Május elején tíznapos munkaszünettel ünnepelték Japánban az új császár, Naruhito trónra lépését. Az eddigi hatalomváltásokat a gyász és az örömteli várakozás vegyes érzelme uralta. Japán uralkodó a legritkább esetben mondott le a trónjáról, utoljára kétszáz éve történt ilyen. Ez annyira újdonság volt, hogy a több mint hetven éve született alkotmány sem készült fel hasonló esetre, nem rendelkezett a császár önkéntes távozásáról.
A konzervatív körök sem fogadták kitörő örömmel az ötletet, hogy harminc év után Akihito lemond fia javára a trónról. A japán császár kivételesen erős nemzeti jelkép, mára hatalma inkább protokolláris, mint valódi hatalom. A császárság intézménye talán sohasem volt olyan népszerű, mint manapság, sohasem váltott ki ekkora közmegegyezést. Még a japán kommunisták is levették programpontjaik közül a császárság eltörlésének követelését, hiszen ők is belátták, hogy az uralkodó lehet békepárti, antikapitalista nézeteket hangoztató a hagyományos beszédeiben. A lemondott uralkodó mindig is fellépett az ellen, hogy a nép a személyében istencsászárt lásson, ő az egyszerűséget hangsúlyozta.
Akihitót és családját a japán nép rajongásig szerette, és szereti manapság is. Így hát a parlament teljesítette kérését, és alkotmánymódosítással lehetővé tette számára – aki arra hivatkozott, hogy idős korára való tekintettel már nem tudja olyan lelkesen teljesíteni a feladatát, mint korábban –, hogy átadja legidősebb fiának, az 59 esztendős Naruhitónak a Krizantémtrónt. A „béke beteljesedésének” korszakát így követi a „tökéletes harmónia” időszaka. Mire számíthat a világ az új japán uralkodótól? Ő és felesége, Maszako – aki nagyreményű diplomata volt, mígnem 1993-ban Naruhito feleségül vette – külföldön végezték tanulmányaikat. A császár Oxfordban, a Merton College-ban szerezte meg történészdiplomáját. „Az évek során határozottan megérett, és kellően megkomolyodott, hogy átvegye az uralkodást” – mondják a császári család közeli követői.

Fotó: Reuters
Dolgozók halála
A jelenlegi liberális értékítélet szerint a felkelő nap országa olyan állam, amely politikailag rendkívül inkorrekt. A hatalom, az igazságszolgáltatás, a bevándorlás, a munka területén a saját szabályai szerint él, és nem kér a Nyugat kioktatásából. Negyedszázad óta Japán gazdasági válságban van. Az előzőleg elért villámgyors gazdasági növekedés már a múlté, de még így is Japán adja a világ harmadik legerősebb gazdasági termelését, megelőzve Németországot. A második világháború után a japán gazdasági szféra az ázsiaiakra jellemző módon először csak arra figyelt, hogy kik a legjobbak a különböző gyártási folyamatokban, és azoktól képes volt tanulni. A hetvenes évekre nemcsak hogy ő is hasonló minőségű termékeket gyártott, hanem egyes esetekben meg is haladta a nyugati technológiát. Ez kapós példává vált az ázsiai országok körében, például Dél-Korea és Kína is így tudta legyőzni korábbi elmaradottságát.