Csakhogy a helyiek már kevésbé örülnek a bitcointuristáknak – főként azért, mert az ország egyedi látványosságai tönkremehetnek, ha az energiaparkoknak tovább kell majd terjeszkedniük. Jelenleg az Izlandon előállított energia kilencven százalékát felemészti a gépparkok működése, ha az energiafogyasztást nézzük.
Készült olyan statisztika is, amely azt vizsgálta, hogy a bitcoinvadászok mennyire környezettudatosak, és tisztában vannak-e azzal, hogy a tevékenységük mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után. Kínában a „zöld életmód” szinte ismeretlen fogalom.
A hatalmas ázsiai országban az egyre terjedő atomenergia ellenére a felhasználók még mindig döntően a szénbányászat révén jutnak a gépeket működtető áramhoz. Őket cseppet sem érdekli, hogy a szerverek, laptopok, asztali gépek által termelt hő milyen mértékben szennyezi a levegőt, s a tevékenységük vajon mennyi energiát fogyaszt.
Környezetvédelem szempontjából a legtudatosabbak a Benelux államokban élők, de az Egyesült Államok lakosai is egyre inkább figyelnek élőhelyük tisztaságára, ezért sokan vásárolnak olyan háztartási eszközöket, amelyek megújuló energiával működnek. A gond csupán az, hogy a valutabányászathoz használt gépeik teljesítményéből semelyikük sem enged, miközben látjuk a káros hatásokat.
Így olyan patthelyzet alakult ki, amelyen csak az segíthet, ha elfogy az összes kibányászható kriptovaluta, és véget ér ez az elképesztő őrület, amely egy Satoshi Nakamoto álnevű, máig ismeretlen személy agyából pattant ki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!