Interjú egy hóhérral

A kötetben mindenkit megemlít, aki valamilyen módon kapcsolatba hozható a deportálásokkal és a nyilasokkal, akár Kun páterről legyen szó, akár Berend Béla főrabbiról, a ,,gettólelkészről”.

Adolf Eichmann izraeli rendőrök között jeruzsálemi tárgyalásán, 1961 Fotó: Handout Old Forrás: Reuters

Bikácsy Gergely újabb kötete kicsit olyan, mintha egy film forgatókönyvét olvasnánk, szinte jelenetképek formájában zúdul ránk az a gondolatáradat, impulzus, amely a megidézett Eichmann sorsából kibontható. Hogy ennek mi az értelme a szórakoztatáson kívül? Talán a kibeszélés vágya, hiszen a második világháború korszakáról őszintén beszélni sokáig nem lehetett, ma sem könnyű. Élettapasztalat és humor – legalább e két tudással legyen az felvértezve, aki részletesebb képet akar adni a vészkorszakról. Bikácsy-

nak mind a két tulajdonságból nagy készletei vannak, és mindezt tapasztalt írásvetőként tudja az olvasó elé bocsátani.

Az Eichmann-csokoládé élvezetes olvasmány, pedig olykor tabudöntögető, de mindkét oldalról nézve, ahogy az a fekete humortól elvárható. A szerző arra igyekszik rávenni az olvasót, hogy megértse, a történelmi személyek cselekedeteinek, így maguknak az eseményeknek is mindig több olvasatuk van. Ezért az Eichmann-csokoládé minden humora ellenére reálisabb megközelítését adja Eichmann korának, mint a legtöbb történelemkönyv vagy a korszakkal foglalkozó regény.

(Bikácsy Gergely: Eichmann-csokoládé. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2019, 206 oldal. Ára: 2019 forint)