóját szállítják el rendőrségi felügyelet alatt az ecuadori
nagykövetségről Londonban 2019. április 11-én
Fotó: Reuters

„Harcos újságírás”

Assange hekkerből lett az oknyomozó újságírás dédelgetett kedvence. Ő maga csak „harcos újságírásnak” nevezte azt, amit művel. Ki ne támogatná, amikor politikusok zűrös ügyeiről lebbenti fel a fátylat? Assange villámgyorsan médiasztár lett, végül odáig jutott el, hogy a legfőbb gonoszt, Amerikát támadva bizalmas iratok tömkelegét tette nyilvánossá, nem törődve azzal, hogy ennek lesznek – akár emberéletekkel járó – következményei.

A kis Julian anyja színházával járta az ausztrál vidéket: 37 különböző iskolába járt, hat egyetemen fordult meg diákként. Tizenévesen már elismert hekkerként emlegették. A világon sehol sem volt bejelentett lakása, két bőröndből élt, egyikben a ruháit, a másikban a számítógépeit tartotta. Tizennyolc éves korában megnősült, van egy fia, de ezt a legnagyobb titokban tartja. A rejtélyekhez egyébként is vonzódik, ugyanis a WikiLeaks szervezeti felépítéséről sem lehet sokat tudni, különösen nem arról, hogy milyen forrásból dolgozik, és kik állnak mögötte. Gyakran elhangzik a vád, miszerint az orosz hírszerzés mozgatja a szálakat, de ezt mindig erőteljesen cáfolják.

A londoni követségről is igyekezett főszerkesztőként koordinálni a WikiLeakset. Ecuador nemegyszer megvonta tőle az internethasználat jogát, ekkor botrányt rendezett, és visszakapta. Az utolsó években, amikor kezdtek elmaradozni a látogatói, a hívek talán csak egyszer-kétszer jelentek meg az erkélye alatt, és eluralkodott rajta a stressz: mi lesz, ha egyszer végleg elfelejtik, és örökre itt marad? Kötözködött a személyzettel, kibírhatatlan volt, hátráltatta a követség munkáját. Hét év alatt három ecuadori nagykövetet „fogyasztott el”. Nem mosdott, még a macskáját is elhanyagolta, megtörtént, hogy fekáliával kente be a falakat.

A jótevői ellen fordult, akiknek végül elegük lett.

Mi vár most Assange-ra? Letartóztatásban van, amíg kihallgatják a brit óvadéktörvény megsértése miatt, addig mentálisan és fizikaialag is megpróbálják felerősíteni. Rá is fér. Nagy-Britanniában azért, mert megkísérelt elmenekülni a törvény elől, maximum egy év börtönt kaphat. Svédország megszüntette ellene az eljárást, bár felmerült, hogy felújítják a nyomozást. De még ebben az esetben is jobb lenne leülni a néhány évnyi büntetést egy svéd börtönben, mert ha Amerikából kiadatási kérelem érkezik, Svédország általában nem teljesíti, Nagy-Britannia azonban igen. Jelenleg úgy néz ki, hogy hajdanán jobb lett volna elfogadnia a svéd meghallgatást, mint brit földön maradni.

A szigetországi hatóságok Assange ügyében megkapták az amerikai kiadatási kérelmet, egyelőre csak számítógépes kalózkodás miatt, amelyet bármikor bővíthetnek egyéb bűncselekményekkel. Ha ezek közt szerepel majd az Egyesült Államok ellen elkövetett árulás, akkor biztos, hogy Assange-ra kemény idők várnak. Az iraki és afganisztáni háború alatt a WikiLeaks az amerikaiaknak kémkedő több száz helyi ügynökről tett közzé információkat. Az évek alatt kiépített kémhálózat azonnal szétszakadt, és az iraki és afgán ügynökök élete veszélybe került.

Mindent a hírnévért

A WikiLeaks nagy buzgalmában értesüléseket közölt amerikai haditervekről, csapatmozgásokról. Ez főbenjáró bűn, amelyet nem lehet a sajtószabadság jegyében védelmezni. Kellen Dwyer amerikai legfőbb ügyész egy hiba folytán nyilvánosságra került kiadatási kérelem ügyében volt kénytelen a sajtó előtt magyarázkodni, azt is közölte, hogy az Assange elleni vád Virginiából érkezett. Ez olyan szövetségi állam, ahol létezik halálos ítélet. Lenín Moreno ecuadori elnök ugyanakkor olyan írásos megállapodásra hivatkozott, amelyet a brit hatóságok tettek, hogy Assange-ot „nem adják ki olyan államnak, ahol halálbüntetés van, vagy kínzást alkalmaznak”. Majd meglátjuk, betartják-e szavukat.

Gyaníthatóan az a vádalku állhat az amerikai eljárás mögött, amelyet Bradley Manning kötött a virginiai hatóságokkal. Manning – aki időközben nemet váltott, és hivatalosan Chelsea-nek kell hívni – Irakban közlegényi rangban szolgált számítógép-kezelőként. Ő volt az, aki kijátszotta a titkosítási kódot Assange honlapjának, így férhetett a WikiLeaks 2010-ben és 2011-ben a hihetetlenül sok amerikai katonai, majd később diplomáciai anyaghoz. Bradley-Chelsea homoszexuális, emiatt rengeteg hátrány és megvetés érte a hadseregben, amelyet meg is gyűlölt. Hosszas győzködés után végül átadta a hozzáférési kódokat Assange-nak. Lebukott, és Amerikában 32 év börtönre ítélték, de Obama elnök egyik utolsó intézkedésével megkegyelmezett neki. Alig ült pár évet, utána Chelsea-ként láttuk viszont.

Assange nem választotta ki megfontoltan együttműködő partnereit, mégpedig azért, mert a hírnév mindennél fontosabb volt számára. Manning kiváló számítógépes szakember, de érzelmileg labilis, sérült, magában sem bízó jellem, és ő lett WikiLeaks kulcsfigurája. Alkalomadtán „fel is dobta” a főszerkesztőt. Julian Assange sokáig úgy tekintett magára, mint a sajtószabadság lovagjára, most meg kell küzdenie a hétfejű amerikai sárkánnyal, amely az ő vérére szomjazik.