Súlyos ökológiai ár

A bitcoin nagy részét Izlandon bányásszák, ahol az áramot nem fosszilis forrásokból (például szén) állítják elő. A szigetország ugyanis népszerű célpont a rengeteg geotermális energia miatt.

A bitcoin felfényezése. A csekély piaci kamathoz kisebb kockázat párosul, ám annak, aki hazárdjátékot folytat, nem szabad mindent egy lapra feltennie Fotó: Reuters

Egyre modernebb és erősebb számítógépek szükségesek a bitcoin bányászatához. A virtuális pénz fellelhető mennyisége radikálisan csökken, és amíg van, addig sokan szeretnének bevételhez jutni belőle. A leggyorsabbak nyernek, főleg mostanában, hiszen a hatalmas mélyrepülés után újra szárnyal a kriptovaluta árfolyama. A haszon ugyan messze nem akkora, mint korábban volt, főleg a megnövekedett költségek miatt: egy jobb komputer üzemeltetése ugyanis a napi tízezer forintot is elérheti.

Ahhoz tehát, hogy havi több mint 250 ezer forintos bevételt produkáljon valaki az internetes bányászattal, hozzávetőleg másfél-kétmillió forintos számítógép-beruházás szükséges. Ráadásul az ilyen „szupervasnak” nemcsak valós piaci, hanem súlyos ökológiai ára is van. Ezzel pedig senki sem számolt a bitcoin megjelenésekor.

Döbbenetes környezetszennyezési adatokat tettek közzé a Müncheni Műszaki Egyetem kutatói: a valutát előállító számítógépeknek a működésükhöz évente ezermilliárd kilowattórára van szükségük. Így maga a bitcoinbányászat 365 nap alatt 22-23 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával jár, amely megegyezik Jordánia vagy Srí Lanka éves szennyezési szintjével. Ez a folyamat pedig szembemegy a 2015-ös párizsi klímaegyezménnyel, amelynek aláírói célul tűzték ki, hogy a globális felmelegedést jóval két Celsius-fok alatt tartják az iparosodás előtti időkhöz képest.

Más példát is ismertettek a szakértők: a számítógépek annyi szén-dioxidot generálnak, amely megközelítőleg egymillió transzatlanti repülőjárat kibocsátásának felel meg, de ennyit fogyaszt közel hatmillió „átlagos” háztartás is egy év alatt az Egyesült Államokban.

Ezekre az eredményekre úgy jöttek rá a szakemberek, hogy az országok, városok, falvak energiaellátásának összetétele alapján számolták ki egy-egy számítógépes „bányásztanya” szén-dioxid-kibocsátásának nagyságát, kalkuláltak a hűtésigénnyel, az üzemidővel. Megállapították azt is, hogy a bitcoin nagy részét Izlandon bányásszák, ahol az áramot nem fosszilis forrásokból (például szén) állítják elő. A szigetország ugyanis népszerű célpont a rengeteg geotermális energia miatt.

Csakhogy a helyiek már kevésbé örülnek a bitcointuristáknak – főként azért, mert az ország egyedi látványosságai tönkremehetnek, ha az energiaparkoknak tovább kell majd terjeszkedniük. Jelenleg az Izlandon előállított energia kilencven százalékát felemészti a gépparkok működése, ha az energiafogyasztást nézzük.

Készült olyan statisztika is, amely azt vizsgálta, hogy a bitcoinvadászok mennyire környezettudatosak, és tisztában vannak-e azzal, hogy a tevékenységük mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után. Kínában a „zöld életmód” szinte ismeretlen fogalom.

A hatalmas ázsiai országban az egyre terjedő atomenergia ellenére a felhasználók még mindig döntően a szénbányászat révén jutnak a gépeket működtető áramhoz. Őket cseppet sem érdekli, hogy a szerverek, laptopok, asztali gépek által termelt hő milyen mértékben szennyezi a levegőt, s a tevékenységük vajon mennyi energiát fogyaszt.

Környezetvédelem szempontjából a legtudatosabbak a Benelux államokban élők, de az Egyesült Államok lakosai is egyre inkább figyelnek élőhelyük tisztaságára, ezért sokan vásárolnak olyan háztartási eszközöket, amelyek megújuló energiával működnek. A gond csupán az, hogy a valutabányászathoz használt gépeik teljesítményéből semelyikük sem enged, miközben látjuk a káros hatásokat.

Így olyan patthelyzet alakult ki, amelyen csak az segíthet, ha elfogy az összes kibányászható kriptovaluta, és véget ér ez az elképesztő őrület, amely egy Satoshi Nakamoto álnevű, máig ismeretlen személy agyából pattant ki.