Eddig ugyan még senkit nem diagnosztizáltak elmegyengeséggel a kubai Guantánamo amerikai támaszpontján létesített börtön negyven rabja közül, de már látszik, rövidesen szükség lesz csípő-, boka- és térdműtétekre. A tervek között van rámpák létesítése a kerekesszékek számára, kapaszkodókorlátok felszerelése a cellák falaira, s oxigénmaszkok beszerzése az alvás közbeni légzészavarok enyhítésére. Több mint tizenhét évvel azután, hogy az amerikai hadsereg kubai bázisára kezdte szállítani terroristának minősített afganisztáni hadifoglyait, valamint a fogvatartottak jogairól és a börtön bezárásáról szóló hosszadalmas viták csitultával most a Pentagonnak az a szándéka, hogy a foglyokat továbbra is Guantánamón tartsa, azaz ott öregedjenek és haljanak meg. Az Obama-adminisztráció törekvésével ellentétben, s figyelembe véve, hogy a katonai perek a csiga sebességénél is lassabban haladnak, Donald Trump amerikai elnök és a kongresszus még 2043-ig fenn akarja tartani a létesítményt.
Addigra a legidősebb rab 96 éves lesz, ha megéri, az Abu Zubajdah néven ismert, sokszor megkínzott palesztin fogoly pedig 72. A The New York Times által idézett ügyvédek szerint az összes fogvatartott a kiállott tortúrák fizikai és lelki hatásaival küzd, s ahogy öregednek, egészségük rendkívül törékennyé vált. – Hacsak Amerika nem változtat politikáján, bizonyos szempontból fel kell készülnünk a rabok halál előtti ellátására – mondja a börtönparancsnok, John C. Ring ellentengernagy. – Többen jó eséllyel cukorbetegek és rákosak lesznek, ezek kezelésére márpedig nincs felkészülve a fegyintézet – teszi hozzá. Így szükségessé válhat, hogy a létesítményt – a polgári idősotthonok mintájára – elfekvővé alakítsák át. A rabokon máris kezdenek megjelenni a középkorral járó tipikus tünetek: magas vérnyomás és koleszterin, ízületi bántalmak, légzési zavarok.
Mindeközben a hadsereg azon tanakodik, hogy mennyi orvosi kezelést és milyen formában kaphatnak a rabok, s erre a kongresszus mennyi pénzt hajlandó fordítani. A legközelebbi nagyobb amerikai katonai kórház mintegy 1300 kilométerrel odébb, a floridai Jacksonville-ben van. Ide járnak a támaszponton szolgálatot teljesítő katonák, ha a bázis kis kórháza nem tudna megfelelő kezelést vagy eszközt – például MRI-t – biztosítani. A hadifoglyokat viszont a hatályos törvények értelmében nem lehet amerikai földre szállítani. Így nincs más hátra, mint a szükséges kezelést a foglyokhoz vinni. Kardiológusok már vagy tíz éve járnak rendszeresen konzultációkra, nem ritka vendég a gasztroenterológus és az ortopéd szakorvos sem. És megfordulnak itt végtagprotézist készítő szakemberek is a harctéri amputációk nyomán. Szerencsére a fogvatartottak közül még senki nem szenved rákbetegségben, nem kényszerült senki tolószékbe, de a személyzet már számolja, hány cellában kell rámpát építeni, kapaszkodókorlátokat felszerelni és nagyobb helyet kialakítani a guruló hordágyak, kerekesszékek és zuhanyzók számára. Számolni kell azzal is, hogy a foglyok egyike-másika bothoz, mankóhoz vagy járókerethez kényszerül folyamodni. Ring tengernagy szerint ugyanakkor a hadsereg híján van geriátriai szakorvosoknak, így kénytelenek orvosküldöttségeket meneszteni amerikai börtönökbe az idős és haldokló elítéltek kezelésének tanulmányozására. Jelenleg a guantánamói börtönben 140 orvos, ápoló, mentálhigiénés szakember és pszichológus teljesít szolgálatot, s a fogvatartottakon kívül ellátja még az 1500 főnyi őrszemélyzetet is.
