Harminckét nevem volt

A sokféle elnevezés árulkodik a történelemről, ideológiákról, valamint meggyökeresedett, szánkra szaladó régi-új formái a nemzedéki sajátosságainkról is.

A kommunista ellenállót 1944. július 27-én akarták letartóztatni a Budakeszi úti Nagy cukrászdában.

Ő azonban tüzet nyitott a csendőrnyomozókra, hármat lelőtt, de maga is áldozatul esett. A legenda szerint a nyomozók a haldokló Ságvári Endre nevét tudakolták, aki az illegalitásban használt álneveire utalva ennyit mondott: „Harminckét nevem volt. Találjátok ki, melyik az igazi.” Ez lett a címe Hollós Ervin Harminckét nevem volt című regényének és a belőle készült filmnek (Harminckét nevem volt, 1972, rendező: Keleti Márton).

A szállóigét azóta több helyzetben alkalmazzák. Az egyik, sok néven publikáló írónktól ezt kérdezik: „Ságvári Endre azt mondta magáról: Harminckét nevem volt. Önnek mennyi van?” És a válasz: „Nekem ötven fölötti ez a szám. Ezek között vannak egyszer használatos szerzői álnevek, amiket már én is szinte elfelejtettem. Akad olyan, ami időről időre újjáéled, és olyan is, amelyik húsz éve folyamatosan létezik…” Egy honlapon valaki így kínálta portékáját: „32 nevem volt… mondta Ságvári Endre. 32 kedvezményes helyem van… mondom én”. Idézet egy másik újságból:

„A hetvenes évek egyik népszerű kalandregényének volt címe, hogy Harminckét nevem volt. Brigitta, kedves, te, ha nem is tartasz még ott, de már a három-négy-öt névvel kezdesz lassan közelíteni ehhez…”

A „harminckét nevem volt” szállóigét tehát átvitték más személyek álneveire is, de az átvitel itt nem állt meg, hiszen sok mindennek lehet több, ha nem is harminckét neve. Például: földrajzi neveknek. És annyiban motivált az átvitel, hogy rendszerint ennek is politikai oka van.

Sok-sok neve volt például a történelmi Magyarország legmagasabb hegycsúcsának, a Magas-Tátrában lévő Gerlachfalvi-csúcsnak. 1896–1919 között Ferencz József-csúcs, 1920 után Legionáriusok csúcsa (a szovjet polgárháborúban Szibériában szerepet játszó cseh légiók emlékére), 1949–1959 között Sztálin-csúcs (Stalinov štít), a sztálintalanítás óta Gerlachovský štít (szlovák) és persze magyarul: Gerlachfalvi-csúcs.

Sok neve van Komáromnak is. Komárom eredetileg a Duna bal partján (északon, ma Szlovákiában) lévő település volt. Korábban nevezték Öreg-Komáromnak, máig Rév-Komáromnak (Révkomárom) is, illetve az elszakítás után a szlovák neve Komárno lett. A Duna jobb partján (a Magyarországon) lévő városrész egy ideig az Új Szőny (Újszőny) nevet viselte a közeli Szőny (Ószőny) miatt. A XX. század elejétől Komárom-Újváros vagy Újkomárom néven illették, majd a trianoni diktátum után egyszerűen Komárom lett.

A két Komárom azonban így könnyen összekeverhetővé vált, a Komárom–Révkomárom nem vált erős megkülönböztetővé, ezért újabban, főleg az uniós csatlakozás óta nem hivatalosan az Észak- és Dél-Komárom megjelölést kezdték használni.

Sőt előfordul a „magyar Komárom” jelzős szerkezet is, amely könnyen összetett tulajdonnévként is értelmezhető: „Az új híd terveinek elkészítésére a közelmúltban félmilliárd forint értékű szerződést írt alá a magyar Komárom és a szlovák Komárno önkormányzata.” A közbeszédben ma szinte mindegyik változat hallható.

Ugyancsak sokféleképpen nevezték a főváros egyik legszebb útját, az egykori Sugárutat. 1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956-tól Magyar Ifjúság, majd Népköztársaság útja, 1990-től ismét Andrássy út.

Alighanem ezekre is mondhatjuk: harminckét nevem volt. A sokféle elnevezés árulkodik a történelemről, ideológiákról, valamint meggyökeresedett, szánkra szaladó régi-új formái a nemzedéki sajátosságainkról is.