Nem a Hősök terén álló, Schickedanz Albert tervei alapján 1895-ben felépült épület volt Budapest első Műcsarnoka. A városligeti Olof Palme Ház volt – igaz, nem túl ideális terei miatt csupán tíz évig – a hazai és külföldi alkotók műveit bemutató intézmény első otthona, az első budapesti Műcsarnok. A német minta alapján megálmodott kiállítótér az Országos Általános Kiállításra készült el 1885-ben Kauser Gyula és Pfaff Ferenc tervei alapján, észak-olasz reneszánsz stílusban. Az épületben kialakítottak két felülvilágított és hat oldalvilágított termet, valamint még négy kiállítóteret. Ha valaki belépett ide, gazdagon díszített csarnok fogadta, amelyből jobbra és balra nyíltak a kiállításoknak helyet adó termek. A XIX. század építészetére a színtelenség volt jellemző, ezért újszerűnek minősült az épület – Zsolnay-díszítésnek köszönhető – színessége.
A több mint 1200 négyzetméter alapterületű városligeti épület azonban nagyon hamar kicsinek bizonyult a budapesti Műcsarnokkal szemben támasztott követelményekhez képest, ezért 1887-ben Gerlóczy Károly alpolgármester javaslata alapján döntés született, mely szerint inkább Fővárosi Múzeum jöjjön létre ebben az épületben. Ennek ellenére az új Műcsarnokot 1896-os átadása után nem kevés átépítés és hosszas előkészületek után csak 1907-ben minősítették Fővárosi Múzeummá. Végül is tehát mindössze egy évtizeden át viselte a ma Olof Palme Ház néven ismert épület a Műcsarnok nevet, mivel 1894-ben ide költöztették a budai Várbazárból a Történelmi arcképcsarnok elnevezésű összeállítást, az Ezredéves Kiállítás alkalmából pedig Egészségügyi Csarnokká alakították. Itt állították ki a kórházak szellőztetési, kórtermi berendezési, sebészeti eszközeit, valamint különféle vízvezetéki és építési terveket. A városligeti múzeum 1936. április 6-án zárt be.
A második világháború alatt az épületben hadikórház működött, a városligeti bombázások során pedig súlyosan megsérült, olyannyira, hogy az eredeti beltéri gipsz- és stukkódíszítések megsemmisültek. A háborús károk kijavítása során az épületet többször átalakították, a termeket összekötő boltíves nyílásokat is átépítették. A Művészeti Alap megalakulásával 1954-ben az épület szobrászművészek műhelye, majd később a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye lett.