A szebb napokat látott ház kapuja felett látható a költő igen csúfra sikeredett kerámiaportréja. (1962-ben Nemes Nagy Ágnes járt itt, és írta naplójába, hogy „a bájos házon milyen pocsék plakettet” látott.) Aups-ban él Fayköd Mária Zsuzsa – a Lugas tavaly áprilisban portrét adott róla –, aki márványba faragja álmait.
A szövegnél hangsúlyosabb Kaiser Ottó képi világa. Ha ott lennénk, mi is azt látnánk, amit ő. Elvileg. Gyakorlatilag nem. Képes órákat várni a megfelelő színek előjöttéig, kihajolni, szirtre kapaszkodni, billegni, hogy olyat láttasson, amit csak ő tud.
Képei pillanatfelvételek, miközben az ember azt érzi, hogy ő is ott van, és tudja, mi történt előtte, és mi lesz utána. Nézzük a pápák egykori nyári rezidenciáját, ma ez borászat, az épület háromszáz éve egyazon családnak a kezében van. Nagyjából hihetetlen az ódon falak és az üde zöld kettőssége.
A könyvön átlebegve megértjük, nemhiába töltik meg a francia Riviéra éttermeit, szállodáit gazdagok és kevésbé tehetősek. Csodát akarnak látni, és megkapják. Mi ezt a könyvet kaptuk, és késztetést saját élmények gyűjtésére.
(Kaiser Ottó–Sárközi Mátyás: Provence – Côte d’Azur. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2018, 176 oldal. Ára: 5500 forint)
