Alig egy hónapja, hogy felheccelt brigádok furkósbotokkal estek az úzvölgyi katonai temetőt védelmező székelyeknek, és máris újabb rossz üzeneteket küld Bukarest, immár nemcsak holtainkat, hanem élő magyarságunkat, nyelvünket támadva. Most épp a trianoni békediktátum napját nyilvánítaná sürgősségi eljárással állami ünneppé két illusztris szociáldemokrata szenátor, mivel „a trianoni szerződés nemcsak Erdélynek az anyaországhoz, Romániához történt visszatérését szentesítette jogilag, hanem a térség többségi román lakosságának politikai és polgári jogait is elismerte”. Bár e felvetés egyértelműen a centenáriumi játszma része lehet, azért jobb komolyan venni: alig pár nappal korábban ugyanis a Dăncilă-kormány valóban sürgősséggel módosította a közigazgatási törvénykönyvet a parlament és az RMDSZ-es honatyák módosító indítványkupacainak megkerülésével.
Az RMDSZ-nek az erdélyi Krónikában megjelent közleménye szerint „ez a jogszabályváltozás évtizedekkel veti vissza Romániát a kisebbségi jogok tekintetében”. A hatályba lépő kódex a megszerzett anyanyelvi jogok terén a 2006 óta érvényes előírásokat törli: ha a magyarság számaránya húsz százalék alá esik az adott településen, akkor elveszti kétnyelvűségi jogait. Annak, aki tisztában van az erdélyi népmozgások Trianon óta íródó történetével, nem kérdés, hogy akár egy közepes nagyságú városban is gyerekjáték a számarányok módosítása adminisztratív eszközökkel. Az új törvénykönyv szerint a megszerzett nyelvi jog csak a következő népszámlálásig érvényes. Ezenkívül az új törvényszöveg többnyelvű helyett kétnyelvű helységnévtáblákról rendelkezik, ami kisebbségi nyelvi sérelem azokon a településeken, ahol a történelmi hagyományoknak megfelelően több nyelven is kihelyezhették a helységnévtáblákat. No nem mintha eddig fenékig tejfel lett volna: ki ne emlékezne az őshonos magyar kisebbségeket sújtó táblaháborúkra, betiltott, lemeszelt, vörössel-feketével összegyalázott felvidéki, kárpátaljai, vajdasági és erdélyi táblákra. Fiókomban őrzöm a Marosvásárhelyen egy időben gyakori kétosztatú képeslapot: felső mezejében a kultúrpalota sziluettje Róth Miksa balladás üvegablakaival, alsó mezejében a magyar helységnévtábla törött-zúzott, bemocskolt betűivel. Vagy ki ne emlékezne a polgári engedetlenségi mozgalom keretében emelt hatalmas, kétnyelvű Dunaszerdahely–Pozsony jelzőtáblára, mely 24 órát sem élhetett…