Semmi sem utálatosabb a szintetizátornál – mondta Steven Patrick Morrissey angol énekes és szövegíró 1983-ban, utalva arra, hogy a 70-es évek „rendes” zenéjét átveszik az új elektronikus hangszerek.
A zenei digitalizáció tehát nem tegnap kezdődött, a 80-as évek „szintikorszaka” csak megkönnyítette a gépek elterjedését. Presser Gábor még teljes lemezt is játszott kizárólag szintetizátoron.
A trend azonban sok vitát váltott ki: vajon a szintetikus hangzásvilág helyettesítheti-e a nagyzenekart, és munkanélkülivé teheti-e a zenészeket?
A tehetség nem pótolható
Bő harminc évvel később a digitalizáció a zeneszerzők munkáját veszélyezteti. Az Eurovíziós Dalfesztivál nem hivatalos himnusza például a Blue Jeans & Bloody Tears lett, amelyet teljesen a mesterséges intelligencia (MI) komponált. A MI több száz, a versenyen induló sláger alapján készítette el a dalt, algoritmusok segítségével alkotott több ezer új hang- és szövegsort. Igaz, ebből a zeneszerző-szövegíró Amir Sheinfeld választotta ki a megfelelő dallamokat és szövegrészleteket. A végeredmény egy klasszikus eurovíziós versenydal lett, amely minden nagyívűsége ellenére sem valószínű, hogy meghódítaná a slágerlistákat. Ám mivel a versenyt megnyerő dalok túlnyomó többsége sem kerül top tízes kategóriákba, kérdés, hogy a középszerűség mennyire a mesterséges intelligencia hibája.
Először David Bowie nyúlt a mesterséges intelligenciához, aki 1995-ben egy Mac-applikációt, a Verbasizert használta szövegíráshoz. Az app véletlenszerűen szedett össze szavakat az adatbázisában lévő szövegekből, hogy új sorokat alkosson. Húsz évvel később a Sony kutatói bemutatták a Flow Machines-t, amely Benoît Carré közreműködésével Beatles-számot komponált. Később a gép teljes albumot játszott a Spotifyon Skygge művésznév alatt, amely dánul az árnyék megfelelője. A legnagyobb nyilvánosságot azonban Taryn Southern kapta, aki elénekelhette az első teljesen mesterséges intelligencia szerezte dalt.
A Megasztár amerikai megfelelőjében (American Idol) a legjobb ötven közé került Taryn Southern 2017-re komoly nevet szerzett magának mint youtuber. A vonatkozó szerzői jogi megkötések miatt azonban egyre nehezebben talált olyan zeneileg is elfogadható aláfestő zenéket, amelyeket jogdíj nélkül felhasználhatna. Olvasott azonban egy cikket a The New York Timesban, hogy egyre több startup foglalkozik zenei mesterséges intelligenciával. Megkereste a New York-i Amper Musicot, és 2017 augusztusára elkészült első közös daluk, az I Am AI. Taryn azóta az Aivával, a Google-lel és az IBM-mel is dolgozik MI alkotta dalokon. Véleménye szerint ez „teljesen rendben van”, mivel ugyanúgy kreatív folyamatról van szó, mint az ember által szerzett zene esetében. „Az alap az, amit a mesterséges intelligencia elkészít, de a dal dinamikája, az elrendezése, hogy melyik hangszeren játszunk, és melyiken nem, ezek mind emberi, kreatív döntések. A MI-vel együttműködésben készült zene olyan, mint a filmszerkesztés: megvan az alap, de neked kell összerakni a képeket, hogy összeálljon a történet” – magyarázta korábban.