A cég kétféle módon gyűjti az adatokat: a felhasználói fiókból és az olyan adatot leíró adatokból, amelyek összefoglalják az eredeti adat használatára vonatkozó fontos tényeket (metaadat), illetve a különféle szerverekre való bejelentkezésekből. A felhasználói fiókból származnak az alapadatok, amelyeket a Google-fiók létrehozásakor kötelezően meg kell adni (például név, jelszó, cím, telefonszám stb.). Innen naplózza a cég a tevékenységeinket is: mire keresünk rá, milyen hirdetésekre, milyen útvonalterveket készítünk, milyen videót nézünk a YouTube-on, milyen e-maileket írunk, milyen névjegyeink vannak, milyen dokumentumokat töltünk fel a Drive-ra, és milyen fotókat és videókat tárolunk a Google felhőszolgáltatásában.
Aki androidos telefonnal rendelkezik, annak a Google a híváslistáihoz, üzeneteihez és mobilböngészéseihez is hozzáfér. Ha pedig okosotthonunk van, akkor a Google Now segítségével minden egyes, a személyi asszisztensnek feltett kérdés is olvasható a Google főhadiszállásán. A szolgáltatás Magyarországon kevésbé használt, angol nyelvterületen viszont nem egyszerűen adatforrást jelent, hanem a cég fejlesztéseihez felhasznált alapanyagot. A hangokat hús-vér mérnökök kapják meg, akik azt vizsgálják, a mesterséges intelligencia hogyan reagált a legkülönfélébb kérésekre a lámpa felkapcsolásától a kávéfőzésen és az e-mailek írásán át a telefonok tárcsázásáig. (Az igazsághoz tartozik, hogy a személyi asszisztenseket az összes nagy techcég hasonló módon fejleszti, és a Google abban a tekintetben versenytársai előtt jár, hogy torzítva adja át a felhasználók hangjait a mérnököknek.)
A metaadatokból és a szerverlogókból a Google azt tudhatja meg, ki milyen oldalakat látogat, milyen IP-címekről milyen előzményekkel rendelkezik stb. Az adatok másfél év után beazonosíthatatlan statisztikai számmá változnak, ezeket a Google időkorlát nélkül használja fel.
A cég hangsúlyozza, hogy minden adatgyűjtés a felhasználói élmény javítása érdekében történik, azonban a felhasználók tudatosabbá válásával egyre kevesebben szeretnék megosztani az óriáscéggel mindennapi életük eseményeit, különösen, hogy derült már ki: a törölhetőség nem egyenlő az adatmegosztás tiltásával. Tavaly augusztusban botrányt okozott, amikor a felhasználók rájöttek, hiába kapcsolják ki helyelőzményeik naplózását, a Google a különböző szolgáltatások használatának követésével ugyanúgy tárolja a felhasználók helyadatait. Szakértők szerint a mostani lépés éppen erre válaszol, mostantól mindenki szabadon döntheti el, hogy három- vagy 18 havonta automatikusan vagy időközönként saját kezűleg törölné adatait.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!