Bástya megmentése

A rendőrség azonosította és órákon belül letartóztatta V. Adél 28 éves ózdi lakost, aki a Fővárosi Állat- és Növénykertben macskakővel agyonvert egy görög teknőst. Az eset megrázta az állatokkal együttérző embereket, jóllehet az állatkínzás Magyarországon mindennapos gyakorlat – akár a tudomásunkra jut, akár nem. Ennek hátterében egyszerre játszik szerepet az emberi ostobaság, a kegyetlenség és a szabályozatlanság.

Gondatlan gazdától elhozott pitbull terrier testi-lelki rehabilitációja a Forte Kutyaiskolában Forrás: Havran Zoltán

Állatkertben állatot kínozni, megölni ritka eset, tekintve, hogy még a személyiségzavaros látogatók is csak nehezen férnek hozzá a bentlakókhoz, amúgy pedig be van kamerázva a terület. Sokkal könnyebb otthon saját állatot kínozni, zárt kerítések és ajtók mögött.

Magyarországon az érvényben lévő jogszabályok értelmében az tart kutyát, macskát – és bármilyen más háziállatot –, aki csak akar, ott, ahol gondolja, tetszőleges céllal. Lehet az illető mentális beteg, alkoholista, narkós, önmaga ellátására is képtelen személy. Sőt szaporíthatja is mindennemű felkészültség nélkül, tudniillik ez sincs szabályozva. És a szabályokat megkerülve üzletelhet is akár a genetikailag terhelt „termékkel”, kézen-közön, számla- és garanciamentesen, becsapva, akit csak lehet.

Állattartás terén megvalósul a totális szabadság, más nézőpontból a tökéletes káosz, amelyben a nyers erő spontán módon dönti el, hogy ki mit tehet meg. A kutya is fegyver, mégpedig a veszélyesebbek közül való. Fegyver és áldozat egyszerre.

Eredeti szándékunk az volt, hogy a kutyaviadalokról írjunk, bemutatva, micsoda borzalmas szórakozást talál magának az ember. Amikor élvezettel szurkolja végig a gladiátorként egymásra uszított kutyák kínhalálig tartó harcát, amikor fogad a túlélőre. Ám hamar kiderült, hogy ez csak a jéghegy csúcsa.

Az utóbbi évek egyik legelhíresültebb esete a 2013-as verpeléti tettenérés volt, amely során a rendőrök egy tanyán 42 harci kutyát foglaltak le, és hat személyt állíttattak az Egri Járásbíróság elé. A hét éven át kutyaviadalokat rendező K. Zs. elsőrendű vádlottat a bíróság végül tíz hónap börtönre ítélte három évre felfüggesztve, és a másik öt vádlott is csak felfüggesztettet kapott.

Az állatvédők szerint az indokolatlanul enyhe ítéletnek aligha volt elrettentő ereje. 2018. július 22-én a Terrorelhárítási Központ műveleti egységei ismét tiltott állatviadal résztvevőit érték tetten, ezúttal Mohácson egy vágóhídon.

A bizarr eseményen tíz férfit és egy nőt állítottak elő. A résztvevők közül többen külföldről, kifejezetten az állatviadal miatt érkeztek. A vérző kutyákat a helyszínre érkező állatorvos látta el. A viadal résztvevői közül végül három férfi ellen 2019 áprilisában emelt vádat a Mohácsi Járási Ügyészség „tiltott állatviadal szervezése és állatkínzás bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja” miatt. A per folyamatban van.

– Állatkínzás terén a kutyaviadalok a leglátványosabb esetek, de sok nem kerül bíróság elé, vagy ha mégis, végül akkor is megússzák felfüggesztettel – foglalja össze Kapin Richárd, a Szurkolók az állatokért csoport vezetője, a civil állatvédők egyik „fenegyereke”. Ők azok, akik közösségi oldaluk tanúsága szerint napi rendszerességgel mentenek kínzásnak kitett állatokat. Nemrégiben polgárőrök jelzésére a Miskolc melletti Lyukóvölgyben jártak, ahol egy emeletes épület szabályos viadalos házzá volt átalakítva zsilipelt bokszokkal, arénával, online fogadásra berendezkedve. A tettenérés ezúttal meghiúsult, mert a völgy két végét figyelték a bűnözők, és riasztották egymást. De az állatkínzás nem csak a társadalom alján, a legfelső körökben is divat!

A rendőrség is tud például néhány állatbordélyról Budapesten, Siófokon és Győr környékén.

Pofont is osztanak

– Az ilyen bordélyokba felső osztálybeli perverz emberek járnak, magyarok és külföldiek, akik állatokkal szexelnek – magyarázza Kapin Richárd. – A rendőrség megkeresett bennünket, hogy próbáljunk segíteni, hát rajta vagyunk. Két évvel ezelőtt nem gondoltam, hogy ekkora szükség van ránk. Voltunk egy páran szurkolók, többnyire fradisták, de mások is, akik nyomon követtük Fülöp kutya tragédiáját. Az ő sorsa felett érzett düh és tenni akarás késztetett tizenötünket arra, hogy beálljunk állatvédőnek a magunk eszközeivel – meséli útban egy friss bejelentésre Csurgóra.

A módszeres állatkínzás utóbbi évekbeli legmegrázóbb esete ugyanis Fülöp kutyáé. A szabolcsi Nagycserkeszen élő B. Attila és M. Ágnes keverék kutyájukat kölyökkora, 2015 áprilisa óta tartották udvarukban. A kiskutya nyakára úgy kötötték rá a műanyag zsineget, hogy az már a felhelyezéskor is túl szoros volt, és soha nem is lazítottak rajta. A zsinór kétéves koráig, a vashordóhoz kötött állat kimenekítéséig volt a nyakán, így az a nyakmozgató izmokat a nyak mindkét oldalán teljesen átvágta. A kutya nyüvektől hemzsegő, gennyedző nyakán már csak körülbelül fél centi vastag szövet takarta a nyelőcsövét, a légcsövét és az artériáit. A feje a többszörösére dagadt. Állapotáról ismeretlen bejelentő értesítette a mezőőrt, majd az önkormányzatot. A családtól végül rendőri intézkedés kíséretében civil állatvédők mentették ki a csontsovány kutyát, de az a költséges állatorvosi beavatkozás ellenére is néhány héttel később elpusztult.

Az elsőfokú tárgyaláson vétküket nevetséges hivatkozásokkal tagadó vádlottak másodfokon elismerték bűnösségüket. Fejenként nyolc-nyolc hónap letöltendő fogházbüntetést kaptak, a műtéti költségeket fedező Állatbarát Alapítvány pedig polgári peres eljárás keretében ­próbálja meg behajtani rajtuk a kutya kezelésének 720 ezer forintos számláját. A törvényszék ítélete szerint „a vádlottak kirívó, kegyetlen, hosszabb időn át kifejtett elkövetési magatartása – amely miatt a bűncselekmény tárgyi súlya az átlagos szintet jóval meghaladja – kizárja minden más büntetési nem alkalmazását, és azt is, hogy a szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggesztésre kerüljön”. Egyébként a Büntető törvénykönyv 244-es és 247-es paragrafusa állatkínzásért és tiltott állatviadal szervezéséért – a jogi tényállás függvényében – két-három éves szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé a bíróságok számára.

– Ismertem pár drukkert Pestről, Békéscsabáról, Győrből, és szóltam, gyerekek, menjünk le Nagycserkeszre megemlékezni Fülöp kutyáról – idézi föl Kapin Richárd. – Tudniillik ott az állatkínzás mindennapos gyakorlat. Meglepetésre 1000-1500 szurkoló jött össze az ország minden részéről. Sokan azt hitték: „a Béközép biztos lemegy cigányokat verni”. Óriási volt a rendőri jelenlét, ehhez képest csak méltóságteljes gyertyagyújtás volt, sok szervezet részéről mondtak beszédet, a balhé elmaradt, mi meg népszerűek lettünk, ma már 84 ezer követőnk van, és vidéki csoportjaink a legtöbb megyeszékhelyen.

– Jófiúvá lettek?

– Ha a jófiúság azt jelenti, hogy birkaként tűrjük el állatok kínzását, akkor nem lettünk! De mi is domesztikálódtunk, már alapítottunk egy állatmentéssel foglalkozó kft.-t, vannak céges szponzoraink és magántámogatóink, akik segítik a munkánkat. Amikor bejelentést kapunk, odamegyünk, és ha kell, pofont is osztunk, volt már rendőrségi ügy is belőle. Ha viszont azt látjuk, hogy a gazda nem állatkínzó, szimplán csak hülye, aki nem tudja a kerítését megcsináltatni, vagy azt hiszi, hogy törvényes dolog a kutyát láncon tartani, akkor azt mondjuk neki: visszajövünk egy hét múlva, és ha szereted a kutyádat, meg fogod oldani. Ellenben, ha azt látjuk, hogy a kutya verve van, sebek vannak rajta, akkor nincs félrebeszélés, lemondatjuk róla, és elhozzuk az állatot.

Gondatlan gazdától elhozott pitbull terrier testi-lelki rehabilitációja a Forte Kutyaiskolában
Fotó: Havran Zoltán

– A rendőrökkel milyen a viszonyuk?

– Nem szeretjük őket, ők se minket. Viszont a rendőrök is állatbarátok, mint mi. Tízből nyolc legalábbis együttműködő velünk. A „közeg” kezét ezer szabály köti, mi viszont leegyszerűsítjük a dolgukat, amit legtöbbször meg is köszönnek – magyarázza, majd kiderül, hogy pontos elképzelése van a rendőri munka hatékonyságának emelésére. Amerikai mintára profi állatvédelmi rendőrség felállítását tartaná célravezetőnek képzett szakemberekkel, akik egyszerre hatósági személyek és állatorvosok. Szerinte nem normális, hogy ma egy járőr, amikor lát a kertben egy állatot szenvedni, nem intézkedhet úgy, mintha ember lenne ott. Ami pedig a felelős kutyatartást illeti, szerinte, ha van olyan, hogy horgászigazolvány, amelyért horgászvizsgát kell tenni, a kutyatulajdonosoknak is kelljen vizsgázniuk és rendelkezniük igazolvánnyal. Egy analfabéta ne tarthasson már kutyát, hiszen ez nem játék!

Kivégzés fejszével

– Nem önbíráskodás az, amit csinálnak?

– Ja, tudom, meg nácik is vagyunk, a fekete pólónk miatt. Én cigányok között nőttem fel, édesapámnak színesfém-telepe volt. Értem a cigány nyelvet, jól ismerem a romákat. Könyökömön jönnek ki a kész válaszaik: pont most szökött el, pont most viszem állatorvoshoz, pont most kötöttem ki, pont most akartam enni adni neki, pont, pont, pont. Én közlöm az illetővel: engem meg pont ne nézz hülyének, mert itt igenis probléma van! A többségük be szokta látni, le is szokott mondani az állatról. A magyarokkal sokkal nehezebb megegyezni, ők nehezebben ismerik be, hogy kretének. Kelet-Magyarországon ma is sok az állatviadal, országosan pedig a zsinórral, kolonccal, nyakra tekert lánccal kikötött kutya.

Éjfél elmúlt már. A szurkolók furgonjában robogunk Csurgó felé, amelyet egy szponzor adományozott nekik nemrégiben. Útközben Richárd az illetékes somogyi rendőrökkel egyeztet. Mire a helyszínre érünk, az egyenruhások és a segítséget kérő civil állatvédők már a kapu előtt várnak minket. Orrfacsaró bűz terjeng az utcán. Ahogy közeledünk az állathoz, a rothadó hús szaga egyre fokozódik. A tulajdonos és családtagjai a kutya reggeli kivégzését tervezték fejszével, ezért nem tűrt halasztást a mentés.

Az állatot iszonyú körülmények között találjuk az elhanyagolt ház lekoszlott udvarán, rövid vaslánc végén, száraz itatóedény mellett. A látvány és a bűz mindenkit felkavar. A tulajdonos elmondása szerint azért váltak volna meg tőle reggel, mert vad és agresszív – ami ilyen tartás mellett valóban nem volna meglepő. Csakhogy Zsömi barátságos és szeretetéhes középméretű kutya benyomását kelti. – Ha nem viszik el, agyonverjük, szétverjük a fejét – mondja a 13 év körüli kislány, miközben az anyja mellette áll, és bólogat. A férj ordítva kontráz: – Majd megmutatom én mindenkinek, mit csinálok a kutyával! Voltam én már börtönben, majd én megmutatom! De ha elviszik, úgyis hozok egy másikat, szebbet!

A kutya véres nyakára duplán rátekerve a lánc, amely belenőtt a húsába. Egy idős házbeli nő a rendőrség jelenlétében lemond az állat tulajdonjogáról, ami nem jelenti azt, hogy nem indítanak ellene hivatalból eljárást állatkínzásért. Az állatvédők közben megszabadítják Zsömit rabláncától. A kutya nyüszít és könyörög. Boldog farokcsóválás kíséretében szinte kapaszkodik a megmentőibe, mintha soha többé nem akarná őket elengedni. Szívbe markoló látvány. Kennelbe rakják, azt pedig a szurkolók furgonjába. Irány a kapitányság, jegyzőkönyvfelvétel, aztán gyerünk haza! Az utazást csendes békességgel viselő Zsömi új élete mellé új nevet kap a szurkolóktól: Bástya. Megmentői biztosak abban, hogy az állat tudja, hogy mindez miatta és érte történik.

Reggel nyolcra egy budapesti állatgyógyászati központ műtőjébe érnek vele, ahol többórás műtéttel operálják ki nyüves húsából és bőréből a benőtt láncot, amelynek elvágása a legnehezebb feladat. Bástya, a kétéves kan keverék kutya a rehabilitációs időszak után örökbefogadót keres.

Az állatkínzások mögött leggyakrabban nem szándékosság, csupán tudatlanság és állattartói felelőtlenség áll. Felkeresünk egy független állatvédelmi szakértőt is, Rózsás Csillát, akiről ismert, hogy markáns véleményt fogalmaz meg a hobbiállattartásról. Szerinte Magyarországon a rossz hagyományok és az állateledel-forgalmazással összefüggő üzleti marketing keltette divat miatt túl sok embernél van túl sok kutya és macska, amit szabályokkal kellene keretek közé szorítani.

– Nem leszek népszerű a véleményemmel, de nézetem szerint sürgősen új útra kellene terelni az állattartást Magyarországon mind a tartást, mind a szaporítást illetően. A feltételek szabályozása, a jogszabály-változtatás és az ellenőrzés intézményeinek kialakítása állami feladat volna – magyarázza Rózsás Csilla.

Sportbarátság és állatmentés. Előtérben Kapin Richárd, a Szurkolók az állatokért csoport vezetője
Fotó: : Facebook/Szurkolók az állatokért

– Mi a gond a tenyésztéssel?

– Először is ma már nem lehet különválasztani a tenyésztőt a szaporítótól. Tévhit, hogy a tenyésztő vigyáz a genetikára, ez már régen nincs így, nem is ellenőrzi senki. A különbség mindössze az, hogy a tenyésztő nagy haszonnal, a szaporító pedig pitiáner pénzekért használja ki az állat testét. Egyiket sem érdekli, hogy a túltenyésztett állatok súlyos betegségeket örökítenek tovább.

A fajtatenyészeteket a belterjesség jellemzi, a profit érdekében ontják magukból a pedigrés, ugyanakkor degenerált kölyköket. A vagyonokat fizető sznob és tudatlan vásárlók pedig nem veszik észre, hogy a menhelyekre száműzött keverék kutyák genetikája mennyivel jobb. Ennek az őrületnek csak a magánszaporítás teljes tiltása és az állatok ivartalanítása vethetne véget.

A legfélreértettebb fajta

– Mit ért a tartási gyakorlat megreformálásán?

– A járművezetést, a fegyverviselést és rengeteg más nem veszélytelen tevékenységet tanfolyamhoz és vizsga révén megszerezhető igazolvány birtoklásához kötünk. Érthetetlen, hogy az állattartáshoz ugyanez miért nem szükséges! A kutya teljesen veszélytelen volna?

A szakértő kifejti, hogy bár örvendetes, hogy az EU előírása szerint 2013 óta kötelező a kutyák csippel azonosítása, amelyen keresztül az oltásuk is ellenőrizhető, de ezt csak esetlegesen ellenőrzik. Azt viszont egyáltalán nem vizsgálják, hogy az állatot valójában mire is használják. Hogy a takarmányozása, az életkörülményei megfelelnek-e az adott fajta igényeinek. Hogy a képzése szakszerű-e. Vidéken minden tiltás ellenére is masszívan tartja magát az a – Rózsás Csilla véleménye szerint primitív – szokás, hogy láncra kötik a kutyát, mondván védi a portát – noha sokkal hatékonyabb lenne egy riasztó vagy kamera.

– A lánc az állatnak büntetés, és nincs olyan fajta, amely láncon tartva jó természetű maradna – szögezi le, hozzátéve, hogy gyakran bull jellegű kutyákat akarnak házőrzésre használni, amelyek különösen alkalmatlanok erre a szerepre: ha nincsenek a nap 24 órájában foglalkoztatva, biztosra vehető, hogy kiszöknek, és az utcán fognak az ösztönük szerint viselkedni. És gyakran „kis kedvencként” tartanak olyan természetű kutyát, amilyet nem lenne szabad. Nettó ostobaságból távfűtéses lakásokba zárnak sarkvidéki szánhúzó kutyákat, futásra termett agarakat, vadászkutyákat, bernáthegyiket, csak mert „olyan cuki kölyök volt, és a gyerek annyira kérte!”. Egy kutyának, macskának fajtától függetlenül szenvedés ingerszegény lakásba bezárva élni.

Rózsás Csilla szerint, ha volnának kötelező képzések, az emberek talán elgondolkoznának azon, hogy egyáltalán van-e értelme lakásban állatot tartani szobadísznek, gyerekhelyettesítőnek. Közegészségügyi okból is indokolt volna csökkenteni a városi házi kedvencek számát, mert az állat, amikor nagy ritkán leviszik, és elvégezheti a dolgát, jobb híján a közterületet fogja ürülékével szennyezni. Ha a székletét jó esetben összeszedi is a gazdája, a vizeletét nem törölgeti le sehonnan! Ha a dohányosokkal szemben törvény védi a nemdohányzókat, a kutyatartók által generált fertőzésveszéllyel szemben miért nem védi törvény a többi embert, akinek az egészségét, a jólétét veszélyeztetik? – teszi fel a kérdést. Rózsás Csilla úgy véli, a közterületek kutyaürülék-mentesítését is értelemszerűen az ebtartókkal kellene megfizettetni, mégpedig adó formájában. Ennek volna előfeltétele a képzésen megszerezhető ebtartói igazolvány bevezetése. Hiszen minden tettünkért felelősek vagyunk, az állatokat érintőkkel is…

A Bástya kutyát megmentő Szurkolók az állatokért csoport szoros kapcsolatot ápol a mátyásföldi Forte Kutyaiskolával és annak vezetőjével, Joó Katával. A fiatal nő arról ismert, hogy harci ebeknek kiképzett staffordshire és pitbull terrierek, kisebb részben mentett terrierek rehabilitálását végzi. Beleszületett ebbe az „iparba”, apjától vette át a kutyaiskolát. Karjára saját pitbulljainak portréit tetováltatta fel. Hozzá akkor kerülnek a kutyák, amikor már tényleg komoly a probléma. Hatóság által bűnjelként lefoglalt harci ebek, rosszul nevelt, ettől közveszélyessé vált példányok.

Az egyik kennelből szomorú szemű, fekete-fehér pitbullt hoz elő, aki folyamatosan nyüszít, óbégat, állítólag e sajátos áriázással követel figyelmet magának, és csak akkor hagyja abba, amikor felmehet a futópadra vágtatni végkimerülésig. Huszonnégy órás figyelmet szeretne a gazdájától.

– Ha nem ő van a központban, folyamatosan kiabál, képtelenség erről leszoktatni – mondja beletörődve Kata. Aztán előkerül egy zsemleszínű példány is, őt szabadon engedi a tréner, mire az erőtől duzzadó állat a gyönyörtől önkívületi állapotban rohan oda a lengőtekeállványról madzagon lógó műprédához, felugrik, röptében elkapja, ráharap, majd nagy morgás és rángatás közepette lógni kezd rajta, egy órán át el sem engedi.

A bull típusú kutyáknál alapelv az energia- és indulatlevezetés, melynek leghatékonyabb eszköze a „lógató
Fotó: Havran Zoltán

– Nekik ez a játék – nyugtat meg Kata.

– Ha a mozgás- és figyelemigényük nincs maradéktalanul kielégítve, begőzölnek. Ez talán a legfélreértettebb kutyafajta. A médiából csak az jön le, hogy harci kutya, és hogy vérengző. Én inkább született élsportolónak mondanám őket, akik olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy ha emberek lennének, ők volnának a profi bokszolók vagy a legkeményebb elitkommandós katonák. Erre tenyésztették ki a fajtát Amerikában.

Joó Kata elmeséli, hogy a pitbullnak természetfeletti ereje és kitartása van. Lefárasztásukhoz mindennapos kemény súlynyakörves edzéseket kell nekik tartani. Ha jól vannak tanítva, nevelve, és az idegrendszerük is rendben van, akkor olyanok, mint a bújós kiscicák, gyerek mellé is lehet vinni. A fájdalomtűrő küszöb náluk olyan magas, hogy a gyerek nyugodtan nyúzhatja. Ha viszont az idegrendszerük nincs rendben, akkor már ő sem vállalja a rehabilitációjukat. Mint mondja, a bull típusú kutyák olyan fegyverek, amelyek ha nem megfelelő kézben vannak, maguktól elsülnek.

Mialatt Joó Kata a módszerét taglalja, körbejárjuk a telepet. Vendéglátónk minden kennel előtt megáll, rémtörténeteket mesél minden egyes kutyáról. A kemény és szigorú „falkavezér” legnehezebb dolga a profik által kiképzett harci kutyák rehabilitálásával van, mert mélyen beléjük rögzültek nemkívánatos viselkedésminták. Kiskutya korukban például beteszik őket a hűtőbe, hogy jól bírják a fájdalmat. Elszakítják az anyjuktól, sötét vermekbe rakják, megdolgozzák az idegrendszerüket, hogy antiszociálisak legyenek. Nem adnak nekik enni, aztán bedobnak hozzájuk összekötözve macskát, kis keverék kutyákat prédának. Volt olyan lány, aki így mentett meg egy széttépésre szánt kiskutyát, azt kiabálva, hogy kétszáz rendőr vár odakint, ami persze blöff volt, de mire kiderült, elfutott a védencével. A harci kutyák is szeretik a gazdájukat, bármilyen kegyetlenül bánik is velük. A meccset vesztett kutyákat sokszor mégis kidobják vagy megölik.