Éljen a szerelem!

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház állandó kritikusi pergőtűzben dolgozó direktora ezúttal a Csárdáskirálynő Margit-szigeti színpadra állításával bizonyítja, hogy nincs alantas műfaj.

Fischl Mónika: gyönyörű hang, királynői megjelenés, hiteles színészi játék. Vadász Zsolt Edvinje, Laki Péter Bónija, Kiss Diána Stázija is emlékezetes alakítás. Andalító tündérmese Fotó: Éder Vera

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház állandó kritikusi pergőtűzben dolgozó direktora ezúttal a Csárdáskirálynő Margit-szigeti színpadra állításával bizonyítja, hogy nincs alantas műfaj, Kálmán Imre legnépszerűbb operettje nem véletlenül hódította és hódítja meg a világot.

Azt hinné az ember, egy több mint száz éve született operettre az idősebb generáció vált jegyet, ők töltik meg a hatalmas nézőteret. Ők szeretnék újra hallani kedvenc dalaikat – aligha van zenés színpadi játék, amelynek minden száma, duettje, egyvelege olyan közkedvelt sláger lenne, mint az Álom, álom, édes álom, A jányok angyalok, a Te rongyos élet, a Jaj, cica, az Emlékszel még, a Túl az Óperencián, a Hajmási Péter, a Húzzad csak kivilágos virradatig. Az előzetes várakozásra rácáfoltak a bemutatón szép számban jelen lévő fiatalok, akik láthatóan nem csupán a nagymamákat kísérték el nosztalgiázni. Őket sikerült az idősebbeknél gyorsabban meghódítania az előadásnak, mivel nem ismerték az Operettszínház 1954 óta több ezerszer játszott változatát, amelyet Honthy Hanna kedvéért készített el Kellér Dezső és Békeffi­ István.

A remek színházi emberek az eredeti darabot alaposan átfésülték, hogy a hatvanon túl járó népszerű primadonna főszereplőként térhessen vissza a Rákosi Mátyásék által megvetett, hercegekkel, grófokkal, bárókkal benépesített operettszínpadra. Így lett a szerelmes herceg eredetileg epizodista anyjából, Anhiltéből Cecília, az orfeum évtizedekkel korábban visszavonult énekesnője, aki könnyedén elhomályosítja az új csillagot, Szilviát, az ősváltozat felülmúlhatatlan primadonnáját.

Fischl Mónika: gyönyörű hang, királynői megjelenés, hiteles színészi játék. Vadász Zsolt Edvinje, Laki Péter Bónija, Kiss Diána Stázija is emlékezetes alakítás. Andalító tündérmese
Fotó: Éder Vera

Vidnyánszky Attila visszahozta az 1916-os budapesti bemutató librettóját, Jenbach Béla és Leo Stein darabjának Gábor Andor által magyarított változatát. (Egyébként Gábor maradandóan szellemes, ötletes dalszövegeihez Kellérék sem nyúltak hozzá.) És jól tette, annak ellenére, hogy a kétrészes előadás végén sokan nosztalgikusan emlegetik Honthy Hannát, az egykori Cecíliát. Jót tett a változás, ugyanis most semmi sem vonja el a figyelmet az alapkérdésről: lehet-e szerelem nélkül élni? A válasz: nem és nem.

Szilvia, az 1954-es változatból kiiktatott Erdélyből, a Küküllő partjáról a fővárosba cseppenő nagyszerű sanzonett és a bécsi Edvin, a szépreményű hercegi sarj végül, sok-sok félreértés után egymáséi lesznek, atyai áldással házasságot kötnek, csakúgy mint a szoknyabolond Bóni gróf és a felvágott nyelvű Stázi grófnő. Az operettek világában ez így természetes. És Vidnyánszky Attila vállaltan operettet rendezett. Andalító tündérmesét. Nem tette idézőjelbe a történéseket, nem leplezte le az Osztrák–Magyar Monarchia léha és álságos képmutatását, nem figyelmeztetett arra, hogy minő illetlenség megfeledkezni a harctereken folyó szörnyű vérontásról, húzatni a cigánnyal és a szerelemről danolászni. Nem értelmezte újra az alaptörténetet, nem formálta át a hűséges Szilviát ügyes prostituálttá. (Mohácsi János 1993-as kaposvári, illetve Alföldi Róbert 2005-ös szegedi Csárdáskirálynője efféle kísérletek voltak.)

A Margit-szigeti előadás – ennek kőszínházi változatával nyit ősszel az Operettszínház – legfőbb érdeme, hogy a zene, Kálmán Imre zseniális muzsikája áll a középpontban. Ezt hangsúlyozza a színpadot betöltő hatalmas gramofon, amelynek lépcsőt rejtő tölcsérében zajlanak az események (Cziegler Balázs munkája). Az sem véletlen, hogy a kiváló karmester, a remek tempót diktáló Pfeiffer Gyula aktív részese a játéknak. És ami a legörvendetesebb: nagyszerűek az énekesek. A bemutatón Fischl Mónikát hallottuk. Már csak az ő nagyszerű adottságai miatt is érdemes volt elővenni az operett Szilviára építő ősváltozatát. Gyönyörű hang, királynői megjelenés, hiteles színészi játék. Vadász Zsolt Edvinje, Laki Péter Bónija, Kiss Diána Stázija is emlékezetes alakítás.

Ha valamit kifogásolhatunk, akkor az az előadás hosszúsága. Mentség van: minden ismert melódia után felcsattan az ismétlést követelő taps. Mégis jó lenne rövidíteni, mert a mai néző két óra után feszengeni kezd.

(Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Bemutató: július 12. Látható: augusztus 9., 10. Rendezte: Vidnyánszky Attila)