Az érettségin a rossz helyesírás miatt buktatni nem lehet. Ha így van, akkor végre csökkenthető a tananyag: felezhető a magyarórák száma, nyelvtanra pedig egyáltalán nincs szükség. 150 éve sem volt nyelvtanoktatás, anélkül is tudtak élni az emberek.
A hivatalos ügyek intézésekor hamar kiderült, hogy egyre nagyobb számban vannak olyanok, akik nem tudnak értelmezni, kitölteni egy nyomtatványt. Jött a tanács: melléjük nyelvmentorokat kellene állítani.
Ez jó megoldásnak tűnt, csakhogy akkor már ezeréves volt az adott nép írásbelisége, ötszáz éves a kollégiumok hálózata, és 150 éves a kötelező népiskolai oktatás.
Ennek beható elemzésére azonban nem maradt idő. Könyvet már senki nem vett kézbe, a könyvtárak kiürültek. Az elektromos hálózatokon vad csetelés-jelelés folyt, az iskolák gyermekmegőrzővé alakultak át, a tanítók-tanárok etető nénivé és etető bácsivá…
Epilógus. A vihar heves esőt hozott, megtépkedte a fákat, leverte a zöld diót, a tetőn kopogott a jég, az eső bevert a teraszra, az aluljárók és pincék megteltek vízzel. Azután kisütött a nap. A páradús levegőben felmértük, hogy mi baj történt, és hozzáláttunk a károk felszámolásához.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!