A németeknek is megvolt a maguk Károlyi Mihálya, Kun Bélája és végső soron Horthy Miklósa 1918 novembere és 1919 áprilisa között. Azonos kiindulópontból, hasonló fejlődési ívvel végül alapvetően más eredményre jutottak. 1918 novemberében nem német földön – és nem is a bécsi monarchia területén – állt a front, ennek dacára mégis a központi hatalmak omlottak össze előbb. De nem a lövészárkokban harcoló katonák vesztették el a háborút, hanem a hátország, amelynek belső, korhadt, posztfeudális tartószerkezete rogyott meg, mialatt a „szívélyes egyetértés szövetsége” időt és életet nyert az Amerikától kapott infúziótól.
A gilisztaűző varádicstól a terjőke kígyósziszig
Értelek – mondta Rezeda Kázmér, mert mindig ezt mondta, amikor nem értett semmit.