Legördülő könny

A területét elvesztett Iszlám Állam a borzalmas Srí Lanka-i merényletekkel figyelmeztetett arra, hogy korán örültek azok, akik katonai veresége és a dzsihadizmus megszűnte közé egyenlőségjelet tettek. Ez az erőszakos eszme tovább él, most épp formát vált, de újjászületik.

SRI LANKA-BLASTS/ Fotó: Danish Siddiqui Forrás: Reuters

Több mint harminc éve az egyik első cikkemet a Magyar Nemzetben épp a Srí Lanka-i lázadó erőkről, a tamil tigrisekről írtam. A hindu tamilok az ország északi és keleti felén önálló államot akartak létrehozni, amelyért ekkor már majd egy évtizede fegyverrel harcoltak. A szingaléz buddhista kormány ezt mindenáron meg akarta akadályozni: a véres leszámolások, merényletek, robbantások akkor is egymást követték. A tamilok támadásai főként a colombói kormány vezető politikusaira irányultak, esetleg katonák, rendőrök voltak a célpontjaik. De az, ami Srí Lanka szigetén idén húsvétkor lezajlott, hogy egy merényletsorozat több száz semmiről sem tehető – nagyrészt keresztény – áldozatot követeljen, még a polgárháború legkegyetlenebb napjaiban sem történt meg.

Fekete ruhában

Még két évtized esztelen öldöklés kellett ahhoz, hogy a szemben álló felek megegyezzenek, gyakorlatilag a tamilok katonai vereségét nehéz volt palástolni, végül letették a fegyvert. A hírek egyre gyérebben jöttek az egykori Ceylon szigetéről – amelyet formája miatt Buddha könnyének is neveznek –, és ez jó jel, mert működött a békemegállapodás. A buddhista, hindu, keresztény és muzulmán vallás gyakorlói között, mint korábban, most is élt a gyanakvás, de ez nem csapott át nagyobb összetűzésbe. Sőt az elmúlt években arról terjedt a fáma, hogy milyen nagy újjáépítések folynak, és a sziget visszanyeri barátságos, vendégszerető jellegét. Ennek eredményeként a turizmus is fellendült, egyre több idegen érkezett pihenni Srí Lankára. A mai világban a biztonság az elsődleges, és évi két és fél millió vendég azért nem tévedhet.

A két héttel ezelőtti vasárnapig valóban ez volt a helyzet, aztán minden romokba dőlt. Az öngyilkos merénylők hét helyen robbantottak, keresztény templomokban, luxusszállodáknál szabadult el a pokol. Csak a merényletekben odaveszett áldozatok magas száma miatt tart még máig az, hogy a globális média jelenleg is foglalkozik az esettel. Az sem mellékes, hogy többtucatnyian az áldozatok közül külföldiek voltak. Ha „csak”, mondjuk, harmincan vesztették volna életüket, a merénylet után már másnap hanyagolta volna az esetet az alapjában nyugati világsajtó.

Kik az elkövetők? A Srí Lanka-i hatóságok közzétették a férfiak névsorát. Sőt egy kép is meg­jelent róluk, amelyet a merénylet előtti napokban készítettek: a fekete ruhában feszítő hét férfi – hat sállal takarja arcvonásait, míg a középső, a vezetőjük fedetlen ábrázattal vállalja kilétét – az Iszlám Állam zászlaja mögött áll. Videófelvétel is előkerült, amelyen ugyanők felesküdnek az Iszlám Államra. A merénylet után szárnyra kapott hírek szerint ez bosszú volt az új-zélandi ­Christchurchben március 15-én egy ausztrál szélsőjobbos által elkövetett gyilkosságokért, amelyekben ötven muzulmán vesztette életét. A terrorizmus-szakértők kapásból cáfolták ezt a változatot, ugyanis szerintük legalább egy év, de akár több is kellett ahhoz, hogy ilyen összehangolt és nagyszabású támadást végrehajtsanak.

A colombói kormány egyik első bejelentése szerint a barbár tettsorozatot egy Srí Lanka-i kis iszlamista csoport, a National Thowheeth Jama’ath, az NTJ hajtotta végre. Ezt szintén elvetették az elemzők, akik szerint kizárt, hogy egy kétszáz fősre tehető társaság ilyen jelentőségű merényletet kivitelezzen. A három éve alakult NTJ-ről tudott a szigetország rendőrsége.

A muzulmánok jelentős kisebbségben vannak Srí Lankán, a lakosságnak alig tíz százalékát teszik ki, de kivételes szerepet vívtak ki maguknak, tagjaik főként a kereskedelemben tevékenykednek. Mostanában még a nagyhangú muzulmánok körében sem volt ismert a más vallásúak ellen elkövetett fegyveres támadás. Tavaly decemberben előfordult, hogy a Colombóhoz közeli Manawellában fiatal iszlamisták megrongálták a buddhista szobrokat. Arról viszont volt értesülésük a hatóságoknak, hogy a muzulmán szervezetek között belső harc dúl: a szalafistákhoz közel álló „keményfejűek” és a szigeten hagyományosnak számító szufisták között, akik nem gyűlölködnek a más vallásúakkal szemben.

Fegyveres őrök a colombói Szent Antal-templom előtt, napokkal a merényletsorozatot követően. Harmincas éveikben járó, kiművelt férfiak voltak a végrehajtók
Fotó: Reuters

A fűszerkereskedő fia

Külföldi ösztönzés, sőt tevőleges segítség kellett a szalafista hívőknek, hogy ilyen szervezett merényleteket hajtsanak végre. Irakból és Szíriából jöttek az Iszlám Állam katonái, hogy irányt mutassanak az otthon maradottaknak. Még a dzsihadista szervezet 2014-ben végrehajtott iraki és szíriai villámháborúja során meglepett az a tény, hogy a Srí Lanka-iak az ország lakosságához képest, amely 22 millió, milyen nagy számban képviseltették magukat a dzsihadisták külföldi fegyvereseinek soraiban. Számuk meghaladta a százat.

Srí Lankán harmincas éveikben járó, kiművelt férfiak voltak a végrehajtók. Közép- és felső osztályból származtak. Az ország egyik leggazdagabb muzulmán fűszer-kereskedőjének két fia is köztük volt. Az apát, aki nem egy évben lett Srí Lanka első számú üzletembere, most letartóztatták. Volt olyan is, aki Londonban és Ausztráliában járt egyetemre. Ez mindenképpen új fejezet az Iszlám Állam által elkövetett merényletek sorában, tanult és jó anyagi helyzetű fiatalembereket választottak öngyilkos merénylőnek, nem pedig csak olyanokat, akik el tudják vinni az adott célhoz a bombát.

Meg kellett szerezni a robbanóanyagot, hozzá a detonátort. Akitől ez ered, szintén veszélyt jelenthet a végrehajtókra, eljárhat neki is a szája. Minél több ember tud a készülő merényletről, annál nagyobb az esélye annak, hogy valaki – ehhez nem is kell rendőrségi spiclinek lenni – elkotyogja a terveket. Ezért voltak például Nyugat-Európában a „primitív eszközökkel” végrehajtott egyszemélyes támadások. Egy nagyobb teherautót bérelni viszonylag egyszerű dolog, de elkötni sem olyan nagy mutatvány, amellyel tömegbe hajtva számos ember halálát lehet okozni. A lebukás kockázata csekély.

Az anyagokat el kell juttatni a „bombagyártóhoz”, aki összeállítja és indítás előtti helyzetbe hozza a robbanómellényeket, a hátizsákos bombákat. Ez különös képességeket és halálmegvető bátorságot igényel, valószínűleg ő is Irakból vagy Szíriából érkezett. Nem egy bombagyár repült már a terroristákkal együtt a levegőbe. Volt, aki a robbanószerkezetet maga vitte a merénylet helyszínére, de az is elképzelhető, hogy más esetekben odaszállították és átadták neki, ezzel is csökkentve a lebukás esélyét. Ezeknek az embereknek mind egytől egyig száz százalékig megbízhatónak kellett lenniük, ám még a legóvatosabb terrorista is elszólhatja magát. Így is kiszivárgott, hogy Colombóban iszlamista merénylet készül, erről figyelmeztette is az indiai és az amerikai hírszerzés a Srí Lanka-i hatóságokat.

Miért épp Srí Lanka? Az Iszlám Állam szereti, ha az államgépezetben valami akadozik. Mint Ceylon szigetén, ahol az elnök és a kormányfő köztudottan nem kedvelik egymást. Be is jött ez az általános politikai ítélet, ugyanis az államfő nem is értesült a terrorfenyegetettségről. Fontos szempont volt az is, hogy mekkora csapást lehet mérni a turizmusra, amely az ország egyik fontos valutaforrása. Jó ideig biztos, hogy nem jönnek külföldi látogatók a varázslatos szigetre, a strandok is elnéptelenednek. Fel lehet szítani a különböző felekezetek közötti gyűlöletet, egyes buddhisták például a mohamedánok kitelepítését követelik. Vagyis a nem létező kalifátus szemszögéből ideális választás volt Srí Lanka.

Vajon Európában is erre kell számítani, ilyen összehangolt, gondosan előkészített és egyeztetett támadásokra? Az Iszlám Állam katonái a kontinensen vannak. Egyes források szerint szerte Európában számuk meghaladhatja az ezer főt is. A nyugati hírszerző szervek már évek óta azt beszélik, hogy több európai fővárosban egyszerre végrehajtott merényleteken dolgoznak. Lehet, erre találtak is nyomot, de a 2015. novemberi párizsi merényletek óta nem volt szervezett szintű támadássorozat a földrészen. Ez dicséri az elhárítók munkáját, akik általában nem kérkednek azzal, ha valamely tervezett merényletet sikerül meghiúsítaniuk. Az utóbbi években valóban nőtt az európai titkosszolgálatok közötti együttműködés, de korántsem lehet százszázalékos biztonságot elérni.

Ébredő sejtek

Az Iszlám Állam nevében ténykedőktől az egész világon még brutálisabb, még esztelenebb vérengzésre kell felkészülnünk. Nemcsak életformánk elpusztítása a cél, hanem most már a bosszú is fűti őket a kalifátus katonai vereségéért. Az otthonát vesztett középkori államforma már a Közel- és Távol-Keleten megkezdte alvósejtjei felébresztését. Az Iszlám Állam ideo­lógiája, a dzsihadizmus tovább él, és jele sincs annak, hogy ebben valamikor változás állna be. Samuel Huntington amerikai történész jóslata a civilizációk összecsapásáról minden egyes nappal jobban igazolódik. Most még csak előcsatározásokat vívunk, de mi lesz majd ötven vagy százötven év múlva, amikor az erő mérlege

– már csak számszerűen is – feléjük billen? Akár a törökök, akik hajdanán „turistáskodni” jöttek a budai várba, aztán úgy érezték, most már elegen vannak, és előkerültek a szablyák. Európa is jó úton jár, mint ahogy a mi várunkat, az ő erődjét is elfoglalják. De itt nem állnak meg, az ő céljuk az, hogy az egyetlen igaz hit, az iszlamizmus uralja az egész világot.

Büntetésszolgáltatás

Mi legyen a sorsuk azoknak a külföldi iszlám harcosoknak, akik a közelmúltban kerültek szíriai kurdok fogságába? A kurdok sorban értesítik az adott kormányokat, hogy lenne itt néhány állampolgáruk, talán eljöhetnének értük, és hazavihetnék őket, hogy ne nekik kelljen róluk rendelkezni. A felhívás nem váltott ki nagy tolongást annak érdekében, hogy különböző államok hazaszállítsák a veszélyes elemeket. Németország kijelentette, ő nem kér belőlük, csak gondot okoznának még bebörtönözve is, arról nem is szólva, hogy egyszer majd szabadulnak. A többi ország is kényszeredetten vett át néhány foglyot. Egyedül a skandináv országok fejezték ki, hogy megértéssel kell viszonyulni ezekhez a dzsihadistákhoz, még belőlük is ki lehet hozni a jó embert. Várjuk a kísérlet végét…

Az elmúlt hetekben jelentkezett egy jótevő állam, amely megszabadítja a nyugati országokat ettől a gondtól. Ez az ország a szomszédos Irak. Magára vállalja az összes terrorista börtönben tartását, ellátását, elítélését, büntetésük letöltését. Ám ennek ára van: 1,8 milliárd dollár, amelyet a nyugati országoknak kellene Bagdad áldozatkészségéért fizetni. Ötvenkét ország állampolgárai kerülnének a különleges iraki bíróságok elé. Az Iszlám Állam katonái zömében iraki szunniták voltak, ők már megismerkedhettek a hazai igazságszolgáltatás keménységével. Csoportosan, alig pár órás tárgyalás után, szinte minden esetben halálos ítéletet kapnak. Ugyanis Irakban létezik egy törvény, amely nem nézi azt, hogy valaki esetleg mosogatólány vagy épp fegyveres hóhér volt-e, önmagában a terrorszervezethez tartozás halállal büntetendő.

Az emberjogi szervezetek, amikor megtudták, hogy Irak belépne a nyugati állampolgárok elítélésébe, azonnal fellármázták a világot. Az mégsem járja, hogy ilyen embertelen körülmények közé lökjék honfitársaikat, az államnak vállalnia kell a felelősséget, és hazahozni őket.

A nyugati kormányok valószínűleg osztják az emberjogi aktivisták aggályait. Gyorsan döntést kell hozni, mert ha egyszer egy folyamat beindul, akkor nehéz leállítani: a napokban a szíriai kurdok 900 foglyot – főleg irakiakat, de voltak köztük külföldiek is – átadtak az iraki hatóságoknak.