Szexpedíció

Bányai Gábor rendező olyan megosztó témához nyúlt, amelyről mindenkinek pillanatok alatt kialakul a véleménye egymásnak akár homlokegyenest ellentétes érvekkel.

Seress Zoltán és Hegyi Barbara tabufeszegető játéka Fotó: Spirit Színház

Egy házasságról mindent elmond, ha egy férj a munkából hazatérve az autóban ül fél órát, s csak ezután megy be az egyébként kifogástalan házba, a tökéletesnek tűnő családjához. Alice és Henry látszólag harmóniában él, a férfinak jó állása, csinos párja, szép gyerekei vannak, az asszonynak dolgozni sem kell. Csinosítgatja a házát, új bútorokat vesz, jókat főz, mindenre figyel. Ám valami még sincs rendben kettejük között: hiába próbálkoznak esténként a szeretkezéssel, a régebben természetesen feltörő gyönyör és boldogság megélésével, csak a száraz rutinmozdulatokig jutnak el csalódottan. Egy idő után már eddig sem. Ahogy sok-sok pár a világban, ők is megélik kapcsolatuk mélypontját, és nem tudják, hogy mit tegyenek. Mi lehet a megoldás? Lehet-e még egyáltalán tenni valamit azért, hogy felpezsdítsék a viszonyukat?

Alice, aki az évek során otthon átvette a nadrágot, méregdrága kiruccanásra fizeti be kettejüket – abban bízva, hogy majd egy idegen szállodaszobában, a szakirodalom tanácsai alapján megoldják a problémát. Ám lehet-e forgatókönyvszerűen összebújni, lehet-e egy párkapcsolati tanácsadó könyv javaslatai alapján pajkos játékokat űzve helyrehozni azt, amire egyikük sem figyelt már évek óta? Egyáltalán, működik-e parancsszóra, óraműpontossággal a szerelmi mámor, amelytől már messzebb vannak, mint gondolni mernék?

Ezekre a kérdésekre keresik a megoldást Michele Riml kanadai írónő remek írása nyomán a Spirit Színházban most bemutatott Szexpedíció című darab alkotói. A válaszhoz azonban tabukat kell feszegetni, amelyek felett a hétköznapok során igen könnyen el lehet siklani. Mindez vállalta Bányai Gábor rendező, aki olyan megosztó témához nyúlt, amelyről mindenkinek pillanatok alatt kialakul a véleménye egymásnak akár homlokegyenest ellentétes érvekkel.

Kanadában éveken keresztül nem lehetett levenni a műsorról a Sexy Laundry címmel futó, másfél órás, kétszemélyes darabot, amelynek műfaja vígjáték ugyan, a téma mégis komoly. Van-e, kell-e kiút egy olyan kapcsolatból, amelyet csupán az anyagi javak és a közös gyermekek tartanak életben, és mi az következménye annak, ha a mázas felszínt megkapargatják.

Seress Zoltán és Hegyi Barbara tabufeszegető játéka
Fotó: Spirit Színház

Bányai pazarul változtatja hol a nevetés, hol a fájdalom, hol a felismerés könnyeit kiváltó jelenetek sorát, amelyek az egyetlen díszletben, persze hogy az ágyban játszódnak, ahol Alice és Henry végre megismerik egymást, és kimondják mindazt, ami összegyűlt az évek során bennük, vagy még maguk előtt sem merték bevallani. A rendező könnyű helyzetben volt: remek, egymást évtizedek óta ismerő párost kapott „alapanyagnak”, ugyanis Hegyi Barbara és Seress Zoltán is a Vígszínházból érkezett vendégművésznek a Spiritbe.

Kevesebb savanyú, megkeseredett, humortalan alakot látni, mint Henry, aki mérnökként olyannyira a realitás talaján él, hogy a néző el is hiszi, ilyen egyszerű, unalmas alak ez a férfi. Seress Zoltán végig remekül hozza az ellenszenves figurát, az igazi főszereplő mégis Hegyi Barbara, aki lubickol Alice szerepében. Temperamentumával, vibrálásával, mindenre elszántan olyannyira kimagaslót alakít, hogy legszívesebben minden párterápiára jelentkezőnek kötelezővé tenném a darab megtekintését. Látszik, sok energiát öltek az előadásba a művészek, ha nem tudnám, hogy bemutatóról van szó, azt hinném, hogy már hónapok óta repertoáron van a darab, annyira olajozottan működik minden.

A darab fő mondandója, hogy igenis beszélni kell az elfojtott vágyakról, még akkor is, ha azok kínosak. Ebben a Szexpedícióban a problémákat a házastársak felismerik, miközben a másikat és önmagukat is (újra) megismerik, felfedezik. Egyszer Michele Riml egy interjúban úgy fogalmazott: „A legnagyobb kompromisszum a házasságban az, amikor csak egyszerűen felnövünk, és hagyjuk a másikat annak lenni, aki, és nem próbálnánk megváltoztatni őt.” Meglehet, sokan egyetértünk vele.

(Michele Riml: Szexpedíció. Spirit Színház; rendező: Bányai Gábor)