„Ha bejjebb nem látnak?”

Tulajdonságaim? Rengeteget pasziánszozok. Igen lassan olvasok, elmélyedve. Sokat heverek a díványon és gondolkozom, töprengek. Kedvenc ételem nincs, öltözködni, nem tartom fontosnak. Szeretek az utcán csatangolni. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért nem vagyok divatos, azt felelem: „Minek az? Ha bejjebb nem látnak?”

(Ki volt, mi volt? – 99 önéletrajz, 1928)

*

Déryné levele Egervári P. Ödönhöz (Miskolc, 1871. október?)

Uram! Igen nagyot hibáztam az évek számításában, mi saját személyem éveit illeti. És ezen hiba onnan eredt, amint már említem is, hogy rossz számító voltam, vagyis inkább gondatlan. Lehet, hogy gyermekéveimben, midőn jó anyám szárnyai alól kirepültem, két évet is egynek véltem, s ahogy kicsi alkatomnál fogva mindég gyereknek, kicsinek mondtak, így értem el azon időt, midőn férjhez mentem azon tökéletes hiedelemben, hogy én nem vagyok több tizenhat évesnél. Férjemmel sohase beszéltünk éveinkröl. Keresztlevelemet ő hozatta el Jászberényből. Házassági levelünkről azt sem tudtam, kell-e

annak lenni. Boldogult férjem halála után én nem kezeltem az irományokat. […] Azonban most egy pár hét előtt elékeresém a már többször fölterjesztett folyamodványaimat cautióm még hátralévő, bent maradott részéért a Minisztériumhoz, de haszontalan minden rimánkodásom, nem veszik tekintetbe öreg, beteges elhagyottságomat, mert a (Staats Schuldschein) térítvények eltévedtek és így nem kaphatom ki. Pedig az a kétszáz forint jó volna most, ezen borzasztó, reánk nehezedett drágaság pótlására, hol a szállások s a fa oly roppant fölrúgtak. […]

Örök tisztelettel Déryné.

U. i. Fájdalommal kell jelentenem, hogy már az egyik szememmel nem látok, nagyon megromlott, mert most már este is írok, mikor az erőm megengedi. Csakhogy lennék már kész vele, de igen igen el vagyok gyengülve.

(Bayer József: Déryné levelei, 1944)