Éljen a szerelem!

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház állandó kritikusi pergőtűzben dolgozó direktora ezúttal a Csárdáskirálynő Margit-szigeti színpadra állításával bizonyítja, hogy nincs alantas műfaj.

Osztovits Ágnes
2019. 07. 25. 9:45
Fischl Mónika: gyönyörű hang, királynői megjelenés, hiteles színészi játék. Vadász Zsolt Edvinje, Laki Péter Bónija, Kiss Diána Stázija is emlékezetes alakítás. Andalító tündérmese Fotó: Éder Vera
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szilvia, az 1954-es változatból kiiktatott Erdélyből, a Küküllő partjáról a fővárosba cseppenő nagyszerű sanzonett és a bécsi Edvin, a szépreményű hercegi sarj végül, sok-sok félreértés után egymáséi lesznek, atyai áldással házasságot kötnek, csakúgy mint a szoknyabolond Bóni gróf és a felvágott nyelvű Stázi grófnő. Az operettek világában ez így természetes. És Vidnyánszky Attila vállaltan operettet rendezett. Andalító tündérmesét. Nem tette idézőjelbe a történéseket, nem leplezte le az Osztrák–Magyar Monarchia léha és álságos képmutatását, nem figyelmeztetett arra, hogy minő illetlenség megfeledkezni a harctereken folyó szörnyű vérontásról, húzatni a cigánnyal és a szerelemről danolászni. Nem értelmezte újra az alaptörténetet, nem formálta át a hűséges Szilviát ügyes prostituálttá. (Mohácsi János 1993-as kaposvári, illetve Alföldi Róbert 2005-ös szegedi Csárdáskirálynője efféle kísérletek voltak.)

A Margit-szigeti előadás – ennek kőszínházi változatával nyit ősszel az Operettszínház – legfőbb érdeme, hogy a zene, Kálmán Imre zseniális muzsikája áll a középpontban. Ezt hangsúlyozza a színpadot betöltő hatalmas gramofon, amelynek lépcsőt rejtő tölcsérében zajlanak az események (Cziegler Balázs munkája). Az sem véletlen, hogy a kiváló karmester, a remek tempót diktáló Pfeiffer Gyula aktív részese a játéknak. És ami a legörvendetesebb: nagyszerűek az énekesek. A bemutatón Fischl Mónikát hallottuk. Már csak az ő nagyszerű adottságai miatt is érdemes volt elővenni az operett Szilviára építő ősváltozatát. Gyönyörű hang, királynői megjelenés, hiteles színészi játék. Vadász Zsolt Edvinje, Laki Péter Bónija, Kiss Diána Stázija is emlékezetes alakítás.

Ha valamit kifogásolhatunk, akkor az az előadás hosszúsága. Mentség van: minden ismert melódia után felcsattan az ismétlést követelő taps. Mégis jó lenne rövidíteni, mert a mai néző két óra után feszengeni kezd.

(Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Bemutató: július 12. Látható: augusztus 9., 10. Rendezte: Vidnyánszky Attila)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.