Csapdában

A párizsi Louvre hiába kérte kölcsön az abu-dzabi hasonló nevű múzeumtól az őszi kiállítására Leonardo festményét, a Világmegváltót, még választ sem kapott levelére.

Látogatók a Louvre Abu-Dzabi Múzeumban az Egyesült Arab Emírségekben Fotó: Christopher Pike Forrás: Reuters

És még volt egy ötlet, amellyel tovább növelte a távolságot a festménytől: a tulajdonos meghatározatlan időre kölcsönadta a frissen megnyílt abu-dzabi Louvre-nak. A párizsi múzeum gyűjteményéből elsőre a Mona Lisa jut az eszünkbe, abu-dzabi testvére pedig a Világmegváltóról lesz híres.

Az Egyesült Arab Emirátusokban 2017 novemberében átadott pompás épület a francia Jean Nouvel építész tervei alapján 600 millió euróból valósult meg, s most a Leonardo-festmény bemutatójával helyet követel a világ nagy kiállítóhelyei közt. A Világmegváltó kiváló marketingfogás, mert odavonzza azokat az embereket, akik emelkedett kultúrára vágynak.

De csak várunk arra, hogy megjelenjen az arab Louvre falain a mű. Tavaly őszre volt kitűzve a dátum, amelytől meg lehet majd csodálni az emirátusbeli múzeumban a Leonardo-művet. De ez nem történt meg.

A párizsi Louvre is élénken érdeklődött a festmény iránt, ugyanis egy megállapodás alapján – jó pénzért – nemcsak a névhasználatot ajándékozta az abu-dzabi múzeumnak, hanem szoros kapcsolatokban is megegyeztek.

A francia Louvre nagyon bízott abban, hogy Leonardo halálának 500. évfordulójára az idén ősszel kezdődő retrospektív kiállításon Párizsban üdvözölhetik a Világmegváltót, azonban a legutóbbi megkeresésükre még választ sem kaptak az emirátusok kulturális és turisztikai minisztériumától, így hát lemondtak arról, hogy Párizsban látható lesz a mű.

Hová tűnt a világ legdrágább festménye? Egyesek állítják, hogy ők látták az abu-dzabi múzeum szuperbiztos raktárában. Mások arról számoltak be, hogy Genfben helyezték el egy bank trezorjában. Akár mindkét állítás is igaz lehet, hiszen különböző időpontokról van szó.

Eddig azonban semmiféle hivatalos magyarázatot nem hallottunk arról, hogy jelenleg hol van a mű, és ez természetesen beindította a különböző feltételezéseket. Már a Világmegváltó árverése után megszólaltak a kétkedők, hogy nem is eredeti Leo­nardo-festményről van szó.

A reneszánsz művész neves kutatói sem tudnak ebben a kérdésben dűlőre jutni. Van, aki szerint Leonardo egyik tanítványa készíthette, a mester útmutatásával, mások arra hivatkoznak, hogy Leonardo levelezésében sehol sem említi, így nem lehet az ő munkája.

Van olyan kutató is, aki szerint a három mű közül, amelyeket Leonardo élete utolsó szakaszában Franciaországba vitt, az egyik a Világmegváltó, amelyet haláláig javítgatott.

Természetellenesen áll a jobb kézfeje, ilyet az anatómiában különösen jártas mester nem követne el – érvelnek a kép hitelességét kétségbe vonók. A restaurátor, aki siralmas állapotából helyrehozta a képet, állítja, egy percig sem merült fel benne a gondolat, hogy nem Leonardo alkotásán dolgozik.

Meglehet, a szaúdi vevők feldühödtek, hogy kétségbe vonják szakértelmüket, ezért úgy döntöttek, megtartják maguknak a remekművet, csak ők csodálhatják majd a nappaliban. Fontos elmondani, az utóbbi időben egyre kevesebb írás jelent meg arról, hogy a Világmegváltó nem Leonardo alkotása.

De van itt egy másik történet is, amely még ennél is nagyobb szerepet játszhatott a kép eltűnésében: a Kasogi-gyilkosság. Tavaly nyáron a szaúdi újságírót megölték hazája isztambuli konzulátusán. Az ügy szálai egészen magasra vezettek, egyes források biztosra veszik, hogy a végrehajtók a trónörökös parancsára követték el borzalmas tettüket.

Azóta a világ számos országa is úgy tekint Szaúd-Arábiára, mint ahol minden megtörténhet. Mohammed bin Szalman nemkívánatos vendég lett a nemzetközi politikai körökben, pedig korábban olyan személyiségként üdvözölték, aki változást hozhat az évtizedek óta megmerevedett szaúdi politikában. Ezért, hogy főként nyugati bírálóit büntesse, megváltoztathatta döntését a Világmegváltó abu-dzabi kiállításáról.

Jacques Franck francia művészettörténész utalt arra, hogy a festmény kölcsönadásának ügye „geopolitikai játszmák csapdájába” került.

Mihez van joga egy világörökség részét képező festmény tulajdonosának? Akár elrejtheti, és bombabiztos pincéjében gyönyörködhet benne? Megsemmisítheti, vagy épp önös politikai céljaiból zsarolhat vele?

A jog, az etika és az esztétika érvei ezt másképp ítélik meg. Csak bízhatunk abban, hogy a józan ész kerekedik felül, és egyszer a Világmegváltó a nagyközönség elé kerül.